„Egy nyáron a Dallast néztem a tévében, ahol Lucy és új szerelme szomorúan ültek az ágy két oldalán. Lucy megkérdezte a fiút, hogy mi a baj? Erre a fiú azt mondta, hogy: „nem fog menni, mert homoszexuális vagyok”. Lucy a döbbenet után odaült a fiú mellé, megölelte, és azt mondta, hogy „semmi baj”. Azonnal megkérdeztem a rám vigyázó felnőtteket, hogy mi az a homoszexuális. Azt mondák az, amikor az ember a saját neméhez vonzódik. Ma is emlékszem arra az érzésre, hogy a mellkasomban felszakadt a szorongás, hogy annak, ami vagyok, van neve. Tehát vagyok.”

Székely Kriszta rendező mondta el ezt a történetet a hétfő esti demonstráción, ahol sok ezren tiltakoztak a kormány friss pedofil-törvénye ellen, ami eredetileg a gyerekek védelméről szólt volna, de aztán addig tekerték, amíg egy zavaros turmix lett belőle, ami összemossa a pedofíliát, a homoszexualitást és a transzneműséget.

A törvény tiltani fogja a 18 éven aluliak számára a homoszexualitás és a nemváltás népszerűsítését és megjelenítését, a jövőben nem lehet iskolai előadást tartani ezekben a témakörökben, korlátoznák vagy kitiltanák azokat a civil szervezeteket, amelyek nincsenek államilag leokézva, és tilos lenne olyan tartalmakat elérhetővé tenni 18 éven aluliaknak, amelyek a homoszexualitást és a nemváltást „népszerűsítik”.

A tüntetés minden felszólalója azt igyekezett elmagyarázni, hogy a törvény, amit elvileg a gyerekek védelmére hoznak, az valójában súlyosan és értelmetlenül veszélybe sodor több ezer gyereket.

Székely Kriszta dallasos példabeszéde arról szól, hogy egy sérülékeny tinédzser, aki nem érti, hogy mi zajlik benne, az nagyon be van szarva, és ha nem kap segítséget, információt sem az iskolában, sem az államtól, sem a médiától, akkor kétségbeesik. Márpedig ez a fideszes javaslat pont arról szól, hogy mostantól a tinédzserek ezektől a témáktól el legyenek zárva. Köztük a Dallas felidézett részétől is.

„A fiataloktól megvonni azt a lehetőséget, hogy tanuljanak a világról, és ezen keresztül elfogadják magukat és társaikat, önkényes és alpári kezdeményezés...

A demokratikus állam azért van, hogy megkönnyítse az utunkat, és nem azért, hogy elfedje a valóságot, félrevezessen, egyszóval, hogy kibasszon velünk.”

Lászlóffy Júlia klinikai szakpszichológus arról beszélt, hogy 16 és 25 év között a második leggyakoribb halálok az öngyilkosság. Az LMBT-fiatalok pedig különösen sérülékenyek, és nem azért, mert mások, hanem amiatt, amit a kirekesztő társadalom tesz velük. Nem kevés emberről van szó. A szakember azt mondta, hogy a felmérések szerint Magyarország 8-10 százaléka az LMBT+ közösséghez tartozik.

„Májusban egy 13 éves meleg fiú lett öngyilkos. Ez a törvényjavaslat veszélybe sodorja a gyerekek életét. Politikai nyereségvágyból kockára tenni gyerekek és családjaik életét, erre nincsenek szavak.”

„Zsolti buzi, ő is csak egy kis búza.” Így idézte fel Szekeres Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza a tinédzserkorát. „Ezek a mondatok részei voltak a napi valóságának. A verbális bántalmazás szörnyetegei minden nap bántalmaznak, ezek a szörnyetegek sosem mennek el, és ma itt ülnek mögöttem az országházban. Nincs hova hátrálni, amikor a létezésünket a megbocsáthatatlan gyermekbántalmazással akarják egyenértékűvé tenni.”

Pál Márton A család az család mozgalom egyik arca arról beszélt, hogy a kormány újabb homofób törvénye konkrét veszélyt jelent például a szivárványcsaládokban élő gyerekekre is: „A törvényjavaslat veszélyes, mert ha nem lehet olyan felvilágosító órákat tartani, ahol a gyerekek beszélgethetnek a családok sokféleségéről, akkor többet fogják bántani, zaklatni vagy kiközösíteni azokat a gyerekeket, akik ilyen családokban élnek. Köztük a mi kisfiunkat is….

Az akar betiltani, aki érvekkel nem tudja megvédeni az igazát. Aki tudja, hogy egy valódi vitában alul maradna. Aki tisztában van azzal, hogy az álláspontját a tudomány nem igazolja. Aki tudja, hogy nincs igaza, ezért erőből kell cselekednie.”