Orbán viszontválasza Webernek: „Bennünket okol, amiért nem teljesültek az Európai Bizottság elnöki székét megcélzó ambíciói”

Járvány hírlevél
A koronavírus és a küzdelem ellene. A helyzet itthon és a világban.

Újabb fejezet az Európai Parlament néppárti frakcióját vezető Manfred Weber és Orbán Viktor miniszterelnök csörtéjében: Orbán válaszolt Weber válaszára a miniszterelnökkel december 20-án, a Welt konzervatív német napilapban közölt interjúval kapcsolatban.

Az állami hírügynökség felületén szamizdatként közzétett írásban Orbán kifejti, szerinte Manfred Weber azért támadja a magyar kormányt, és minősíti tévútnak azt a politikát, amit ez a kormány tíz éve Magyarországon folytat, mert Weber

„bennünket okol, amiért nem teljesültek az Európai Bizottság elnöki székét megcélzó ambíciói”

„Ez igaz” - veti oda Orbán, hozzátéve, még ha „emberileg érthető” is, „akkor sem helyes”, hogy Weber, egy európai pártcsalád vezetője „tisztánlátását így eltorzítsa a személyes indulat, „sőt gyűlölet”.

„Mi azt várjuk a vezetőinktől, hogy erősítsék a pártcsaládunkat, növeljék súlyát és befolyását, hogy együtt erősebbek legyünk, mint szimpla matematikai összeadással lennénk”- mondta.

Orbán szerint Weber „csatlakozott a baloldali elitklubhoz”, ahonnan úgy látják, „a jobboldalnak csak széle van, ezért már létezése önmagában folyamatos veszélyt jelent: fasizmust, nácizmust, nacionalizmust, antiszemitizmust és homofóbiát. A baloldalnak viszont csak közepe van, ezért innen nem fenyegetheti veszély a néppárti eszményeket, se a szabadságot, se a demokráciát, se a piacgazdaságot”.

Ezért Weberék szerinte jobbra zárnak. „Először az EPP-ből, aztán az unióból is kiebrudalták a briteket” - értelmezi sajátosan a Brexitet a magyar miniszterelnök, folytatva: „a PiS vezette konzervatív frakció nem lehet partner, és a Fidesz-féle gyanús kereszténykonzervatívoktól is jobb megszabadulni”.

Helyettük pedig jöhetnek a szociáldemokraták, aztán a baloldali liberálisok, hamarosan a zöldek, „és ki tudja, hol a vége”.

„Hiába, a lejtőn nincs megállás.”

Pedig Orbán szerint Webernek is meg kéne értenie, hogy „Közép-Európában Marx, Lenin és a kommunizmus iránt érzett megvetésünk nem kisebb, mint amit a nácik és a nemzetiszocializmus iránt érzünk”.

Mint „brüsszeli hivatalra vágyó politikus”, tudnia kéne, hogy „Közép-Európa sohasem fogja feladni se a keresztyén értékrendjét, se a nemzet kultúráját, se a hagyományos és számunkra egyetlen családmodellbe vetett meggyőződését”.

Orbán azt üzeni Webernek, hogy brüsszeli pozícióra jelentkező, ráadásul német politikusként

  • rosszul teszi, ha a kulturális és történeti különbségek elfogadása helyett migránsokat akar ránk erőltetni, szankciókkal, pénzelvonással, kiéheztetéssel és egyéb válogatott tortúrákkal fenyegetőzik,
  • rosszul teszi, ha a nemzeti szuverenitás létét is tagadja,
  • és rosszul teszi, ha az Európai Parlamentet a nemzeti parlamentek fölé akarja helyezni, és az Európai Unió Alapszerződésben biztosított egyhangú döntések helyett a jövőt a többségi döntéshozatalban, vagyis a kisebb országok elnyomásában látja.