Csoda a Puskásban
2021 június 19., 17:03
Ilyen az, amikor egy csapat kihozza magából a maximumot
Ülök a már majdnem üres stadionban háromnegyed órával a lefújás után, valahol még eléneklik a Himnuszt, és hitetlenkedve csóválom a fejem.
Kicsit több, mint háromnegyed órával ezelőtt, valahol a 90. perc környékén a franciák kaptak szabadrúgást a sarokból, lepörgött előttem, hogyan vágja be Giroud a lecsorgót, amivel megnyerik ezt a meccset a franciák. De mégsem került Giroud elé a labda,
a magyar válogatott pedig leikszelt az aktuális világbajnokkal.
Nagy szó? Az. Még úgy is, hogy a franciák láthatóan nem szakadtak meg, annyira talán nem is bánják az ikszet, tuti tovább mennek így is, nem most akarnak felpörögni, rápihennek még a kieséses szakaszra. Annyira udvariasak voltak, hogy bár az első meccsen a németek ellen még térdeltek, Magyarországon - ahol a miniszterelnök szerint ez provokációnak számít - nem tették meg.
De szó sincs arról, hogy ez egy előre megbeszélt döntetlen lett volna. Ebben a csoportban ezt aligha engedheti meg magának bármelyik csapat. A franciák inkább abban bízhattak, hogy majd csak kijön a két keret közötti különbség, a pokoli hőségben nem fognak megszakadni. Valahol ez érthető, a két kezdő így nézett ki a klubcsapatok alapján:
Hazai: Leipzig - Ferencváros, Leipzig, Fenerbache - Fehérvár, Bristol City, Osijek, Dunaszerdahely, Fehérvár - Mainz, Freiburg
Vendég: Tottenham - Bayern, Real, PSG, Everton - Manchester United, Chelsea, Juventus - Barcelona, Real Madrid, PSG
Ehhez képest tökösen kezdtünk, belementünk az összes párharcba, és alig hittem el, hogy a kényelmes Pogbát túlugorja a magyar válogatott új felfedzettje, Schafer, a 10. pecben pedig két ígéretes helyről elvégzett szabadrúgás után még szögletet is rúghatunk, ami a portugálok ellen egyáltalán nem jött össze 90 perc alatt. Pedig talán abból lehet esélyünk a gólszerzésre.
A játékosok közötti különbségeket úgy sikerült eltüntetni, hogy minden franciára valahogy két magyar jutott.
Nagy Ádám tanárian irányította a védekezést, a túloldalon az elvileg Nagy Ádámot játszó, a tévében soha el nem fáradó Kantét pedig soha nem láttam ennyire enerváltnak. (Ez biztos, mert őt is most láttam először játszani élőben.)
Amilyen a magyar szurkolói lélek, a magyar tábor is rákezdett a Mindent, bele-rigmusba az első félidő végén, ilyenkor szoktuk általában kapni az első gólt egy teljesen vállalható félidő után, ami nekünk a csúcs, ehhez képest mi lőttünk egyet. Fiolát pár perccel korábban még átkoztam, mert Sallai lövését saját maga hárította, felfutva keresztezve a lövést, bizonyítva, hogy mennyire nem érzi a játékot. Ehhez képest kiderült, hogy gólre éhesen tört előre már akkor is, a hosszabbítás hosszabbításában pedig gólt is lőtt, megelőzve a Real Madrid teljesen gyámoltalannak tűnő védőjét, Varane-t. A Fiola. A Varane-t.
Akkor majd a szünet után jönnek a franciák, gondoltam, de addig jó volt hallgatni a wc-ben a hajrá, magyarokat, tapsolni a piszoárnál nem mindenki tudott. Azért ezt a félidőt el lehet majd rakni emlékbe, mindenki a maximumon játszott a magyaroknál, a franciák fél gőzzel, dehát érthető, nekik csak egy meccs az út elején, nekünk a kettő budapesti közül az egyik, 60 ezer ember támogatásával. Nem lehet nem térden járni.
Aztán a franciák jöttek is, meg nem is, valahogy még mindig az volt az érzésem, hogy abban bíznak, hogy Mbappé majd megvillan, és ahogy az első félidőben három védő között elment, értettem is, hogy miért.
És ekkor történt az, hogy inkább mi akartunk rúgni még egyet.
Ez volt a portugáloknál is, miután először eljutottunk a kapujukig, már gólt akartunk rúgni, kinyíltunk hátul, ők meg kontráztak. Most is előre mentek a védőink fejelni egy, a francia 16-oshoz közeli szabadrúgásnál, konkrétan 5 magyar feje fölött szállt át a labda, és miután a védőink magasak, ők voltak elől, hátul meg Nagy Ádámnak kellett volna elfejelni Lloris gyors kirúgását Mbappé elől, hát nem sikerült, talán az egyetlen hibája volt. Ebből lett a franciák egyenlítő gólja.
Na, és ekkor szoktunk lemaradni pár centivel a passzokról, mert már elfáradtunk, ilyen hőségben pláne, a kispadról pedig nem tudunk beküldeni Dembelét vagy Giroud-t, hanem Cserit a Mezőkövesdből.
De a hosszabbításban elvégzett szabarúgásból sem lett semmi,
Gulácsi tényleg úgy védett végig, mint a Bundesliga két legjobb kapusa közül az egyik, Botka megint nagy volt, de fantasztikus fegyelmezettséggel védekezett az egész csapat, a legelől álló, Szalai Ádám helyére becsérélt Nikolicstól kezdve.
1-1 lett a vége. Csodálatos csapatmunka volt ez a magyar válogatott részéről, a játékosoktól, Rossi mestertől és stábjától.
Persze a meccs végén már ment a számolgatás, hogyan juthatunk tovább ebből a csoportból. Hagyjuk ezt most, örüljünk ennek a döntetlennek.
Még valami. Ezt a képet biztosan nem hittem volna el a meccs előtt, ahol a pályán van Mbappé, Benzema, Griezmann, Kanté, Pogba Nagy Ádám is. De jó helyre ment.
link
Forrás
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.