Egy majdnem kétórás veszekedésről forgatott fekete-fehér filmmel sokkolja Amerikát Hollywood legmenőbb magyar operatőrje

Több 444 videó?
Szeretném
  • A Wéber-Mundruczó páros világsztárokkal forgatott Pieces Of A Womanjének bemutatója után pár héttel már megint egy olyan új, egészen különleges filmről beszélnek Amerikában, aminek magyar az egyik alkotója és sztárok a szereplői.
  • Akkora a zsizsegés Sam Levinson rendező és alkotótársa, Rév Marcell operatőr fekete-fehér, igazi filmre forgatott Malcolm és Marie-ja körül, hogy a Vogue például páros interjút csinált velük. 
  • A hype nagy, de nem egyértelműen pozitív: az amerikai kritikusok például utálják a filmet, miközben a közönségtől annál sokkal jobb értékelést kapott
  • Vitákat kavart az is, hogy egy fehér rendező feketékről szóló szövegét mondják fekete színészek. Mindezt egy olyan filmben, amit viszont szokatlan módon nagy részben feketék finanszíroztak.
  • De milyen maga a Netflixen megnézhető film és hogy lehetett megcsinálni tavaly nyáron, a járvány által lebénított Amerikában? Erről Rév Marcell mesélt a 444-nek.

Ha létezik olyan dolog a gyökérkezelésen és az orrszívó porszívós takonyszíváson kívül, amiről a nem túlzás azt állítani, hogy a világon mindenki utálja, lakhelyre, származásra és kultúrára való tekintet nélkül, akkor az más emberek veszekedését hallgatni. Annál még a gusztustalan Marmite-ot is többen szeretik.

Mit szólnál egy olyan filmhez, ami 1 óra 46 perc hosszú, és nem szól másról, mint egy házaspár különösen súlyos veszekedéséről? 

1 helyszín, 2 szereplő, saccra 10000 dühös, kegyetlen mondat. Ugye, hogy ennél nem sok minden hangzik riasztóbban? Annál nagyobb bravúr, hogy a Malcolm és Marie ennek ellenére nemhogy nézhető, hanem kifejezetten izgalmas film, bár persze így sem könnyű néznivaló és sokan csapkodva fogják otthagyni. 

De az a néző például, aki gimis korában filmklubokba járt, John Cassavetes neve hallatán mosolyog, Eric Rohmer említésére pedig  sztorizni kezd, az szabályos nosztalgiarohamot fog kapni az első snittek láttán. 

Mert a Malcolm és Marie egy kicsit olyan, mintha Eric Rohmer két tökéletes testű Versace-modellel forgatott volna egy pofázós művészfilmet.

Amikor az előzmények majdnem olyan érdekesek, mint maga a végeredmény

A Malcolm és Marie a járvány filmje, de nem metaforikusan, hanem szó szerint. Az egész ötlet onnan eredt ugyanis, hogy Sam Levinson rendező, Rév Marcell, az énekes-színész szupersztár Zendaya és az HBO-n futó Euphoria teljes stábja a tévésorozat második évadának forgatására készült, amikor beütött a vírus és leálltak a forgatások Hollywoodban. 

A tétlenségtől majd megőrülő filmesek végül azt találták ki, hogy malmozás helyett villámgyorsan kitalálnak egy olyan, kevés szereplős és kisebb stábbal, egyetlen helyszínen megvalósítható filmet, ami esetleg ilyen körülmények között is leforgatható lesz, ha lazul a karantén. Úgy, hogy az egész ráadásul nem valami kísérleti videó, hanem klasszikus filmalapnyagra forgatott, normális hosszúságú, egész estés mozi. Hat hét alatt megírták az egészet, majd a teljes stáb kéthetes kötelező karanténba vonult, ahol tovább csiszolták a forgatókönyvet, aztán nyár elején  mindössze 2 hét alatt leforgatták egy kaliforniai családi házban, hogy júliustól októberig elkészüljenek vágással és az utómunkával. 

A résztvevők annyira szerettek volna már dolgozni, hogy a színészek és a stáb többi tagjai ingyen vállalták a forgatást, a szereplők ezért is lettek szokatlan módon a film producerei is. Az előfinanszírozásba a rapper Kid Cudi is beszállt. Nagyot kockáztattak, mert a mozik bezártak és ha a kész alkotás nem kellett volna senkinek, ingyen dolgoztak volna. De a Netflix végül megvette majd most be is mutatta a Malcolm és Marie-t. Ilyen módszerrel független elsőfilmek szoktak készülni, nem pedig befutott rendezők munkái sztárok főszereplésével.

A film két fő- és címszereplője Malcolm, az egomániás filmrendező - John David Washington, például a Tenetből - és a csaja, a színész Marie, az egykori drogfüggő, akit az énekes-színész Zendaya, az Eufória főszereplője játszik. Hőseink a nyitó snittben Malcolm első filmjének sikeres bemutatója után érnek éppen haza, ahol a rendező ünnepelne, de szinte azonnal sistergős veszekedés tör ki köztük amiatt, hogy a fickó mindenkinek köszönetet mondott, a nőjét kivéve, aki eleve a nője, ráadásul az ő élete inspirálta a filmet. A veszekedés változó intenzitással, de kitart a stáblistáig. 

De mi az istent lehet egy és háromnegyed órán át megmutatni egy veszekedésből? Hát ez eleve nem akármilyen veszekedés, hanem olyan, mint egy három fő- és több mellékszinten zajló Counterstrike-mészárlás. A "kapcsolati problémák" evidens módon bejárt szintje mellett - amihez szervesen kapcsolódik a "két alkotó ember párkapcsolatának spéci problémái" alszint - teli tüdőből ordítva és csendesen szipogva kitárgyalják a "mit jelent feketeként alkotni bármit is" kérdéskörét, miközben az egész egy filmkészítésről szóló film is. Mindezt úgy, hogy a két párbajozó fél a legváltozatosabb módokon bántja, kínozza és alázza meg egymást, annak ellenére vagy éppen azért, mert nyilvánvalóan tényleg szeretik egymást.

Egy csomó olyan dolgot hallunk, amit egészséges ember egyszerűen nem szeret hallani és nem akar megtudni másokról. Az egész egyszerre tömény, mint egy vágódeszka méretű étcsokoládé és van tele üdítő, találó és szórakoztató részletekkel. Mindennek az intenzitását jelentősen fokozza, hogy a film fekete-fehér és tényleg szinte obszcén módon jól néz ki. Így miközben a szemünket kényeztetik, az agyunkat vascsővel verik. 

A rengeteg szempontból különleges filmről ezeket kérdeztem meg Rév Marcelltől:

Rév Marcell és Szimler Bálint a Balaton Method kampányábanFotó: Balaton Method

444: Ez tényleg ennyire alkalomszülte film?

Rév Marcell: Igen, szerintem az egész kábé másfél hónap alatt állt össze, a forgatókönyvírással együtt. Úgy értem, a gondolat megszületésétől addig, hogy bementünk a karanténba forgatás előtt. Ebben benne volt nagyban szerintem a Zendaya vágya is, hogy csináljunk már valamit. 

444: Mi volt a munkamódszeretek? Levinson megírta, aztán átbeszéltétek, vagy előbb beszélgettetek és az alapján írt, vagy egész másképp? 

Rév Marcell: Az alaphelyzet Sam fejéből pattant ki és engem már úgy hívott, hogy megvolt az első 8-10 oldal, amit felolvasott a telefonban. Nagyon szórakoztató egy ilyen kétszereplős, adok-kapok darabnál, ha valaki egyszemélyben előadja a telefonban. Innentől Sam párhuzamosan volt forródróton Zendayával és velem.

444: A villámgyors munkatempó miatt ebben a fázisban csak a párbeszédek vázát írtátok meg és a színészek erre az alapra improvizáltak a forgatáson?

Rév Marcell: Nem, rendesen végig megírt szöveg volt, amit aztán a forgatást megelőző kéthetes karantén alatt négyen átgyúrtunk a színészekkel. Így született meg a végleges szöveg. Amit leforgattunk, az 95 százalékban hű volt ehhez a végleges könyvhöz.

444: A film egyik hangsúlyos rétege, hogy a szereplői feketék. Nem volt kockázatos, hogy egy fehér forgatókönyvíró-rendező csinál filmet, részben a fekete alkotók speciális problémáiról, 2 fekete színésszel?

Rév Marcell: De az, és ez a kérdés természetesen napirenden is van a film amerikai fogadtatásában. És pontosan, a film például ezt a problémát is járja körbe többek között Malcolm hisztérikus monológjában és a vitájukban arról, hogy mitől autentikus valami. Szerintem ezek olyan kérdések amikről itt az ideje nyíltan beszélni. Mert az identitás kérdését egyre inkább politikai eszközként használjuk, ami nem feltétlenül baj, viszont ha művészetről vagy alkotásról beszélünk, akkor érdemes feltérképezni ennek a valódi természetét és határait. Én azt veszem észre, hogy egyre inkább ideológiai fegyverré válik az identitás kérdése, és ez rongálja szerintem a gondolatok minőségét.

444: Nekem ez a film egyszerre szólt arról, hogy ki dominál és ki használ ki kicsodát egy kapcsolatban, meg arról, hogy feketeként eleve politikai állásfoglalás-e az alkotás és volt benne egy "film a filmkészítésről" vonal is. Neked mi volt benne a legfontosabb?

Rév Marcell: Nekem ez elsősorban egy nagyon személyes kapcsolati, szerelmi történet. Annak minden kegyetlenségével es gyengédségével. A politikai, az csak egy extra kis réteg a tetején.

444: Lehet, hogy ebben mást jelent egy európai és egy amerikai nézőnek.

Rév Marcell: Ettől függetlenül az egy érdekes kérdés, hogy mit jelent, hogy ezt a filmet egy fehér férfi rendezte, viszont többségében feketék a producerei. Ez egy érdekesen provokatív aspektusa ennek az alkotásnak, amiről érdemes vitatkozni.

444: Kik voltak ezek a producerek?

Rév Marcell: A két színész is producer és Kid Cudi a repper is. A két színész nagyon intenzíven benne volt ebben az alkotói folyamatban. Két hétig ültünk egy konferenciateremben, egy nagy asztal körül négyen és kiveséztük, átdolgoztuk a könyvet, és a könyv kapcsán beszélgettünk és vitatkoztunk csak úgy egy csomó mindenről. Szóval valódi kreatív együttműködés volt a dolog legmélyebb szintjéig.

444: A színészeket értem, de Kid Cudi hogy jött a képbe?

Rév Marcell: Van pénze és jóban van Zendayával és Sammel is és nekünk kellett egy kis cash.

444: Operatőrként ez annyira eltérő munka volt az Eufóriától, mint ahogy egy mezei néző gondolhatná? Neked azonnal és egyértelműen tetszett, hogy fekete-fehér lesz?

Rév Marcell:  Igen, nagyon más volt, de jó esetben minden amit csinálok, az nagyon más mint az előző munka. A fekete-fehér eldőlt szerintem akkor, amikor a Sam felolvasta nekem az az első 8 oldalt a telefonba. Akkor már mindketten éreztük, hogy ez lehet, hogy egy fekete-fehér film. Csak a producereket kellett meggyőzni.

444: Kezdetben nem tudtam eldönteni, hogy nem néz-e ki TÚL jól az egész. Neked ez nem jelentett problémát?

Rév Marcell:  Kevés fekete-fehér projekt van, nem egy könnyen eladható műfaj. Az utolsó film amit feket-fehérben forgattam, az Szimler Bálint “Itt vagyok”  című rövidfilmje volt. Ez sokban hasonlított rá a stáb mérete és családiassága miatt. A túl jól néz ki kérdés jogos szerintem: egy ilyen filmnél, ami egy helyszín, két szereplő, gyakorlatilag valós időben, mindig az a nehéz, hogy nyilván a legfontosabb, hogy a színészre tudj figyelni és ne legyen az esztétika túlságosan előtérben. De közben ingereket is kell adagolni, adni kell valamit a néző szemének. Hogy ne legyen vizuálisan unalmas, hogy ugyanazt a nappalit nézi 45 perce, ugyanabban a napszakban. Nem könnyű ezt a mérleget beállítani.

444: Akkor ennek köszönhetők azok a kis csemegék, mint amikor kimegy a férfi főszereplő, amit 18 különböző szögben megtörő kis tükrön-üvegen látunk?

Rév Marcell:  Nem tudom, lehet, hogy túllőttem a célon, de talán jobb, mintha uncsi.

444: Egyetértesz azzal, hogy ez érzelmes film?

Rév Marcell: Ez egy elég általános kifejezés. Ami engem még a forgatókönyvben megfogott, az valami brutális őszinteség vagy leplezetlenség, hogy valaki nem szégyelli a legkiszolgáltatottabb emberi pillanatokat megmutatni, jelentsen ez akár érzelmességet, vagy akar kisstílűséget. Ebben nekem van valami emberi.