A Kúria elítélte Tóta W. Árpádot, mert büdös magyar migránsokról írt

Tóta W. Árpád 2018. november 7-én a HVG-n Magyar ember nem lop, csak kalandozik címmel megjelent publicisztikájában azt írta:

„Árpád fejedelem sem állította hadbíróság elé az Európát végigfosztogató vitézeit, hanem kitüntette őket. A rablást, gyújtogatást és erőszakot – »kalandozást« – pedig nem jogi határozatok állították le, hanem az augsburgi csata. Ott az történt, hogy a büdös magyar migránsok ugyan váltig állították, hogy ők bűncselekmény hiányában, sőt mellőzésével dúlják éppen a falvakat és kolostorokat. Ám az európai lovagok telibe szarták az ő játékszabályaikat és illiberális világképüket, és seggtől szájig beléjük állították a pallost. Ezután a magyar banditák bátran hazaszaladtak, és elújságolták, hogy kurva nagy verés jár most már a kalandozásért.”

A cikk miatt keresetet nyújtottak be az úgynevezett kollektív személyiségi perlés intézményével élve, a két embert a volt jobbikos Gaudi-Nagy Tamás képviselte.

Az elsőfokú bíróság úgy döntött, hogy az alperes megsértette az I. és II. rendű felperes emberi méltóságát a cikkben „a magyar nemzet méltóságát sértő »büdös magyar migránsok« és »magyar banditák« kijelentések közlésével”, és kötelezte az alperest a cikkből a sértő kifejezések eltávolítására, illetve 15 napon belül elnézést kérő közlemény megjelentetésére és a felpereseknek összesen 400 ezer forint sérelemdíj megfizetésére.

A másodfokú bíróság viszont az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította.

A Kúria viszont az elsőfokú bíróság ítéletét hagyta helyben. Azt írják:

„A Kúria az elsőfokú bíróság megállapításával értett egyet, amely szerint a magyar nemzethez tartozókra a »büdös« és a mai közbeszédben pejoratív tartalmú »migráns« jelzők, illetve a »magyar banditák« kifejezés használata a magyar nemzet közösségének méltóságát sérti. Megállapította, hogy a közéleti vitában az elmarasztaló vélemény kifejezése a véleménynyilvánítás szabadsága által védett érték, azonban az ennek kifejezéséhez használt írói eszköz és az irónia műfaji sajátossága sem adhat korlátlan felmentést mások emberi méltósága, vagy a közösségek méltósága megsértésének felelőssége alól.”