A járvány három győztese: mackóalsó, tréninggatya, melegítőnadrág

Azoknak van igazuk, akik szerint a járvány nem változtatja meg a világot, csak felgyorsít már megkezdődött folyamatokat – gondoltam, miközben az anafilaxiás sokk kivédésére negyed órát várakoztam a Rókus kórház belső kertjében. A második Szputnyik V oltásomra ízléses, visszafogott, világosszürke, Adidas márkájú tréningnadrágban érkeztem. Nem azért, hogy tisztelegjek a mackóalsóban guggoló szlávok hazájának gyógyszeripara előtt, hanem mert eszembe sem jutott más nadrágot felvenni.

2020 márciusa előtt tisztességes szövet- vagy farmernadrágban jártam felvenni az éppen aktuális vakcinációt, és néhány késő éjszakai gyors alkoholbeszerzést leszámítva soha nem léptem volna ki az utcára tréningnadrágban. Egy ősöreg, háromcsíkos Adidasom volt, olyan mindenhol megereszkedett állapotban, hogy még a velem egy háztartásban élők is megjegyzéseket tettek rá. Talán ennek, valamint a járvány évének melegítőalsós hónapjainak köszönhettem, hogy tavalyi születésnapomra egyből két vadonatúj tréningnadrágot kaptam: a már említett, ízlésesen diszkrét szürke darabot, valamint pontosan ugyanolyan, stílusosan sötétkék társát.

Amióta először felvettem ezeket (Őket), nincs is nagyon kedvem mást hordani. Szeretem, hogy kényelmesek, és cipzáros zsebeiknek köszönhetően még praktikusak is. Nagyon kényelmesen elfér bennük egy maszk, egy kulcscsomó és egy mobiltelefon, tehát minden, amire az embernek szüksége lehet, amikor éppen nincs kijárási tilalom.

Csak arra kell figyelmeztetnem magam időnként, hogy ne keveredjen az otthoni és az utcai tréningnadrág. A látható koszolódás miatt fordítva lenne logikus, de én mégis inkább a szürkét hordom utcára, a sötétkéket pedig itthonra, és ha nem felejtem el, isten bizony át is öltözöm indulás előtt vagy hazaérkezés után. Csak hogy szeparálva legyenek a fogkrém- és jégkrémfoltok.

---

Bár én maradiságból vagy divatvakságból a járvány előtt még nem hagytam el az otthonomat tréningnadrágban, azt azért észrevettem, hogy a nyilvános mackóalsóviselet egyre gyakoribb és elfogadottabb. A budapesti belvárosi fiataloktól Kanye Westig egyre többeken bukkant fel – egymástól természetesen nem függetlenül – a jóisten ege alatt létező legkényelmesebb hosszúnadrág.

A szerény mackóalsónak voltak már korábban is nagy korszakai. Az 1990-es évek kelet-európai susogósdivatja, majd a 2000-es években Paris Hilton és epigonjainak feszülős Juicy Couture-egyenruhája azonban egyrészt elmúlt, másrészt pedig nem tudott kitörni a lenézett és kinevetett proliviselet kategóriájából. A tréningruha-gát azonban már a járvány előtt átszakadt.

2020 március elején, tehát napokkal azelőtt, hogy a világ felfogta volna, mi az a világjárvány, a mértékadó Business of Fashion weboldal azzal kezdte nagy melegítőügyi megfejtését, hogy

„az utóbbi évben egyetlen outfit szivárgott be a celebvilág minden szegletébe: a tréningruha”.

Ahogy egy divatipari szakértő a Fashionista „A nagy 2020-as szabadidőruha-robbanás” című cikkében a piac nyelvén megfogalmazta, már a járvány előtt is

„láttuk a jelzéseket egy piaci résre és strukturális elmozdulásra olyan irányba, ahol sokoldalúbb és lazább ruhadarabok jobban ki tudják szolgálni az egyre több időt otthon töltő embereket”.

Hogy ezt a piaci rést és strukturális elmozdulást tényleg látták a profik, arra a legjobb bizonyíték, hogy a járvány előtt már a legfelsőbb kategóriás divatmárkák kínálatában is megjelentek a tréningruhák. Aztán jött a járvány, és hirtelen az is elkezdett nagyon sok időt otthon tölteni és tréningnadrágot hordani, aki korábban csak skatulyából kihúzva volt hajlandó elhagyni a budoárját.

2020 áprilisában, a járvány első teljes hónapjában az Egyesült Államokban 79 százalékkal csökkentek a ruhaeladások, ami a valaha regisztrált legnagyobb zuhanás volt. A melegítőnadrágok eladása viszont 80 százalékkal növekedett egyetlen hónap alatt, és 2020 egészére nézve is 19 százalékos volt a növekedés.

Nagy-Britanniában éves szinten egynegyeddel csökkentek a ruhaeladások, ami szintén rekordnak számított, miközben a tréningnadrágok eladásai kilőttek, a piac mindkét végén. Az olcsó ASOS-nál 200 százalékos növekedés volt ebben a szegmensben 2020 tavaszán, míg a luxusmárkákat forgalmazó Net-a-Porternél 1300 százalékkal növekedett a mackóalsók forgalma.

Ezek a számok mintha azt mutatnák, hogy míg a nép egyszerű gyermekei már a járvány előtt is megbarátkoztak azzal, hogy a tréningalsó valójában minden alkalomra jó, a koronavírus ezt a divatipar krémjével is elfogadtatta. 2020 tavaszán a divatmagazinok igyekeztek „mit vegyünk fel Zoom-meetingre” jellegű cikkekkel fenntartani a látszatot, de aztán éppen a saját királynőjük szúrta őket hátba, amikor áprilisban Anna Wintour, a Vogue rettegett főszerkesztője tett ki az Instagramra egy olyan képet, amin a home office-ban is viselt fekete napszemüvegéhez piros tréningalsót vett fel.

A májusban még valamiféle végső kétségbeesett próbálkozásként a biz-leisure-t (üzleti szabadidő-viselet? mackóöltöny?) erőltető Harper’s Bazaar télre már kénytelen volt elismerni, hogy semmi sem divatosabb, mint egy szürke melegítőruhára lazán feldobott hosszú télikabát. A járvány elején az ilyen luxusmagazinok még az otthoni tréningalsót sem fogadták el, néhány hónappal később viszont már kifejezetten azt ajánlották olvasóiknak, hogy az utcára is abban menjenek ki. Úgy látszik, a koronavírus hatására nem csak az én mackóalsóm mert egyre jobban eltávolodni a kanapétól.

Kár, hogy az Anna Wintournál is szigorúbb divattervező, Karl Lagerfeld már nem érte ezt meg. Tőle származik az a minden tréningnadrág-cikkben idézett mondás, hogy

„a melegítőalsó a vereség jele. Azért veszel melegítőalsót, mert elvesztetted az irányítást az életed felett”.

Talán a koronavírus őt is meglágyította volna. Vagy nem, végül is elég kevesen jelentik ki nyilvánosan, ahogy ő, hogy utálják a gyerekeket.

---

Most, hogy a vakcináknak köszönhetően elérhető közelségbe került a járvány vége, és mindenki a régi élet, a „normalitás” visszatéréséről ábrándozik, van, aki a melegítőnadrágok alkonyát látja a horizonton. A Lyst ruhabolt-aggregátor keresései szerint egyre többen érdeklődnek a női ruhák és a magassarkú cipők iránt. A weboldal egyik vezetője szerint

„a tréningruhák segítettek nekünk átvészelni a múlt évet, de sok divatrajongó már készen áll félretenni a melegítőalsót, és ismét felfedezné a szépen felöltözés örömét”.

Érthető, hogy egy számukra is tragikusan rossz év után miért reménykedik ebben egy divatkereskedő, de egyáltalán nem biztos, hogy ez valósággá is válik. Kicsit mintha egy ingatlanfejlesztő nyugtatgatná magát azzal, hogy mindenkinek elege van a home office-ból, és hamarosan nagy szükség lesz újabb irodaépületek felhúzására.

Biztosan vannak olyanok, akik alig várják, hogy ismét magassarkú cipőben vagy öltönyben járhassanak minden nap, mint ahogy olyan is van, akinek hiányoznak a beszélgetések az irodai kávéfőző mellett. De a divatipar reményei és vágyai ellen alapvetően szól az, hogy a tréningruhák térhódítása már jóval a járvány előtt megkezdődött, és a pandémia tényleg csak felgyorsította ezt a folyamatot. Ráadásul mindez tökéletesen illeszkedik a divattörténelem egyetlen töretlen trendjébe: egyre kényelmesebben, egyre lazábban öltözködünk.

Ahogy az Atlantic 2018-ban fogalmazott, „az Amerikában ma mindennapi vagy akár üzleti ruházatnak tartott ruhadarabok jelentős része – blézerek, pólóingek, melegítőfelsők, gumitalpú cipők, rövidnadrágok – az egyetemi sportok világából érkeztek a mainstreambe, alaposan felháborítva mindenkit, aki ki tudott borulni azon, hogy a fiatalok milyen lazán állnak az öltözködéshez.” A tréningnadrág is a sport világából érkezett, és minden bizonnyal fel is tudja idegesíteni az elegáns öltözködés utolsó mohikánjait.

Érdekes adat a négy férfiról, akiknek esélye van jövőre kihívni Orbán Viktort: Fekete-Győr András és Jakab Péter szinte soha nem viselnek nyakkendőt. Karácsony Gergely is csak nagyon ritkán, reprezentatív eseményeken veszi fel. Az egyetlen, akin gyakran fordul elő, az a merev, keresztény-konzervatív, hétgyermekes családapa, Márki-Zay Péter. A nyugat-európai politikusok közül is egyre több férfi engedi el ezt az ódivatú, kényelmetlen és haszontalan ruhadarabot.

A nyakkendő elhagyása azért is érdekes a melegítőalsó szempontjából, mert tökéletesen illusztrálja, hogy mit és miért vesznek fel az emberek. Leginkább azért, mert valamiféle státuszt szeretnének sugározni magukról, és ehhez igyekeznek a gazdagokat és hatalmasokat utánozni, hátha így ők is sikeresek lehetnek. A 20. század hatalmasai és gazdagjai még öltönyben és nyakkendőben jártak, a 21. században azonban ez is megváltozott. Már Bill Gates is csak ritkán vett nyakkendőt, a nála fiatalabb milliárdosok Elon Musktól Mark Zuckerbergig pedig tényleg csak akkor, ha az esemény – esküvő, esetleg magyarázkodás egy washingtoni bizottság előtt – megköveteli.

Ahogy a már idézett Business of Fashion egyik megszólalója fogalmaz:

„komoly befeketők sétálnak be mítingekre melegítőalsőban. Szinte már ciki túlságosan kiöltözve menni dolgozni. Minél sikeresebb vagy, annál kevésbé kell felöltöznöd, és ez tornacipőket és tréningruhákat eredményez”.

Ennek a lazulásnak a jelei mindenhol ott vannak, a Wall Street környékén dolgozó fiatal férfiak, a finance brók egyenruhájává vált Patagonia gyapjúmellényektől a 21. századra mindent elárasztó tornacipőkig.

A streetwear térhódítása, az utóbbi évek összes lüke trendje a health goth-tól a normcore-on át a gorpcore-ig mind a lezserség felé mozdultak el. A legnagyobb változások azonban a női viseletben vannak, ahol a fűzők lecsatolásától a földet seprő szoknyák – szintén egy járványnak köszönhető – elhagyásáig végképp egyértelmű a lazulás töretlen trendje. A nők kényelmére semmit sem adó, gyakorlatilag csak a férfiak vizuális igényeit kielégítő ruhadarabok a magassarkú cipőktől a mindenféle bonyolult ruhákig az Oscar-gálákon biztos sokáig megmaradnak, de azokon kívül egyre kisebb szerepük lesz.

Ez, ismétlem, teljesen logikus fejlemény, és pont úgy történik, ahogy ez a cikk szépen összefoglalja a divat fejlődését:

„Komoly kulturális presztízzsel rendelkező emberek úgy döntenek, hogy tesznek az elvárásokra, és a megszokott kontextusán kívül is felvesznek valami lazát és kényelmeset. Néhányan felháborodnak, aztán mindenki megszokja.”

Szinte pontosan ez történt a nők nadrágviselésével is. Eleinte csak olyan tabudöntögető trendszetterek hordták, mint Marlene Dietrich, aztán a II. világháborúból hazatérő férfiak azzal szembesültek, hogy a hátországban sok hagyományos férfimunkát is elvégző nő váltott erre a praktikus és kényelmes viseletre. Volt, aki felháborodott, aztán nagyon gyorsan mindenki megszokta.

A divat legfontosabb funkcióját a tréningnadrág is képes betölteni. Aki akarja, az egy mackóalsóval is ugyanúgy el fog tudni mondani mindent a célközönségnek, legyen az az ellenkező nem vagy egy munkahelyi főnök, mint egy feliratos-márkajelzéses trikóval. Biztosan lehet melegítőalsóval is csajozni, pasizni vagy hatalmat és sikert sugározni, bár én még egyiket sem próbáltam. Csak felvettem egy kényelmes nadrágot a Rókus kórházba.

(Címlapkép: Kiss Bence)