Egy magyar vendéglátós magánya a világjárványban
2021 január 27., 09:32
A Sziget főszervezője Ákossal és a Laposával példálózott, majd azt mondta, a kormányzatnak végre valódi segítséget kell nyújtania a kultúrának
Kádár Tamás, a Sziget főszervezője Facebook-oldalán fejtette ki egy hosszú bejegyzésben, hogy szerinte ideje lenne, ha „normális és valós állami segítséget” kapnának azok, akik a vendéglátásban és a szórakoztatásért felelős szektorokban dolgoznak.
Posztját azzal kezdi, hogy „a COVID-válság mostanra komplett iparágakat, és így a benne dolgozókat tett tönkre Magyarországon”, mert „elmaradt a benne dolgozók megsegítése”. De szerinte a válság tönkre tett még valamit, „a szolidaritást, az empátiát, az egymással törődést, a belátást”. Ehhez hozzátette, hogy „a fesztiválszervezők 700 milliós keretéből összesen 220 milliót kap meg 27 fesztivál, hátha az kompenzálja a zeneipar 2019-es 45 milliárdos jegybevételét”, illetve „a vendéglátósok nem kapják meg azt a pénzt sem, ami jár nekik”.
„Amíg lesznek olyanok, akik a direkt »támogatásokat« élvezik (Laposa, Hunguest, Ákos, Raktárkoncert, stb.), addig el lehet mondani, hogy »ez a szakma már milliárdokat kapott, mit sírnak?«”
Kádár posztjában azt is kifejti, hogy cégüknél az egy évvel ezelőtti helyzethez képest negyven fővel kevesebben dolgoznak most, és tavaly áprilisban kérték először az MTÜ támogatását. „Azóta írtunk leveleket, telefonáltunk, hatástanulmányt csináltattunk, érveltünk, szakmai szervezeteket menedzseltünk, sajtóközleményt adtunk ki... minden hangszeren játszottunk. De semmi.”
Szerinte elege van a vendéglátósoknak, sok zenésznek, színésznek, művésznek, rendezvényszervezőnek, technikusnak és fesztiválszervezőnek is. „Nem lehet komplett szakmákat hagyni összeomlani” – írja, majd hozzáteszi, üzeni a kommentelőknek, hogy „ha majd mind elmegyünk kapálni, akkor nem lesz buli, zene és tánc, nem lesz kultúra, nem lesz milyen jegyet beragasztani az autóalkatrészgyári brigádnaplóba”.
Írását azzal zárja, hogy szerinte „a kormányzatnak végre valódi segítséget kell nyújtania a kultúrának, a vendéglátásnak és minden olyan szereplőnek, akik ténylegesen leálltak, bezártak, komplett elestek a bevételeiktől, annak a közös célnak alárendelve magukat, hogy életeket mentsenek”, mert „akinek a semmiből kellene fizetnie a rezsit, annak nem vigasz, hogy majd egyszer-talán-valamikor-elsőként kinyithat”. Emiatt úgy gondolja, hogy „egy normális és valós állami segítség kell”, és „jelen pillanatban teljesen érdektelen, hogy ez népszerű-e a komment-trollok körében vagy sem”.