Küszöbön áll a gyógyszeripar és az oltásról lemaradó országok nagy összecsapása
- Miközben az Egyesült Államokban, az Egyesült Arab Emírségekben, Nagy-Britanniában és Izraelben már a népesség nagyobbik fele kapott legalább egy adag védőoltást, a világ 42 országában még a lakosság egy százaléka sincs beoltva.
- Nem csoda, a legtehetősebb országok a vakcinákat gyártó gyógyszercégekkel kötött kétoldalú megállapodásokban szinte minden rendelkezésre álló készletet lekötöttek.
- Lehetett volna ez másként is. A járvány elején úgy tűnt, lehet is.
- Aztán színre lépett Bill Gates, aki nagyon ellenzi, hogy bárkinek le kelljen mondania a szellemi tulajdonáról.
- Márpedig a szellemi tulajdon védelme és a szabadalmi jogok indirekt módon is korlátozhatják a világ vakcinatermelésének felfutását.
- Ezért is fordult most több, a járványtól nagyon sújtott ország a WTO-hoz azzal, hogy oldják fel a vakcinákhoz fűződő szabadalmi jogokat.
Amekkora sikertörténet néhány országban a koronavírus elleni vakcináció, akkora kudarc eddig globálisan. Április elején, bő négy hónappal a világ első oltási programjainak beindulása után még 130 ország volt a világban, ahol egyetlen embert sem oltottak be. Májusra már javult a helyzet, de az Our World in Data adatbázisa szerint még így is van 42 ország, ahol a népesség kevesebb mint egy százaléka kapott legalább egy dózist. Márpedig így nehéz lesz megfékezni a vírust, mely annál gyorsabban mutálódhat, minél nagyobb populációban terjedhet.
Mivel május 2-ig az OWID adatbázisa szerint a globális népességnek csupán a 7,76 százaléka kapott legalább egy dózis védőoltást a koronavírus ellen, még mindig akad cirka 7,2 milliárd beoltatlan ember a világon, akik között a vírus terjedését legfeljebb védőmaszkkal és a társas kapcsolatok korlátozásával lehet megfékezni. A globális népesség nyájimmunitáshoz szükséges hányadát a jelenlegi számítások szerint 2024-re lehetne beoltani. Márpedig egy világjárvány esetén globálisan igaz a tétel, hogy amíg nincs mindenki biztonságban, senki sincs biztonságban.
Érthető tehát, hogy az elmúlt napokban, hetekben egyre élesebb viták zajlanak arról, hogy hogyan kéne kezelni ezt a helyzetet, és egyre hangosabbak azok, akik szerint a megoldást a vakcinákhoz kötődő szellemi jogok felszabadítása, vagyis a vakcinák szabadalmainak feloldása jelentené. Az ellentábor szerint ugyanakkor ez akár a visszájára is elsülhet, hosszú távon elriaszthatja a befektetőket - magyarán a kutatásokat és fejlesztéseket finanszírozó tőkét - a védőoltásokat nagy költséggel kifejlesztő gyógyszeripartól. Ebben is lehet igazság, de tény, hogy a gyógyszercégek szellemi tulajdonát figyelembe vevő modell egyelőre nem bizonyult működőképesnek.
Volt remény
Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO még ki sem hirdette a világjárványt, amikor 2020 februárjában a szervezet genfi központjában közegészségügyi és infektológus szakemberek százai egy kétnapos tanácskozáson igyekeztek lefektetni a koronavírus elleni védőoltások, gyógyszerek, diagnosztikai eszközök kutatás-fejlesztésének alapszabályait. A The New Republic riportja szerint ekkor még nagy optimizmus uralkodott, remény volt rá, hogy a világ összefog a vírus ellen: a világ kutatói folyamatosan kommunikálnak és megosztják majd az eredményeiket, hogy a szűkös erőforrásokat ne duplikált kutatásokra pazarolják, és gyorsítsák a felfedezések sebességét. Amiről nem esett szó a tanácskozáson, az a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok kérdése volt. A The New Republic cikke szerint ekkor még nagy volt a bizalom abban, hogy az együttműködés lesz a meghatározó a járvány elleni küzdelemben. "Az, hogy a gyógyszeripari cégek és az azokkal szövetséges kormányok a szellemi tulajdonnal kapcsolatos aggályok miatt akár lassíthatják is a folyamatokat, a jelek szerint fel se merült bennük" - írja a The New Republic.
Pörgessünk előre az időben 2021 májusáig, és máris belátható, mennyire ábrándosak voltak a tavaly februárban tanácskozó tudósok. "Biden elnökön, tekintettel az Indiában és Dél-Amerikában egyre fokozódó covidkrízisre, egyre fokozódik a nyomás a nemzetközi közösség és pártja balszárnya részéről, hogy kötelezze el magát a vakcinaellátás bővítése mellett a koronavírus-vakcinák szabadalmi és szellemi tulajdon védelméhez fűződő jogainak feloldásával" - írta május 3-i számában a New York Times.
A kérdés a lap beszámolója szerint szerda-csütörtökön a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Központi Tanácsában is téma lesz, ahol India és a dél-amerikai országok próbálják majd elérni, hogy a szervezet oldja fel a szellemi tulajdon nemzetközi védelméről szóló egyezményét - amit az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és az EU ez idáig sikerrel akadályozott meg. Hogy most engedni fognak-e, az egyáltalán nem eldöntött kérdés. A Times szerint még Biden tanácsadói is megosztottak a témában. Vannak köztük, akik szerint Bidennek erkölcsi kötelessége cselekedni, mások szerint viszont a gyógyszeripari cégek féltve őrzött titkainak nyilvánossá tétele lényegében nem járulna hozzá a globális vakcinaellátás javulásához.
Ez utóbbi csoport érvei szerint az, ha a kifejlesztett vakcinák receptjét hozzáférhetővé tennék, egyáltalán nem jelentené azt, hogy bármely gyógyszergyártó képes is lenne ezeket előállítani, pláne nem rövid időn belül. Közben viszont komoly anyagi károkat okozhatna a gyógyszeriparnak, mely mégiscsak milliárdokat ölt bele a védőoltások technológiájának kifejlesztésébe. Tenni persze szerintük is kell a jobb globális vakcinaellátásért, ők erre azt javasolják, hogy Biden és a világ kormányai gyakoroljanak nyomást a szabadalmakat birtokló cégekre annak érdekében, hogy minél nagyobb menyiségben ajánljanak fel ingyen vagy anyagárban vakcinákat a szegény és közepes jövedelmű országoknak.
Bill Gates a színre lép
Nem mintha ez az ötlet új volna. Miközben tavaly februárban a világ kormányai még közös érdekről, globális közjóról beszéltek, a teljes nyílt együttműködés sikerét pedig olyan tudományos áttörések igazolták, mint az épp csak felfedezett vírus fehérjéinek évek helyett hetek alatt elvégzett atomi szintű feltérképezése; amikor a WHO még egy olyan tudásbázis, a C-TAP létrehozásán dolgozott, melyben a résztvevők önként megosztják szellemi termékeiket a járvány idejére, színre lépett Bill Gates.
Gates, a világ egyik leggazdagabb embere magánalapítványával évek óta támogat egészségügyi programokat, de olyan mértékben, hogy immár talán nincs is ember, akinek nagyobb befolyása lenne a világon egészségügyi kérdésekben. Így amikor a C-TAP megalakítását megelőzve létrehozta saját, hasonló tudásbázisát, az ACT-Acceleratort, nagyjából el is dőlt, hogy milyen irányba haladnak majd a dolgok. Az ACT-Accelerator célja ugyanaz volt, mint a C-TAP-é, vagyis a vakcinák és gyógymódok kutatás-fejlesztésének, gyártásának és globális disztribúciójának támogatása, csak a C-TAP-pal szemben Gates ehhez nem látta szükségesnek a szabadalmi jogok feloldását.
Így amikor az ACT-Accelerator részeként létrejött a COVAX, a szegény és közepes jövedelmű országok vakcinaellátására hivatott program, az volt a terv, hogy ezen országok vakcinaellátását adományokból és a gazdag országoknak eladott vakcinák profitjából támogatják. Ez korlátozott cél volt, úgy képzelték, hogy így végül a szegény és közepes jövedelmű országok népességének 20 százalékát láthatják majd el védőoltással. Hogy ez mennyire volt sikeres, annak felméréséhez elég visszautalni a cikk elején már ismertetett adatra: május 2-án még 42 ország volt a világban, ahol a népesség egy százaléka sem kapta meg a védőoltást, és a világ országainak felében még nem éri el az egyszer oltottak aránya a népesség tíz százalékát. A gyógyszergyártó cégek pedig a javak megosztása helyett kétoldalú megállapodásokat kötöttek a világ gazdagabb nemzeteivel, melyek felszipkázták a vakcinakészleteket a kevésbé tehetősek elől.
A The New Republicnak nyilatkozó James Love, a washingtoni think tank, a Knowledge Ecology International alapító igazgatója szerint Gates fellépéséig nem volt eldöntött kérdés, hogy a szabadalmak helyben maradnak. "Gates azonban szerette volna fenntartani a kizárólagos jogokat. Gyorsan cselekedett, hogy megakadályozza a termékek előállításához szükséges tudás - a know-how, az adatok, a sejttenyészetek, a technológiai transzfer, az átláthatóság - megosztását. Ez mind része lett volna a C-TAP-nak, de ő inkább előreszaladt, és létrehozta a szabadalmi jogokat helyben hagyó ACT-Acceleratort" - mondta.
A The New Republic cikke szerint végső soron ez alakította úgy a helyzetet, hogy most a járvány által aktuálisan leginkább sújtott országok a szabadalmi jogok felfüggesztését követelik a WTO-ban. Az azonban kérdés, hogy ez valóban megoldást jelentene-e. A szabadalompártiak egyik legfőbb érvét a New York Timesnak nyilatkozó Geoffrey Porges, az SVB Leerink befektetési bank elemzője foglalta össze. Szerinte a szabadalmak feloldása "szörnyű, szörnyű precedenst" teremtene, azt sugallván, hogy ha egy iparág olyasmit fejleszt, ami iránt a világ országai nagyon érdeklődnek, azt el is fogják venni tőlük. Ez pedig szerinte végső soron bénítólag hatna az ilyen fejlesztésekre, mert a cégek nem lennének érdekeltek bennük.
Ennél eggyel összetettebb érv, hogy önmagában a vakcinák szabadalmának feloldása még nem jelenti azt, hogy azokat bárhol elő lehetne állítani. A Pfizer szerint például sokkal komolyabb korlátot jelent az alapanyagok szűkössége, illetve a rendkívül összetett technológia, ami a gyártáshoz szükséges. Sharon Castillo, a Pfizer szóvivője szerint a vakcinájuk 280 összetevőjét 19 ország 86 beszállítójától szerzik be, a gyártási folyamat pedig nagyban függ a globális ellátóláncuk megbízhatóságától és a részfeladatokat végző partnereik közti időszerű és komplex együttműködéstől is.
Félelem nélkül fejleszteni
A szabadalmak feloldásának pártolói szerint viszont nem feltétlenül arra volna szükség, hogy a gyógyszercégek megosszák féltve őrzött fejlesztéseiket. A szellemi tulajdon védelme és a szabadalmak pusztán létezésükkel is korlátozzák a kutatást: "Vannak még gyógyszercégek a világon, melyek képesnek érzik magukat megfelelő vakcinák fejlesztésére, már amennyiben nem kell folyamatosan a válluk fölött hátrafelé pislantgatniuk attól tartva, hogy véletlenül megsértik valaki más szellemi tulajdonát" - mondta a Timesnak Tahir Amin, az egészségügyi egyenlőtlenségek felszámolásán dolgozó nonprofit, az Initiative for Medicines, Access & Knowledge alapítója. Erre amúgy még van is hajlandóság: a kutatásait nem kis részben amerikai költségvetési forrásból fedező Moderna például már jelezte, hogy nem fogja érvényesíteni szabadalmi jogait azokkal szemben, akik a világjárvány leküzdése érdekében fejlesztenek vakcinákat.
A gyógyszergyártók félelmeit lényegében azzal foglalhatnánk össze, hogy attól tartanak, ha lemondanak a szellemi tulajdonukról, az olyan precedenst teremt, amellyel aztán a jövőben bármikor visszaélhetnek a világ országai. "Ez a fajta tüzes ellenállás reflexszerű a gyógyszeriparban" - mondta erről a Timesnak Aaron Kesselheim, a Harvard orvosprofesszora. A lap szerint ugyanakkor nem teljesen világos, hogy egy világjárvány egyedi körülményei között megtett ez irányú lépés mennyiben jelentene általános precedenst. Példaként felidézik, hogy a kétezres években tíz, az HIV-világjárványtól különösen sújtott ország, köztük Brazília önkényesen feloldotta pár retrovirális gyógyszer szabadalmát, hogy fertőzött polgáraiknak hozzáférhető kezelést tudjanak nyújtani. A lépés nem döntötte romba a gyógyszercégeket.
Azokra a félelmekre pedig, hogy önmagában a recept nem elég a sikeres vakcinagyártáshoz, Tahir Amint idézik, aki a Twitteren beszélte el a hepatitis B elleni rekombináns védőoltás történetét. Ezt a nyolcvanas években a Merck és a GlaxoSmithKline gyógyszercégek fejlesztették ki, ám hiába ajánlotta a WHO gyermekek oltására, a dózisonként 23 dollárba kerülő vakcinát nagyon kevés ország engedhette meg magának. India például pont nem. A világ egyik legnagyobb vakcinagyártója, az indiai Shantha Biotechnics akkor hiába próbálta megszerezni a receptet. Amin szerint a Shantha azt a választ kapta, hogy "még ha meg is tudná venni a technológiánkat, a tudósaik a legkevésbé sem lennének képesek megérteni a rekombináns technológiát". Ehhez képest a Shantha végül önerőből kifejlesztette India első rekombináns vakcináját, mely ráadásul dózisonként mindössze egy dollárba került, és az UNICEF végül fel is használta tömeges oltási kampányában. (Címlapkép: CHRISTIAN CHARISIUS/dpa Picture-Alliance via AFP)