Minden pillanata tökéletes, a feszültség és a jókedv másodpercről másodpercre nő és az egész nincs összesen egyperces: ez az év eddig legjobb filmje és legszívbemarkolóbb drámai pillanata.
A helyszín a texasi 394. kerületi bíróság, ahol a képen nem látható Roy Ferguson bíró egy polgári perben tartana meghallgatást, de nem hiszi el, hogy a Texas állam Presidio megyéjét tényleg a képmező jobb alsó sarkában jelentkező macska képviseli.
“Mr Ponton, azt hiszem, bekapcsolva maradt egy filter a beállításaiban” - nyit a Láthatalan Bíró, egy Tarantino-film tömörségével jellemezve az egyik geek főszereplőt rögtön a film első pillanataiban.
Ekkor, a 9. másodpercben jön a mű első, fantasztikus csúcspontja, egyetlen pisszenés nélkül: a bíró szavait lassan felfogó H. Gibbs Bauer ügyvéd a bal alsó sarokban hitetlenkedve felteszi a szemüvegét, Jerry L. Phillips, a tisztázatlan szerepben résztvevő ősz szakállú, kőarcú férfi kőarccal néz, miközben szerencsétlen macska látható kínban nézeget a monitorja jobb alsó sarka felé:
“Talán az lenne a legjobb” - folytatja a bíró egy gyógypedagógus hanghordozásával, amikor a macska reszkető hangon kipréselt, hangos AAAAH sóhajtással összeomlik, majd teljesen feleslegesen megkérdezi, hogy “Bíró úr, hall engem?”, pedig jól tudja, hogy mindenki hallotta a szíven szúrt ökörre hajazó hangot, amit hallatott.
A macska ekkor panaszos hangon bevallja, hogy nem tud mit csinálni, de megkérte a titkárnőjét, hogy segítsen leszedni a filtert. Ezután zavarában összevissza dadog, majd második csúcspontként a hivatalával járó teljes komolysággal előbb azt közli, természetesen macskaarccal, hogy “kész vagyok a folytatásra”, majd, tisztázadó a tisztázadókat, megnyugtatóan hozzáteszi, hogy
“Én vagyok az élőben. Nem vagyok macska.”
Erre még a kőarcú Philips is felnéz, a bíró pedig megnyugtatja, hogy
“Azt látom!”
A film majdnem tökéletes, csak az a zárójelenet hiányzik belőle, hogy Pontonnak végre sikerül kikapcsolnia a filtert, így kiderül, hogy Presidio megyét valójában nem egy macska, hanem egy tacskó képviseli.
Jótanács: teljes képernyőn és a lehető legerősebb hanggal érdemes nézni, úgy adja ki igazán a drámát!
(via New York Times)