A Marks & Spencer első nagyvállalatként csatlakozott ahhoz a felhíváshoz, amelyet több mint 300 civil társadalmi szervezet és szakszervezet kezdeményezett The Coalition to End Forced Labour in the Uyghur Region néven, közölte a Thomson Reuters Foundation.

A koalíció célja egyrészt elérni azt, hogy a divatipar szereplői megszakítsák az együttműködést azokkal a kínai beszállítókkal, melyek az ujgur és más, szintén muszlim vallású etnikai kisebbségek kényszermunkájából profitálnak. Másrészt a nemzeti kormányokra is szeretnének nyomást gyakorolni, hogy azok fokozzák és alkalmazzák is a kényszermunkával gyártatott termékek kereskedelmének tilalmát, hogy megszűnhessen ez az abuzív gyakorlat. Tavaly az Eileen Fisher nevű amerikai cég már aláírta a felhívást, de méretét tekintve a Marks & Spencer sokkal jelentősebb. (Arról, hogy milyen sebességgel nőnek ki a földből az ujgurok munkaerejére alapozott kényszermunkagyárak, itt írtunk korábban.)

Az ENSZ becslései alapján a kínai Hszincsiang tartományban az elmúlt években legalább egymillió ujgurt és más türk kisebbséget vettek őrizetbe a hatóságok, tartanak fogolytáborokban és dolgoztatnak elsősorban a gyakran a táborok területén található textilgyárakban. A kínai kormány kitartóan tagadja a vádakat, ragaszkodnak ahhoz, hogy az ujgurok táborokba költöztetésének célja a szegénység enyhítése, hiszen szakmai tréninget kapnak ott az emberek, sőt ez a terrorizmus elleni harcot is segíti.

Nemrég azonban az amerikai Center for Global Policy rámutatott, hogy valójában sokszor nem is gyári munkára kényszerítik a fogvatartottakat - 2020 végén kiadott jelentésük szerint a kínai hatóságok több mint 570 ezer ujgurt gyapotfarmokra vezényeltek.

A folyamatok egy része ugyan gépesítve van, ennek ellenére a kényszermunkásoknak többnyire ugyanúgy kézzel kell szedniük a pamut alapanyagát képező gyapotot, mint annak idején az Egyesült Államokban a fekete rabszolgáknak, gyaníthatóan nem sokkal jobb körülmények között. (2019-ben a régió gyapotföldjeinek 70%-án kézzel végezték a betakarítást.)

Szinte minden nagyvállalat érintett

A Marks & Spencer persze könnyen tehette meg ezt a vállalást, ugyanis nem dolgozik hszincsiangi beszállítókkal és nem használnak onnan származó pamutot. Azzal viszont, hogy nyilvános lépést tettek, azt remélik, hogy más jelentős divatipari szereplők is csatlakoznak a felhíváshoz. Chloe Cranston, a koalícióba tartozó Anti-Slavery International szervezet emberijogi szakértője elmondta, hogy remélik, az M&S kiállása azokat a vállalatokat is felbátorítja, melyek privát találkozókon már kifejezték támogatásukat az üggyel kapcsolatban. Állítása szerint több cégtől is várható a közeljövőben hasonló bejelentés, és talán elindulhat egy nagyobb léptékű változás.

A koalíció honlapja egyébként hosszú listát közöl azokról a cégekről, amelyek eddig nem biztosítottak elégséges és meggyőző információt arról, hogy az ellátási láncukban nem használnak fel Hszincsiang régióból, kényszermunkából származó gyapotot vagy pamutot. Fast fashion vállalatokat (Inditex, többek közt a Zara és a Massimo Dutti tulajdonosa) ugyanúgy megtalálunk köztük, mint a legnépszerűbb sportmárkákat (Adidas, Nike), de a legnagyobb luxus divatházak is szép számmal szerepelnek a listán (Burberry, Chanel, Hermès, Gucci, Yves Saint Laurent, Louis Vuitton, Dior, Fendi, Givenchy, Celine stb.). Eközben az említett vállalatok közül sokan nem győzik fennhangon világgá kürtölni különféle fenntarthatósági erőfeszítéseiket.

A cégek többsége, melyeknek felmerült a neve azzal kapcsolatban, hogy kényszermunkában készülnek a termékeik, azzal védekezik, hogy nem is gyártatnak ott, de sajnos ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ellátási láncukba ne kerülhetne ujgurok által szedett gyapot. Hszincsiang tartományban zajlik ugyanis Kína gyapottermelésének 85%-a, egyben a világ gyapottermelésének 20%-a, és a nyersanyagot Kína-szerte rengeteg beszállító felhasználja. A pamut pedig a poliészter után a világ második leggyakrabban felhasznált textilje, így nem nehéz belátni, milyen óriási léptékről van szó.

Amikor a fogyasztók és a kormányok kérdőre vonják a divatcégeket, hogy a ruhák gyártásának bármelyik szakaszában volt-e kényszermunka, akkor a válasz sok esetben - ahogy a The Business of Fashion találóan fogalmazott - a minimum homályos „nem tudunk róla”. A nagy cégek ellátási láncai ugyanis egyfelől nagyon fragmentáltak: ritkán vásárolnak nyersanyagot és szövetnek anyagot saját maguk, így a beszállítók állításaira hagyatkoznak, és csak körülbelüli fogalmaik vannak arról, hogy milyen körülmények közül származik a gyapot vagy a textil. Másrészt a termékspecifikációk fejlesztésével párhuzamosan gyakran változik is az ellátási lánc.

Természetesen, amikor egy-egy ilyen jelentés a hírekbe kerül, akkor a világmárkák igyekeznek fennhangon elítélni a kényszermunkát, és ígérgetik, hogy alaposan felülvizsgálják az ellátási láncukat, de azt már kevesen merik kijelenteni, hogy nem fognak hszincsiangi pamutot felhasználni. A Calvin Klein tulajdonosa, a PVH a koalíciótól függetlenül tett arra ígéretet, hogy 2021 májusáig teljesen kivezetik azt az ellátási láncukból.

Konkrét szankciók kellenek

Azt, hogy a kényszermunka elleni fellépés nem lehetetlen, az is mutatja, hogy az Egyesült Államok kongresszusa 2020 december elején elfogadta azt a törvényjavaslatot, mely megtiltja a Xinjiang Production and Construction Corps (XPCC) nevű félkatonai, „állam az államban” jelleggel működő szervtől származó gyapot és pamuttermékek importját, pontosan az emberi jogi aggályokra hivatkozva - bár még nem iktatták törvénybe. Nagy lépés, de még nem elég, mert az XPCC csak Hszincsiang gyapottermelésének 33%-áért felelős, és az abból készült pamutnak csupán 0,4 %-át gyártja le. A törvényjavaslat enyhítéséért egyébként aktívan lobbizott az Apple és a Coca-Cola mellett a Nike is. A sportszergyártó óriás még tavaly márciusban azzal takarózott, hogy nem vásárol a régióból sem textilt, sem fonalat - viszont ezek a tartomány ipari termelésének csak igen kis hányadát teszik ki, és a Nike közleménye érdekes módon a pamut szót semmilyen formában nem említette.

Európában Raphaël Glucksmann EP-képviselő a legfőbb szószólója az ujgur kényszermunka elleni fellépésnek, ő rendszeresen dresszírozza a francia kézben lévő luxuskonglomerátumok, az LVMH és a Kering embereit. Glucksmann mélységesen elítéli az Európai Unió Kínával december végén kötött befektetési megállapodását is, szerinte ezzel a profit érdekében az uniós tagállamok sorsukra hagyták a modern rabszolgaságba kényszerített ujgurokat és türk kisebbségeket.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Raphaël Glucksmann MEP (@raphaelglucksmann_english) által megosztott bejegyzés

A legfrisseb lépéseket Dominic Raab brit külügyminiszter tette, aki tegnap meglepően erős szavakkal kritizálta Kínát a brit parlamentben. Többek közt kijelentette, kínzás, ahogyan Kína bánik az ujgur néppel. Az általa elővezetett intézkedések közt szerepel, hogy bírságokkal sújtanák azokat a vállalatokat, melyek nem tisztítják meg az ellátási láncukat az ujgur kényszermunkától, valamint javasolta a Hszincsiang tartományra irányuló exportellenőrzések felülvizsgálatát, és a modernkori rabszolgasági törvény kiterjesztését az állami szektorra. A munkáspárti árnyék-külügyminiszter, Lisa Nandy szerint viszont hiába Raab nagy szavai, ha a tetteinek súlya meg sem közelíti azokat, hozzátéve, hogy a miniszter sok újat nem mondott és azok is inkább látszatintézkedések a probléma valódi méretének fényében.