Elindult a járványról szóló nemzeti konzultáció, ezek a kérdések
2021 február 17., 22:47
„Majd, ha én beadhatom a vakcinát Orbán Viktornak, akkor ő is beadhatja nekem”
- Bár már elindult a járványról szóló nemzeti konzultáció, a kormányt megelőzve két Heves megyei településen, Poroszlón és Sarudon érdeklődtünk, mit gondolnak az ottaniak oltásról és a járványügyi korlátozásokról.
- A különböző típusú vagy nemzetiségű vakcinák mellett és ellen nem igazán alakultak ki táborok, csak az oltásellenesek és az oltáspártiak csoportja különíthető el.
- Van, aki a mellékhatásoktól fél, van, aki szerint csak politika az egész, de a korlátozásokat a többség még nem oldaná fel.
Poroszlón kedd délelőtt nagy a jövés-menés a kamionoktól hangos főutcán, sokan biciklivel vagy gyalog mennek a boltba, más nincs is nyitva, pedig a Tisza-tavi kis üdülővárosban egymást érik az éttermek és büfék. A legtöbb ember a helyi boltok és a pékség körül gyűlik össze.
Megszólítjuk a helyi boltból kijövő két idős hölgyet, akik maszkkal az álluk alatt beszélgetnek egymással.
„Nekem erről negatív véleményem van, az az igazság.... vannak fenntartásaim” – mondja kérdésünkre Márta, aki már nyugdíjas. „Sok embert ismerek, akik már megkapták, és vannak, akiknél komoly reakciót váltott ki, pedig fiatalok és a Pfizert kapták. Én mindig is védőoltáspárti voltam a gyerekekkel kapcsolatban, de az én koromban már fenntartásaim vannak.”
– Tehát az oltástól jobban fél, mint a vírustól?
„Egyik nap igen, másik nap nem. Attól függ, mikor, mit olvasok, de a fórumokon nagyok az ellentmondások. Én a saját szervezetemben bízom, mert soha életemben nem voltam még csak influenzás sem.”
Márta azt hallotta egy ismerősétől, hogy amikor megkapta a második vakcinát, akkor annyira felment a vérnyomása, hogy kórházba kellett vinni. Ő már évek óta magas vérnyomással küzd, gyógyszert is szed rá, ezért fél, bár tudja, hogy a legtöbb esetben csak egy kis bőrpír jelentkezik az oltás után.
Márta azonban azt mondja, hogy ez csak az ő véleménye, de soha senkit se beszélne le arról, hogy kérje valamelyik vakcinát, sőt kifejezetten abban bízik, hogy ha sokaknak beadják, akkor neki már nem kell beoltatnia magát. A mellette álló Marika nem akar nyilatkozni, annyit mond csak, hogy egyetért az előtte szólóval.
A bolt előtt biciklijét toló középkorú Erika viszont már másképp vélekedik, nagyon várja, hogy megkaphassa az oltást, nem számít, melyik cégét vagy országét.
„Mindegy, csak hasson, és ne pusztuljon el a világ. Ha nem kapjuk el azt a vírust, akkor mindegy, hogy melyik, csak jó legyen. ”
A korlátozásokat pedig továbbra is fenntartaná: „Szerintem eddig sem kellett volna feloldani semmit. Ennyi ember se halt volna meg, ha nem oldják fel nyáron, hogy lehet külföldre utazgatni. Csak hát a pénz dominál.”
Anikó viszont oltásszkeptikus, egyik vakcinát sem szeretné beadatni, szerinte ez az egész csak a politikáról szól. Bár a környezetében egyáltalán nem volt koronás, nem tartja magát vírustagadónak. Szerinte az emberek mindent elhisznek, amit a híradóban hallanak, és nem tájékozódnak eléggé. Anikó inkább a járványügyi szabályok betartásában hisz, és az emberi jogban, hogy nem lesz kötelező mindenkinek beoltatni magát.
Úgy látja, hogy a járványügyi korlátozásokat nyárra úgyis fel fogják oldani gazdasági okok miatt, de ősszel majd újra jön a szigorítás és „mindenki újra beszorul a tévé elé.”
Judit éppen az egyik élelmiszerbolt előtt tölti a cigiszünetét, amikor megkérdezzük tőle, hogy beadatná-e valamelyik vakcinát.
„Egyiket sem. Nem bízom egyikben sem. Én már az influenza ellenit se adattam be. Úgyis elkaphatom, most azért nem oltatom bele saját magamba a vírust. ”
Judit környezetében nem volt koronás beteg, azonban akkor már alaposabban meggondolná, hogy beoltatja-e magát, ha ehhez kötnének bizonyos szolgáltatásokat, bár külföldre egyébként sem szokott utazni. Judit már nagyon szeretné, ha feloldanák a korlátozásokat, bár az első hullám jobban megviselte, mert három iskolás gyereke van, akiknek otthon sokat kellett segítenie a tanulásban.
Egy házaspár, Erzsébet és Géza az első megszólalók, akik nem egyértelműen vannak egyik vagy másik oldalon, igaz, azért is, mert Erzsébet novemberben koronás volt, és elvben még három hónapig van elég antitest a szervezetében ahhoz, hogy ne fertőzödjön meg újra, a férje pedig felesége ápolása közben sem kapta el. Éppen ezért ők még nem állnak sorba a vakcináért. Talán később beadatják:
„Várunk még picit, hogy hogy alakulnak a dolgok” – mondja Géza. A vakcinák közül a Pfizert preferálná Erzsébet.
Amikor megkérdezzük, hogy az oroszt vagy a kínait beadatnák-e, akkor először csak nevetnek. Erzsébet azt mondja, hogy a krónikus betegsége miatt ő az oroszt egyébként sem kaphatná meg, a kínait pedig inkább nem szeretné, mert az új fejlesztésű vakcinákban jobban hisz.
A házaspár egyetértett abban, hogy az éttermekre vonatkozó járványügyi korlátozásokat már fel kellene oldani, mert nem látnak különbséget abban, hogy a boltban tolonganak egymás mellett az emberek vagy egy étteremben ülnek.
Egy másik Tisza-tó menti településen, Sarudon már kevesbé zajlik az élet, csak néhányan lézengenek az utcán.
„Hát persze, hogy szeretném. Ez nyilvánvaló. Mire várunk? Arra, hogy meghaljunk? Ki az, aki nem akarja beoltatni magát?” – kérdezi szinte ingerülten egy nyugdíjas férfi.
Amikor elmondjuk neki, hogy sok előtte szóló oltásellenes, akkor azt mondja, hogy ő a kórházban sem ápolná azokat az embereket, akik azért kerültek be, mert nem oltották be magukat. A férfinak a felesége is koronás volt, de szerencsére könnyen átvészelte a betegséget, azóta pedig mindketten postai úton regisztráltak az oltásra, és várják, hogy megkapják. Ő nem tesz különbséget az oltások között, mert már mindegyikkel sok embert beoltottak, nem akar válogatni.
A korlátozásokat viszont nem oldaná fel.
„Azért a feloldással még várnunk kellene addig, amíg a vakcina jobban elterjed. Ne engedjük el magunkat, mert ha elengedjük, akkor lehet, hogy visszaüt. Persze, jó volna, de vannak bizonyítékok, hogy ahol feloldották, ott vissza is zárták.”
Olyannal is találkoztunk a faluban, aki már megkapta az első adag oltást. A 88 éves Takács Albertné Magdolna éppen a fodrászhoz igyekezett botjával a jeges járdán, amikor megkérdeztük, mit gondol az oltásról. Az idős nő egy hete kapta meg az első adagot, a háziorvosnál sokan vártak az oltásra, de azt nem mondták meg nekik, hogy melyik típusú vakcinával oltanak.
Magdolna azt mondja, hogy egyiküknek se lett bajuk az oltástól, jóformán nem is éreztek semmit. Örül, hogy már védett a vírussal szemben, mert karácsony előtt megbetegedett az unokája, ezért neki is 10 nap karanténba kellett vonulnia.
Belefutunk Rózsikába, a postásba is, aki épp az erősen oltásszkeptikus Józseffel beszélget a ház kapujában. Rózsika szerint nagyon kevés nyugdíjas jelentkezett postai úton oltásra.
„Amikor hordtam ki a regisztrációs levelet, akkor bizonytalanok voltak az emberek. Azt mondta mindenki, hogy nem, nem, nem. Mostanában azt szokták kérdezni, hogy adtam-e már be levelet a postára, hogy kérik-e a többiek az oltást. De az az igazság, hogy nagyon keveset küldtek vissza, nagyon keveset vittem be” – mondja.
Rózsika még nem tudja, hogy beadatná-e valamelyik vakcinát, elbizonytalanítja, hogy mindenfélét lehet hallani, de a férje az oltás pártján van.
A kapuban álló József viszont nagyon ellenzi, hogy bárki megkapja a vakcinát, mert szerinte ez nem szól másról, csak politikai nyomásgyakorlásról: „Majd, ha én beadhatom a vakcinát Orbán Viktornak, akkor ő is beadhatja nekem. Nem bízom senkiben, aki ezt az egészet megcsinálta. Szerintem ez nem természetes” – vélekedik a nyugdíjas mérnök.
Zoltánnal Szuzi nevű kutyája sétáltatása közben találkozunk, és ő is úgy látja, hogy nagyok sok idős nem akarja az oltást, köztük az ő édesanyja se. Szerinte ez elmaradott gondolkodásra utal, és az édesanyja például azért fél, mert mindenféle pletykát hallott arról, hogy emberek belehaltak az oltásba.
Ő viszont kifejezetten az édesanyja miatt regisztrált az intereneten, mert fél attól, hogy esetleg ő fertőzheti meg az anyját.