Csak azért nem írjuk, hogy egészen hollywoodi, ami ezen a héten Alekszej Navalnij és Vlagyimir Putyin között zajlott, mert igazából már Hollywoodban sem nagyon születnek ilyen izgalmas forgatókönyvek. Ráadásul az eseményeket látva sokaknak ennél is nagyobb ívű hasonlatok jutnak eszébe. Leonid Bershidsky, a Bloomberg kolumnistája szerint epikus és egzisztenciális harc zajlik a két férfi között, Bruno Maçães politikai elemző pedig úgy fogalmazott: Navalnij bátorsága antik eposzokba illik.
A csata következő felvonása szombaton következik, amikorra országszerte tüntetéseket hirdettek meg Navalnij mellett. A hatóságok pedig nem engedélyezték ezeket.
Múlt vasárnap a világ érdeklődő közvéleménye a képernyőhöz szegezve követhette, ahogy Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus visszatér Oroszországba, tudva, hogy ott letartóztatás vár rá. Élőben lehetett követni minden pillanatot, ahogy felszáll a repülőre, vagy ahogy feleségével, Julija Navalnajával a Rick and Morty című rajzfilmsorozatot nézik Navalnij tabletjén - miközben a moszkvai Vnukovói repülőteret, ahova eredetileg érkezett a gép, elárasztották a rohamrendőrök, és tucatjával tartóztatták le a politikus fogadására érkező támogatókat.
Az orosz börtönhatóságok előzetesen közölték, hogy amint Navalnij visszatér, letartóztatás vár rá. Ehhez egy 2014-es ítéletben találtak alapot. Egy csalási ügyben Navalnij felfüggesztett börtönbüntetést kapott (az Emberi Jogok Európai Bírósága később igazságtalannak minősítette az ítéletet), a felfüggesztés ideje alatt pedig rendszeresen jelentkeznie kellett felülvizsgálatra. A felfüggesztés határideje 2020 december végén le is járt. Napokkal a határidő letelte előtt az orosz hatóságok bejelentették, Navalnij nem jelent meg a kötelező ellenőrzéseken, ez pedig azzal jár, hogy letöltendő büntetést kap.
Az ok, amiért Navalnij nem jelent meg az ellenőrzéseken: épp Németországban volt, miután az orosz titkosszolgálat emberei a novicsok nevű idegméreggel megkísérelték meggyilkolni. A börtönhatóságot ez nem hatotta meg, orvosi szakvélemény alapján közölték, Navalnij lábadozása már véget ért, nyugodtan jelentkezhetett volna.
Ez persze inkább az eszköz volt, mint a valódi ok.
Navalnij ősszel világossá tette, hogy haza fog térni. A New Yorkernek például azt mondta: „Természetes, hogy hazamegyek. Ha nem tenném, az lenne számukra az ideális. Imádnák, ha lenne egy újabb külföldre vándorolt politikus. ” Az orosz állam választás elé állította: ha hazatér, letartóztatják, ha külföldön marad, akkor eljelentéktelenedik az orosz politikai életben.
A legtöbb elemzés kitér arra, hogy külföldről érdemi hatása nem lenne az orosz közéletre. Navalnij pedig több mint egy évtizede harcol a rendszerrel, volt már börtönben, sokszor megtámadták, fenyegették és megpróbálták megölni. Neki viszont még komoly politikai ambíciói vannak.
Azzal együtt viszont, hogy a politikai racionalitás amellett szólt, haza kell térnie, vitathatatlanul óriási bátorság kellett ehhez. Az orosz állam titkosszolgálata egyszer már megpróbálta megölni, és ott lebeghetett a szeme előtt például Szergej Magnyickij ügyvéd esete, akit halálra vertek az őrizetben. De még a kevésbé drasztikus lehetőségek között is ott volt, hogy évekre börtönbe kerülhet. A Kremlben érezhetően eldöntötték, hogy megtörik az ellenállást, és üzenetet is küldenek azoknak, akik hasonló ellenzéki tevékenységen gondolkodnak.
Ezt a kockázatot vállalta azzal, hogy hazamegy.
A következő fordulat vasárnap este jött Moszkvában a repülőtéren. A hatóságok mindennel megpróbálkoztak, hogy összezavarják a képet: a repülőtérre küldték egy közepesen ismert, Navalnij-val egyidőben hazaérkező popsztár ál-rajongóit is, hogy semlegesítsék az ellenzéki tömeg hatását. Miután viszont már tucatjával tartóztatták le az embereket és rohamrendőrök lepték el a repülőteret, arra juthattak, hogy mégsem tüntetők előtt, kamerák kereszttüzében akarják letartóztatni Navalnijt. Ezért egyszerűen átirányították a repülőt, egy sima polgári gépet a fedélzeten tele utasokkal, hatvan kilométerrel arrébb egy másik repülőtérre.
A tüntetőket így sikerült kikerülni, de a nyilvánosság semmivel sem lett szűkebb. A gép tele volt újságírókkal, akik a leszállás és letartóztatás minden pillanatát élőben adták. Így azt is rengetegen látták, hogy Navalnij még be sem lépett az országba, máris előállítják. Utoljára megölelte és megcsókolta a feleségét, aztán elvitték, ügyvédje sem mehetett vele.
Aznap este, miközben politikusok sora szólított fel Navalnij szabadon engedésére, a Kreml úgy tett, mintha jelentéktelen ügyről lenne szó, és azt sem tudnák, mi történt. Ez illeszkedett az eddig sugározni kívánt képhez: Putyin még soha ki sem mondta nyilvánosan Navalnij nevét, nem emelte fel magával egy szintre ezzel, olyanokat szokott mondani, hogy „az az ember”, vagy az utóbbi időben azt, hogy „berlini beteg”. Csak a valósághoz nem illeszkedett: hogy a Kremlnek közben már annyira fontos az ügy, hogy simán felforgatnak egy repülőteret mindenki szeme láttára.
Másnap Navalnijt egy rendőrőrsön állították bíróság elé, amit a politikus a törvénytelenség legfelső szintjének nevezett. Ügyvédeit egy perccel az eljárás kezdete előtt értesítették, az állam már nem is adott arra a látszatra, hogy a hatalmi ágak itt elkülönülten működnének.
A bíró úgy döntött, Navalnij harminc napra börtönbe kerül. Eközben születik majd ítélet arról, hogy letöltendőt kap-e felfüggesztett büntetés szabályai miatt, és egy másik ügyben, ami szerint ellopták a támogatók adományait. A Bloomberg forrásai szerint 13 évet is kaphat, a Reutersnek arról beszéltek Kreml-közeli források, hogy az idén ősszel esedékes parlamenti választásokig mindenképp bent akarják tartani.
A tárgyalásán Navalnij már bejelentette, hogy utcára hívja híveit - hazaérkezése előtt még arra kérte őket, ne várják a repülőtéren.
Az igazi bombát viszont a kedden megjelent videóval robbantotta Navalnij és csapata. Egy kétórás oknyomozó videót publikáltak, aminek fő dobása Vlagyimir Putyin fekete-tengeri villájának nagyon alapos bemutatása volt. Navalnij eddigi legnagyobb dobása is egy hasonló videó volt: 2017-ben Dmitrij Medvegyev akkori miniszterelnök vagyonáról hoztak ki egy anyagot, ami után több tízezres tüntetések törtek ki, és ami minden bizonnyal közrejátszott abban, hogy Medvegyev politikai karrierje később megszakadt. Azon a videón 39 millió megtekintés van - a Putyin-anyag néhány nap alatt 50 millió felett jár.
A Putyin-palotáról szóló videó pedig komoly szintlépés. Az eddigi leleplező anyagokban más politikusok ügyei szerepeltek, általánosságban pedig eddig is tolvajozta Putyint, de ez a nyomozás már közvetlenül Putyin vagyonáról szól. A palotát már korábban is az elnökhöz kötötte a sajtó, de ilyen részletességgel még senki nem mutatta be. A film közben arról is szól, hogyan vált Putyin drezdai KGB-ügynökből felfoghatatlan gazdaggá az akkor megszerzett kapcsolati háló felhasználásával. Az orosz interneten napok óta ez a téma söpör le minden mást, hiába kontrollálja a Kreml a hagyományos nyilvánosságot.
A szombatra tervezett tüntetés előtt elkezdték letartóztatni Navalnij szövetségeseit. Aktivistáknál és újságíróknál is megjelentek a rendőrök előzetesen, a tüntetést hirdető posztokat letöröltetik, és minden arra utal, hogy a résztvevőkkel sem fognak finomkodni. A TikTokon közben olyan videók terjednek, amikben orosz fiatalok arra buzdítják egymást: tanuljanak meg néhány alapmondatot angolul, és adják ki magukat amerikai turistának, ha le akarják tartóztatni őket.
Hogy mekkora Navalnij valós hatása Oroszországban, azt nehéz felmérni. Ahogy a Moscow Times cikke fogalmaz, a Kreml hivatalos kommunikációja lebecsüli, Nyugaton viszont hajlamosak túlbecsülni. Az biztos, hogy a mérgezési ügy óta sokkal többen ismerik (akkor egy ideig többen kerestek rá a nevére Oroszországban, mint Vlagyimir Putyinra), és az is, hogy videóival olyan közönséghez is eljut, akikhez máshogy nem tudna. Egy független felmérés szerint az oroszok 20 százaléka mondta azt, hogy egyetért Navalnij tevékenységével - miközben 50 százalékuk ítéli el. Ha úgy teszik fel a kérdést, hogy kit választaná elnöknek, akkor csak 2 százalékot kapott - igaz, erre egy ideig börtönbüntetései miatt nem is fog tudni pályázni. Navalnij csapata azt mondja, hogy ezek az adatok megtévesztőek, és sokkal többet mond, hogy 2013-ben, amikor elindult a moszkvai polgármesteri címért, 27 százalékot kapott.
Közben úgy is lehet érteni az adatokat, hogy a korrupciót egyre többen utálják, pláne az egyre nehezebb gazdasági helyzet mellett, de arra nem állnak készen nagy tömegek, hogy Putyin helyére képzeljék az ellenzéki aktivistát. Tábora még mindig főleg nagyvárosiakból és fiatalokból áll, de érezhetően bővül.
Navalnij több mint egy évtizede tartó politikai karrierje eddigi csúcsán tart most. Korrupcióellenes ügyvéd-bloggerként kezdte, aki kisrészvényesként betekinthetett állami vállalatok dokumentumaiba. Volt Yale-ösztödíjas, 2011-12-ben pedig már Putyin-elleni tüntetések szervezői között volt. Ezek a tiltakozások meghatározó fordulópontot jelentettek Putyin karrierjében. Ekkor jelentette be, hogy két elnöki ciklus és négy év miniszterelnökség után ismét visszatér az elnöki székbe. A nagyvárosi középosztályból elemi felháborodás tört elő - Putyin viszont innentől már nem nekik politizált.
Korrupcióellenes tevékenysége és leleplező videói mellett Navalnijék újítása az „okos szavazás”. Ez lényegében ugyanaz, mint amivel a 2018-as választás előtt próbálkoztak különféle magyar szervezetek: összehangolni a rendszerrel szemben álló emberek szavazatait, hogy egy-egy helyen mindig az esélyes jelöltre szavazzanak, és a voksok ne aprózódjanak szét. 2020 őszén ennek köszönhetően váltották le a kormánypárti jelöltet több helyen is a regionális választásokon. Ezért is lehet fontos a Kremlnek, hogy az őszi parlamenti választások előtt kivonják a forgalomból.
A Putyin-párti média most azt is elővette, hogy Navalnij szerintük a német titkosszolgálat embere. Az idegenszívű-vonalat korábban kevésbé hangoztatták - többek között azért, mert Navalnij tényleg orosz nacionalista, és ezt hangoztatja is. A kétezres években még szélsőjobboldali meneteken is feltűnt, a grúzokat pedig rágcsálóknak nevezte. Ilyen megjegyzései ugyan már jó ideje nincsenek, és nyíltan kiállt például a melegellenes intézkedésekkel szemben, arra viszont utalnak figyelmeztető jelek: ha valaha hatalomra kerülne, korrupcióellenessége mellett nem biztos, hogy minden szempontból más politikát vinne, mint Putyin. A Krím megszállásáról például úgy tartja, hogy a módszer jogellenes volt, de a Krím most már szerinte is Oroszországhoz tartozik, és azt nem adná vissza Ukrajnának.
„Az oroszok értékelik és tisztelik a hatalmi harcokat. Ezt mindkét szereplő tudja, és mindkettőjük számára óriási a tét”, írta a cikk elején említett Leonid Bershidsky. Mark Galeotti Oroszország-szakértő szerint a 44 éves Navalnij hosszú távra tervez, és igazából nem Putyin ellen akar kiállni, hanem abban az Oroszországban gondolkodik, amiben majd nem a 68 éves Putyin határozza meg a dolgokat. „Már ha megéli ezt”, teszi hozzá Galeotti.
A New Yorker interjúban Navalnij azt mondta, Putyin legfontosabb tulajdonsága az, hogy korrupt. Arra a kérdésre, hogy a „Putyin korrupt” állítás fontosabb-e, mint az, hogy „Putyin gyilkos”, azt válaszolta: „Igen, mert azért gyilkol, hogy folytathassa a korrupciót. Nem olyan, mint Lukasenka. Lukasenka is nagyon korrupt, de neki nincs ilyen csillapíthatatlan éhsége a kecskebőr kanapék, arany lőfegyverek és hatalmas paloták iránt.”
És miközben legfontosabb harca Oroszországban zajlik, a nyugati kormányoknak is üzent. Letartóztatása után jelent meg egy korábban összeállította listája azokról, akikkel szemben szerinte érdemes lenne szankciókat alkalmazni, hogy az tényleg fájjon a Putyin-rendszernek. A listán rajta van például Roman Abramovics, a Chelsea futballklub tulajdonosa.
Navalnij csapata azt reméli, hogy olyan erős tüntetések lesznek, amelyek hatására szabadon engedik. Történt már ilyen, 2013-ban is erős tiltakozások hatására engedték el. Azóta viszont minden szereplő számára sokkal nagyobbra nőtt a tét.