Az általad letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek a kiskorúakra káros hatással lehetnek.
Amikor januárban Armie Hammerről kiderült a kannibalizmus-fétise, és visszatérő fantáziái arról, hogy kiszedetné, megsütné, majd megenné nők bordáit, az erről szóló cikkek olvasása közben többször is eszembe jutott a kilencvenes évek végéről a pletyka, hogy Marilyn Manson állítólag kiszedette a lengőbordáit, hogy bekaphassa a saját nemi szervét.
Napokkal később, február elsején került ki Instagramra egy poszt, amiben Evan Rachel Wood színésznő egykori bántalmazójaként nevezte meg Brian Warnert, művésznevén Marilyn Mansont. Wood posztja után tucatnyian osztottak meg Mansonról olyan történeteket, amik szexuális, fizikai és lelki bántalmazásokról, kínzásokról és fenyegetésekről szólnak. Köztük a Trónok harcából ismert színésznő, Esmé Bianco, aki azt állítja, az énekes többször is erőszakoskodott vele, megsebezte a testét, megalázta mások előtt, egy alkalommal pedig baltával kergette. Ügynöksége és lemezkiadója szerződést bontott Mansonnal, aki azóta mindössze egyszer szólalt meg, túlzónak nevezve a vádakat.
Az a mai napig nem derült ki, hogy Manson lengőbordáival kapcsolatban mi az igazság, bár az, hogy mit tett vagy nem tett a saját testével, totálisan lényegtelen. Az már kevésbé az, hogy mit tett mások testével. Az énekessel szemben felhozott vádak és állítások zöme most, 2021 februárban bukott ki, de már húsz évvel ezelőtt is derültek ki róla durva dolgok. Pontosabban ki sem kellett derülnie, mert ő maga hozta nyilvánosságra 1998-ban megjelent, önéletrajzi könyvében, a The Long Hard Road Out of Hellben.
A Chicago Reader egyik cikke akkoriban erősen kritizálta nem is feltétlenül a könyvet, hanem annak körülményeit, miszerint Manson azt közösen írta Neil Strauss újságíróval, aki akkoriban rengeteg cikket jelentetett meg az énekesről a Rolling Stone-ban és a New York Timesban. A Reader kritikája szerint a könyvben „oldalanként legalább egy, de inkább több nővel bánnak rosszul”.
A könyv nyitójelenetében Manson visszaemlékezik a nagyapjára, aki női ruhában maszturbált állatos képekre,
a történetek zöme viszont leginkább arról szól, hogy már befutott énekesként mit csinált a rajongóival (gruppikkal): miként égette le öngyújtóval egyikőjük szeméremszőrzetét, vett rá nőket arra, hogy „vallják be bűneiket”, miközben egy otthon barkácsolt kínzóeszközre kötözte őket, hogyan „játszották” azt együttese tagjaival, hogy az egyik rajongólány ánuszába köpködtek, illetve miként rángatta egy másik lány intimpiercingjét, miközben a fenekét ujjazta.
A könyv egyik fejezetében Manson azt fejtegeti Straussnak, hogy mit csináltak egy siket rajongójukkal:meztelen testét nyers hússal fedték be, majd a gitáros Twiggy Ramirez és a billentyűs Madonna Wayne Gacy összekötözték farkukat és úgy szodomizálták a lányt, akit aztán megdugott Gacy, majd levizelte Manson, Twiggy és Daisy Berkowitz (a másik gitáros). A cikk szerint Manson a könyvben úgy beszélt a lányról, mint aki „ugyanúgy akarta ezeket”, mint ők.
Az Upprox szerint szintén 1998-ban történt, hogy megfenyegette a Spin főszerkesztőjét, mert nem tetszett neki az, ahogy a magazin borítóján szerepelt – évekkel később, 2017-ben Manson a Rolling Stone-nak adott interjújában erre úgy emlékezett vissza, hogy fegyvert nyomott a Spin főszerkesztőjének szájába. Ezért végül nem tartóztatták le, 2001-ben viszont igen, miután az ágyékát hozzádörzsölte egy biztonsági őr fejéhez, és le is köpte az embert.
Manson és Evan Rachel Wood 2007-ben jöttek össze, amikor a színésznő 18, az énekes pedig 36 éves volt. 2010-es eljegyzésükig, majd végleges szakításukig többször is tartottak szünetet, az egyik első ilyen alkalommal Manson a Spinnek adott interjújában arról beszélt, hogy vagdossa magát és az erről készült képeket elküldi Woodnak, és arról fantáziál, hogy kalapáccsal töri be Wood koponyáját. Később azt mondta, ez inspirálta az I Want to Kill You Like They Do in the Movies című szám megírására. Utóbbival kapcsolatban sajtósai úgy fogalmaztak, Manson ilyenkor szerepet vesz fel és „nyilvánvalóan rocksztárként viselkedik, hogy lemezét promózza”, ezek pedig „nem tényszerű beszámolók”. A pózkirály Manson horrorsztorijait senki nem vette komolyan és senki nem hitte el.
Evan Rachel Wood 2016-ban beszélt először arról a nyilvánosság előtt, hogy szexuális erőszakot követtek el ellene, de bántalmazóját akkor még nem nevezte meg. 2018-ban szintén beszélt róla, amikor felszólalt egy a családon belüli erőszak túlélőit támogató eseményen, és úgy fogalmazott, „átmosták az agyát”. Itt elmondta azt is, előfordult, hogy arra ébredt, hogy „a férfi, aki állítása szerint szerelmes volt”, épp „erőszakolja az eszméletlennek hitt” testét. Egy évvel később Evan Rachel Wood, hogy támogassa a családon belüli erőszak túlélőinek jogainak bővítését, vallomást tett, amiben továbbra sem nevezte meg bántalmazóját, de részletesen elmondta, miket élt át mellette:
„Megvert és a testemet egy violet wand nevű kínzóeszközzel sokkolta. A fájdalom gyötrelmes volt, úgy éreztem, mintha elhagytam volna a testemet, és egy részem aznap meghalt.” Wood végül 2021 februárjában nevezte meg az elkövetőt: Mansont, azaz Brian Warnert. Ezután már egyre több nő osztott meg hasonló történeteket az énekesről. Manson lemezkiadója, a Loma Vista Recordings szerződést bontott vele, ügynöke pedig, akivel a 90-es évek közepe óta dolgozott együtt, szintén otthagyta. Emelett két, Mansont szerepeltető tévésorozat is bejelentette, hogy a soron következő epizódok már felvett jeleneteiből kivágják az énekest.
„Nyilvánvaló, hogy a művészetem és az életem már régóta vita tárgya, de a közelmúltbeli állítások rettenetesen torzítják a valóságot. A bensőséges kapcsolataim mindig teljes mértékben beleegyezésen alapultak a hasonló gondolkodású partnereimmel. Függetlenül attól, hogy mások hogyan és miért döntenek úgy, hogy másképp tálalják a múltat, ez az igazság” – tette közzé Manson az Instagramján Wood állításait követően. Wood nyilatkozatára ezután Kalifornia állam szenátora, Susan Rubio is reagált, arra kérve az FBI-t, hogy vizsgálja ki a Mansonnal szemben megfogalmazott állításokat.
Nem sokkal később szólalt meg Phoebe Bridgers énekesnő, aki tinédzserként járt Manson otthonában, ahol állítása szerint az énekes megmutatta nekik az általa „erőszakoló szobának” nevezett helyiséget. „A kiadója tudta, a menedzsmentje tudta, az együttes tudta” – írta Twitterén Bridgers, majd hozzátette, szerinte „kibaszottul szánalmas”, hogy ezek az emberek most „úgy tesznek, mintha megdöbbentette és elborzasztotta volna őket” az, ami kiderült.
Február 7-én Wood újra kiállt a nyilvánosság elé, hogy egy Instagram-sztoriban elmondja, azért döntött úgy, hogy végre megnevezi Mansont, mert az énekes felesége, Lindsay Usich megfenyegette őt, hogy rá nézve terhelő fotókat szivárogtat ki, hogy „örökre elhallgattassák” és „tönkretegyék a karrierjét”. Wood hozzátette, hogy a képek készültekor egyrészt még fiatalkorú volt, másrészt Manson nagy mennyiségű drogot és alkoholt adott neki. A színésznő ekkor beszélt Manson antiszemita megnyilvánulásairól is: „Zsidónak nevezett, de becsmérlően”, illetve „ha dühös volt rám, horogkereszteket rajzolt az éjjeliszekrényemre”.
Február 10-én, a Cutban jelent meg egy interjú a Trónok harcából ismert színésznővel, Esmé Biancóval, aki azt mondta, Manson szinte teljesen tönkretette, és az énekessel való kapcsolata „fizikai sebeket és poszttraumás stresszt” okozott.
Bianco a rendkívül hosszú interjúban részletekbe menően meséli el, hogy mikor és hogyan ismerte meg az énekest, aki az évek során a köztük kialakult munkakapcsolatot úgy alakította, hogy végül magához költöztette őt. Biancót még Manson akkori felesége, Dita Von Teese mutatta be az énekesnek, aki évekkel később felajánlotta neki, hogy szerepeljen az I Want to Kill You Like They Do in the Movies című számához készült videóklipjében. „Szükségem van egy áldozatra/szeretőre. (...) Úgy kell tenned majd, mintha nagyon durván bánnék veled. Bocs” – így összegezte Manson a videó cselekményét még a forgatás előtt egy emailben Biancónak, aki kifejezetten örült, hogy egykori idoljával dolgozhat együtt. Az akkor 26 éves színésznő elmondása szerint a forgatás három napját fehérneműben töltötte, alig aludt vagy evett, Manson étel helyett inkább kokaint adott neki, erőszakosan viselkedett vele, térdeplőszékre kötözte, ostorral ütötte, illetve ugyanazzal a violet wand névre hallgatók, egyébként szexjátékként árult, elektromos, sokkoló kínzóeszközzel verte, amivel korábban Woodot kínozta. Bianco azt mondta, rettegett, de azzal próbálta nyugtatni magát, hogy Manson csak „színpadiasan viselkedik” és „nagyszerű művészetet” hoznak majd létre közösen. Tudta, hogy az, ami történt, nem BDSM volt, mert tisztában volt annak szabályaival, például biztonsági szóban sem egyeztek meg előtte, sőt, miután a forgatás alatt szerzett sebeit látta egy barátja, ő is szólt, hogy egy BDSM-videó forgatása alatt sem szenvedhetne ilyen látványos fizikai sérüléseket. Bianco azonban továbbra is ragaszkodott hozzá, hogy ez csak művészet volt. Ezt követően távkapcsolatba kezdtek, majd Manson két évvel később rábeszélte, hogy éljen vele, azt ígérve, hogy segít elintézni neki a zöldkártyát is, ezért Bianco otthagyta a férjét, és Londonból Los Angelesbe költözött.
Az interjú szerint rövid ideig tartott az idill, Manson nagyon hamar elkezdte irányítani a nő életét: megmondta, hogy mit vehet fel, mikor és mennyit aludhat – ha engedély nélkül aludt el, akkor erőszakosan felrázta –, szabályozta, mikor és hova mehet el, a lakáshoz kulcsot sem adott neki. „Gyakorlatilag úgy éreztem magam, mintha börtönben lennék. (...) Azt is ő mondta meg, kivel beszélhetek, a családomat a szekrényben rejtőzve hívtam fel” – mondta Bianco, aki végül 2011 májusában menekült el Mansontól, miután az egy baltával kergette őt a házban, ahol a megszólaló alkalmazottak szerint állandóan be volt sötétítve, annyira, hogy sokszor zseblámpával közlekedtek benne, a hőmérséklet pedig alig lehetett több 15 Celsius foknál.
Csak azután rakta össze magában, mi is történt vele, miután hallotta Woodot 2018-ban arról beszélni, hogy bántalmazták, és tudta, hogy korábban ő is együtt volt Mansonnal. Bianco azt mondta, „megkönnyebbült”, miután megnevezte Mansont. Szerinte az énekes egy „ragadozó”, aki „évtizedek óta beszél arról nyilvánosan, hogy mennyire szereti bántani a nőket”.
„Ő nem egy meg nem értett művész. Megérdemelné, hogy élete végéig rács mögött legyen.”
A Variety információi szerint időközben megkezdte a nyomozást a Los Angeles-i rendőrség, legalábbis azokban az ügyekben, amik 2009 és 2011 között, vagyis akkor történtek, amikor Manson West Hollywoodban élt.