A Fidesz és a Jobbik megszavazta a homofób módosítókkal teleírt pedofiltörvényt
2021 június 15., 13:36
„Hát jöjjenek rám a rendőrök, ha én beszélgetek a tanítványaimmal arról, hogy szabad egymást szeretni”
- Több tanár polgári engedetlenséget hirdetett a múlt héten elfogadott, homofób módosítókkal teletűzdelt pedofiltörvény ellen.
- A jogszabály gyakorlatilag kitiltja az iskolákból az LMBT+ témákat.
- Négy olyan pedagógussal beszéltünk, akik nem tervezik betartani a törvényt, ami szerintük nem a gyerekek, hanem a politika érdekekeit szolgálja.
„Egész biztos, hogy nem tartom be, és még csak be sem csukom az ajtót. Hát jöjjenek rám a rendőrök, ha én beszélgetek a tanítványaimmal arról, hogy szabad egymást szeretni, most komolyan.”
Ezt Törley Katalin mondta nekünk, aki egyike azoknak a tanároknak, akik polgári engedetlenséget hirdettek a homofób módosítókkal teletűzdelt pedofiltörvény ellen.
A múlt kedden elfogadott törvény többek közt megtiltja, hogy a 18 év alattiak számára „népszerűsítsék” és megjelenítsék a homoszexualitást és a transzneműséget, és az iskolai szexuális felvilágosításból is kizárja ezeket a témákat.
Elsőként egy másik pedagógus, Lénárt Marcell fogalmazott meg egy Facebook-posztot, amiben kijelenti, hogy meg fogja szegni a törvényt, és beszélni fog a tanítványainak LMBT+ témákról. A szöveget azóta sokan osztották tovább, köztük Törley, aki szerint a gyerekek tájékozódáshoz való joga és a pedagógusok szakmai autonómiája is súlyosan sérül a jogszabály miatt:
„A gyerekek legelsőbbrendű érdeke, hogy nyíltan beszélgethessenek, válaszokat kaphassanak, ismereteket szerezhessenek arról, amilyenek ők és amilyenek a társaik. Ez egy teljesen szakmai pedagógiai kérdés.”
Lénárt maga is meleg, középiskolai tanárként dolgozott hét évig, állami-, egyházi- és alapítványi iskolákban is. Utóbbi intézményben hosszú titkolózás után végre teljesen szabadon felvállalhatta homoszexualitását, és talán az egyik első nyíltan meleg középiskolai tanárként dolgozhatott az országban.
„Pedagógusként elsősorban az az aspektusa dúl fel ennek az embertelen törvénynek, hogy én pontosan tudom, hogy ez mit fog jelenteni a mai LMBT+ kamaszokra nézve, akik óriási bullyingnak vannak kitéve már most is.”
Azt a saját tapasztalataiból tudja, hogy amikor a kormányzati, melegellenes hergelés beindul, annak rögtön és automatikusan hatása van minden meleg ember életére.
„Borítékolható, hogy a hétköznapi homofóbia és a gyűlölet-bűncselekmények el fognak szaporodni. Ilyenkor azonnal megjelenik az utcai beszólogatás, fenyegetés. Mióta múlt héten megérkeztek az első hírek a törvénytervezetről, engem és a páromat két alkalommal ért durva atrocitás az utcán, úgy, hogy előtte nagyon sokáig nem volt ilyen. A középiskolások számára pedig ez a bullying hatványozott lesz.”
Életek vannak veszélyben
Törley szerint azért fontos, hogy az LMBT+ témák megjelenjenek az iskolában, mert az érintett tinik sokszor nem tudnak előbújni otthon, ezért a felvilágosító óráknak és egy-egy pedagógus empatikus hozzáállásának hatalmas szerepe lehet abban, hogy megtanulják elfogadni saját magukat, és ne süllyedjenek depresszióba.
„Itt életek vannak veszélyben. Felnőni és kamaszodni eleve nehéz, még a többségnek is, és ha az érintett fiatalok nem kapnak kapaszkodót, és egyedül maradnak, akkor ennek nagyon-nagyon súlyos, tragikus következményei lehetnek.”
Ezek a fiatalok ráadásul éppen abban a korban vannak, amikor kezdenek eltávolodni a családtól, és lázadnak a szüleik ellen, ezért a pedagógus szerint sokszor hiába fogadnák el őket otthon, nem fogják a családtagjaikkal megbeszélni az érzéseiket, és az iskolai közeg nyitottsága sokat számít.
Négy tanárral beszéltünk a törvény elleni kiállásuk kapcsán, és mindegyiküknek voltak személyes történetei olyan diákokról, akiknek a pedagógusok elfogadása segített abban, hogy tisztába kerüljenek saját magukkal.
„Én a gyakorlatban látom, hogy mekkora szükség van arra, hogy erről beszéljünk”
- mondja Tomor István, aki szintén egy középiskolában tanít. Minden csoportjával meg szokta nézni az Imák Bobbyért című filmet, és közösen beszélnek utána a felmerülő kérdésekről. Sok tanulója évekkel később mondta neki, hogy mennyit segített nekik akkor, hogy látták a filmet.
Kiss Judit Ágnes egy művészeti gimnáziumban tanít, és volt olyan diákja, akiről már az iskolába érkezésekor sejtették, hogy talán nem heteroszexuális, de ő ezt akkor még nem vállalta nyíltan. Miután elfogadó környezetbe került, „az utolsó táborban borult a nyakamba sírva, és mondta, hogy ő itt megtanulta, hogy ő szerethető”.
„A nem hetero vagy a transznemű diákoknak - akár ráébredtek már a másságukra, akár még nem - nagyon fontos, hogy halljanak arról, hogy ezek az érzések léteznek, ezek az érzések érvényesek, nincs ezekkel az érzésekkel semmi baj, meg lehet élni őket, lehet LMBT+ emberként egészséges, kiegyensúlyozott életet élni, boldog párkapcsolatban lenni” - mondja Lénárt.
A megkérdezett tanárok szerint a többi diák szempontjából is fontos, hogy szó legyen erről, mert így megtanulhatnak elfogadóan fordulni a társaik felé.
„Azt gondolni, hogy attól, hogy egy diák lát egy meleget, vagy hall róla, hogy ez létezik, akkor sérül, az teljesen téves. Attól sérül, ha sokáig nem beszélünk erről, és egyszer csak szembesül majd vele, mert valamikor szembesülni fog” - mondja Kiss.
„Van egy óvodás gyerekem, elolvastam neki a Meseország mindenkiét, és nem lett tőle meleg. Amikor azt mondom neki, hogy felnőttként választhat szerelmeként fiút is meg lányt is, akkor azt mondja, hogy »szerintem én fiút fogok«, és kész. És ha majd meggondolja, akkor azt is ugyanígy fogom kezelni.”
„Velük már nem lehet buzizni”
Egyébként is naiv lenne az a gondolat, hogy a diákok csak az iskolában találkozhatnak LMBT+ témákkal. Előkerül a filmekben, amiket néznek, látják a sztároknál, akiket követnek, és ott van a TikTokon, az Instagramon és a Facebookon.
Tomor szerint épp ezért teljesen nonszensz a törvény, mert teljesen autoriter államokban még elképzelhető, hogy minden olyan felületet és tartalmat blokkolnak, ahol LMBT+ témák jelennek meg, „de azt, hogy miután nagy nehezen eljutottunk egy szintig, és akkor onnan visszamenjünk a múltba, miközben a Facebook, az Instagram és a többi ömlenek a gyerekekre, ezt nem tudom, hogyan tudnák megoldani.”
„Nem egy üvegbúrában élünk, hanem benn a világban, és ezerféle helyről jönnek hozzánk az információk, ahogy egyéb témákról, úgy ezzel kapcsolatban is.”
Törley szerint a mai tinik sokkal elfogadóbbak, éppen azért, mert sok helyen láthatnak meleg vagy transz embereket, és egyre többször úgy, hogy természetesként ábrázolják a másságot, nem pedig extremitásként. Szerinte ezek a fiatalok értik azt, hogy ha van kölcsönös elfogadás, szeretet, beleegyezés, akkor minden kapcsolat ugyanannyira értékes és érvényes, függetlenül a benne lévők nemétől. „Könnyebb velük áttörni a falakat, vagy már nincsenek is áttörendő falak.”
„Ez már egy új generáció, és más a hozzáállásuk. Elnézést a kifejezésért, de velük már nem lehet buzizni.”
Bár Törley már rég nem von le következtetéseket abból, hogy egy tüntetésre hányan mennek ki, de szerinte a múlt hétfői és a szerdai tüntetések összetétele optimizmusra ad okot. „A fiatalok, gimnazisták kimennek tüntetni, személyes ügyüknek tekintik ezt. Ez azért egy jel.” Ez persze nem zárja ki szerinte azt, hogy az LMBT+ fiatalok zaklatásnak legyenek kitéve, „de már van egy nyitottabb fiatal réteg, akik nem úgy tekintenek a szexuális másságra, mint a 25 évvel ezelőtti fiatalok.”
Azt hallgattatja el a törvény, akinek eleve nehezebb
Azt is fontos látni, hogy óriási eltérések vannak egyes iskolák között. Nem véletlen, hogy ebben a cikkben is budapesti, részben alternatív iskolák pedagógusai vállalták, hogy névvel nyilatkoznak, hiszen az ő intézményeikben eleve nem kérdés, hogy elfogadóan állnak az LMBT+ emberekhez.
„Könnyen beszélek, mert egy totál elfogadó közegben vagyok” - mondja Kiss. „Más az, ha egy falusi általános iskolában próbál a tanár elfogadó lenni, hiszen mit kaphat ott ezért a kollégáktól, a gyerekektől vagy szülőktől. Sokkal jobban ki vannak szolgáltatva, mint mondjuk én.”
A törvény pedig hiába betarthatatlan a gyakorlatban, éppen ezért veszélyes - mert elhallgattatja vagy önkéntes hallgatásra készteti azokat a tanárokat, akiknek az iskolájában nem egyértelmű, hogy nyitottan és elfogadóan kezeljék a témát.
Kiss szerint ez éppen egy olyan gumitörvény, amit aztán mindenki úgy és akkor használ, amikor akar - ha valakit ki akarnak rúgni, akkor erre hivatkozva könnyedén kirúghatják, ha pedig nem akarják kirúgni, akkor megvédik, hogy „nem is népszerűsítette a homoszexualitást, csak szóba jött”.
Szakmai meggyőződés és politikai érdekek
„Nyilván arról szól az egész, hogy a migráns az új zsidó, a civil az új migráns, és most akkor a meleg az új civil” - mondja Kiss. Nem fogja betartani a törvényt, mert látja, hogy a titkolózás és az elfojtás milyen szenvedést okoz az érintett tanítványainak, ő pedig nem akarja, hogy a rá bízott gyerekek sérüljenek.
„A nagymamám az ötvenes években volt tanító néni. Ő azt mondta, hogy párttitkárok jönnek-mennek, igazgatók jönnek-mennek, de te becsukod az ajtót, kettesben maradsz az osztállyal, és azt mondasz, amit akarsz. Nyilván, ha ez egy ellenséges szülőhöz eljut, akkor lehet belőle az embernek baja, anyám is tanár volt, lett is ebből baja, vitte ki két bőrkabátos férfi az iskolából a hetvenes években. De én nem tudok máshogy tanítani, mint az anyám és a nagyanyám.”
„Tanárként kikérem magamnak, hogy ilyen módon szóljanak bele ismételten és sokadszorra a szakmai autonómiámba” - mondja Törley. „Elfogadhatatlan, hogy a legjobb szakmai meggyőződésünket írják felül szakmaiatlan és kifejezetten politikai érdekekből.”
Szerinte minden tanárnak, aki törődik a tanítványaival, vannak személyes történeteik az LMBT+ diákok segítésével kapcsolatban, akiknek sokszor a családjuk helyett kell elmondaniuk, hogy ugyanolyan értékesek és szerethetők, mint a társaik, és ezek a pedagógusok most a saját élményeik miatt vannak ennyire felháborodva a törvényen.
„Történeteket tudunk rendelni ezekhez a kérdésekhez, és nem akarjuk, hogy ezek a történetek megismétlődjenek vagy rosszabb véget érjenek, mint amit eddig értek, mert felelősek vagyunk ezekért a gyerekekért.”
Hallgatni lehetetlen
Az, hogy a törvény tényleg átment ebben a formában, minden általunk megkérdezett tanár szerint elkeserítő.
„Én azt képzeltem, hogy én már annyi mindenen túl vagyok, hogy fel vagyok készülve lelkileg, de sokkal jobban megvisel, mint vártam, nagyon durva fizikai tüneteim voltak, erős fejfájás, hányinger” - meséli Lénárt. És tudja, hogy ő még egészen jó helyzetben van, hiszen elfogadó közegben, 15 éve nyíltan melegként éli az életét. Párja, aki még nem vállalhatja fel magát teljesen a családja előtt, nála is sokkal nehezebben dolgozza fel a helyzetet.
„Szörnyű, hogy az embernek azt kell megélnie, hogy a párja, szerelme össze van törve és retteg, és még csak azzal sem tudom vigasztalni, hogy indokolatlanok a félelmei, hiszen hát megtámadnak minket az utcán adott esetben.”
Az egyetlen biztató momentum a társadalom támogatása.
„Elképesztően sokat jelent a hétköznapi emberek kiállása, a tüntetéseken való részvétel, egy profilkép szivárványosra cserélése, bármilyen közösségi médiás kiállás, a petíciók aláírása.”
„Ez a nagyon egyértelmű, pozitív társadalmi kiállás az biztató, ugyanakkor viszont tudom, hogy a politika aljassága végtelen.”
Lénárt látja a csapdahelyzetet, amit a kormánypártok létrehoztak - hallgatni lehetetlen, de a tiltakozás az ő hosszabb távú politikai terveikhez járulhat hozzá.
„De ha elég nagy, kitartó és határozott a társadalmi tiltakozás, akkor akármennyire hoz ez a kormánynak előnyt az ellenzéki pártok megosztásával és a figyelem elterelésével, összességében és hosszútávon elszámolta magát az, aki ezt a gyűlöletpropagandát elvitte idáig.”
„Én nagyon hiszek abban, hogy mi magyarok itt a 21. században tartunk ott, hogy ezt nem fogjuk hagyni.”
A polgári engedetlenségben részt vevő tanárok Pedagógusok az LMBTQIA+ gyerekekért néven Facebook-csoportot is alakítottak.