Alig ocsúdott fel az egészségügy a harmadik járványhullám sokkjából, most azért kell megfeszülnie a rendszernek, hogy pótolni tudja a vírus miatt elmaradt ellátásokat. Közben, bár csökkentett üzemmódban, még mindig el kell látni a fertőzötteket, és működnek az oltópontok is.
A kormány április végén engedélyezte újra az egynapos sebészetet, majd májusban az összetettebb, korábban elhalasztott műtéteket. A kórházi ágyak 80 százalékát visszaadták a nem-covidos ellátásnak, és június közepétől már a járóbeteg-ellátásban sem csak négy beteget lehet fogadni óránként. Kásler miniszter szerint így lehet csökkenteni a várólistákat.
„Reggel hatra járok, és 30-35 beteget nézünk meg délelőtt tízig. Normális esetben 10-15-öt fogadnánk ennyi idő alatt. Nyilván ez a minőség rovására megy” - mondta egy diabetológiai szakrendelés vezetője. Ha kell, felborítják a sorrendet, és előreveszik például a gyermeket váró cukorbetegeket, de alapesetben mindenkinek két hónapot kell várnia, mire orvoshoz juthat.
Ahogy a világ minden pontján, a krónikus betegek Magyarországon is megsínylették a járványt. Ha lett is volna bátorságuk bemenni a rendelőbe, nem fogadták őket, így maradt a telefonos és az internetes ellátás. Receptfelírásra, konzultációra ez is alkalmas, de egy betegség hosszú távú karbantartására már nem.
„Vannak, akiket már réges rég át kellett volna állítani tablettáról inzulinra, de több mint bátor dolog lett volna ezzel online próbálkozni. Hiába írom fel a betegnek, személyesen kell megmutatni neki az eszközök használatát. Ha csak a kezébe kapja, nem tud mit kezdeni vele.”
Ez azért lényeges, mert a tartósan rossz vércukorszint komoly szövődményeket eredményezhet. Egy év elteltével még nincsenek látványos következmények, de ha csak fél év telik el így, akkor is időt veszít a beteg.
Az orvos szerint nehéz helyzetben vannak azok a cukorbetegek is, akik jól beállított tablettát szedtek, de elkapták a vírust, amit szteroiddal kezeltek. Ez befolyásolja a vércukorszintet, így sokan inzulinra szorultak, amit néhány hét után elhagyhattak volna, de a háziorvosok általában nem merik maguktól elvenni. Őket az elhízás veszélye fenyegeti, ezért fontos, hogy mielőbb diabetológushoz jussanak.
Hosszú hónapokig az érszűkületes betegek sem fértek hozzá az életminőségüket jelentősen javító, értágító infúziós kezeléshez. Ugyanígy érintettek a reumatológiai vagy pszichiátriai betegséggel küzdők is.
„Szerintem sok páciens nem is tudja, hogy lehet-e már jönni. Eltűntek a rendszerből” - mondta egy pszichiáter. Akik visszatérnek, gyakran sokkal rosszabb állapotban vannak, hiszen hónapokon keresztül senki sem állította be a gyógyszerüket. A pszichózissal, depresszióval, skizofréniával diagnosztizált betegeknek most gyakran súlyosabbak a tüneteik.
Vannak, akiknek kórházi ellátásra lenne szükségük, mégsem feküdhetnek be, mert a pszichiátriai ágyak jelentős részét továbbra is covidos ellátásra használják. Így csak a közvetlen életveszélyben levőknek jut hely. „Súlyos depressziósoknak is inkább csak gyógyszert adunk azzal, hogy majd jöjjenek vissza később.”
Csilek András, a Magyar Orvosi Kamara Borsod megyei elnöke nagyon rég találkozott olyan rossz állapotú nyelőcsőrákkal, mint júniusban. „Kiderült, hogy egy éve nagyon nehezen tud nyelni. Normális esetben legfeljebb két hónap után mindenki elmegy az orvoshoz. A ráknál egy év végzetes, már meg sem lehet operálni. Rengeteg ilyen eset van.”
Egy fiatal férfiről most derült ki, hogy vastagbélrákja van, pedig fél éve tapasztalta az első tüneteket, de a járvány miatt nem ment orvoshoz. „Úgy tűnik, ő időben van, de fél éve mégiscsak túl lehetne a műtéten.”
Ezek a példák is mutatják, hogy a járvány alatt nagyjából zavartalanul működő ellátások is kevesebb embert értek el. „Hiába működött az onkológiai ellátás, sokan nem jöttek, mert úgy tudták, hogy nem jöhetnek. És persze az emberek szeretik is halogatni az ilyesmit, a covid erre jó alkalom volt.”
Bár a tervezett műtéteket is újraindították, a várólisták sok területen egyre hosszabbra nyúlnak. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatbázisa szerint most átlagosan 461 napot kell várni egy csípőprotézis-műtétre, 30 nappal többet, mint május közepén. Egy ortopédiai nagyműtétre 357, egy térdprotézis-műtétre 546 napos a várólista. Szürkehályog-műtétre már valamivel kevesebb, most 237 nap a várakozási idő.
Ráadásul egy-egy műtét előtt jó néhány kivizsgálásra van szükség, és hosszú időbe telik, míg a betegek mindenhová eljutnak. „A szakrendeléseken mindenhol 4-6 hét az előjegyzési idő” - mondta Szánti Istvánné, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara alelnöke. Még rosszabb a helyzet az olyan területeken, amelyek a járvány előtt is kisebb óraszámban működtek.
„Attól függ, mennyi szakorvos áll rendelkezésre. Ahol heti egy napon van például endokrinológia, abban a 4-6 órában kell ellátni a betegeket. Ezenkívül más speciális szakrendelések, az érsebészet, a szemészet, a gyermek sebészet vagy a gyermek ortopédia is problémásak ebből a szempontból. Gasztroenterológiára, kardiológiára, nőgyógyászatra vagy általános sebészetre könnyebb bejutni.”
„Nap mint nap sok beteg panaszkodik, hogy miért kell ennyit várni. Amikor meghallják, hogy augusztus 12-ére van időpont, érthetően azt válaszolják, hogy ők most betegek. De erről nem az adminisztrátorok vagy a betegfelvételen dolgozók tehetnek. Bízom benne, hogy a betegek türelmesek lesznek.”
Ráadásul a szakrendelőkben a járvány alatt súlyosbodott a munkaerőhiány. Az első hullámban kivonták az ellátásból a 65 év feletti orvosokat, akik közül nem mindenki tért vissza. Részben azért, mert több hónap kiesés után az idős orvosok egy része nehezen áll újra munkába, másrészt a nyugdíjasok foglalkoztatásához külön engedélyre van szükség.
Ugyanígy engedélyt kell kérniük az Országos Kórházi Főigazgatóságtól azoknak az orvosoknak és szakdolgozóknak is, akik korábban másodállásban dolgoztak szakrendelőkben vagy más egészségügyi szolgáltatónál. Szánti Istvánné hallott olyan esetről, hogy visszautasították a másodállási kérelmet, és sok esetben még le sem zárult a procedúra.
„Előfordulhat, hogy ha például nem jött vissza az egyik urológus a szakrendelőbe, akkor már nincs két urológiarendelés, csak egy. Így kevesebb beteget tudnak ellátni.”Bár egyre kevesebben kérnek vakcinát, az oltás még mindig sok szakdolgozót és orvost foglal le. A járóbetegellátás dolgozói végzik az oltópontokon az asszisztensi feladatokat, a betegirányítást és az adminisztrációt. Szánti Istvánné abban bízik, hogy ha majd egy-egy intézményben csak 2-3 embernek kell foglalkoznia ezzel, nagyobb ütemben kezdhetik csökkenteni a lemaradást. De még akkor is sok időre lesz szükség, mire a szakrendelések teljes óraszámban működhetnek.
Az egészségügyi dolgozók érthetően kimerültek az elmúlt másfél évben. „Nagyon fáradtak a szakdolgozóink, hiszen az oltóponton hétvégén, húsvétkor, pünkösdkor és május elsején is dolgoztak. Egy nagy megyei intézet vezető asszisztense mondta, hogy a július 3-i lesz idén az első szabad hétvégéjük.”
Bár örülnek a 10 nap pótszabadságnak, egyelőre nehezen tudják kiadni, annyira sok a munka. Szánti Istvánné szerint van olyan intézmény is, ahol péntekenként nincs szakrendelés, aznap mindenki szabadságon van, hogy ne ragadjanak bent az extra szabadságok.
Az egészségügy újraindítása szervezeti átalakulásokkal is jár. „Semmi sem lesz már teljesen olyan, mint volt” - mondta Csilek András infektológus és gasztroenterológus, aki a járvány kitörése óta a miskolci covid-osztályon dolgozik.
Szerinte a járvány jó alkalom volt arra, hogy megszüntessenek párhuzamos ellátásokat, amire amúgy is törekedett az egészségügy. „Ugyanabban a városban két idegosztály volt, most egy. Két szülészet, most egy. Korábban azt mondták, nem lehet őket összevonni, de most kiderült, hogy mégis. Amíg egymás mellett működtek, egyik helyen sem dolgozott elég szakember, de korábban hiába próbálták, nem mindenhol sikerült megoldani a helyzetet.”
A betegek könnyen eltévednek az átalakuló rendszerben. Lehet, hogy már nem működik az ismerős ellátóhely, vagy nem pont oda kell menni, ahová korábban, hanem három emelettel feljebb.
A dolgozók közül sem tért mindenki vissza oda, ahonnan jött. Nem feltétlenül azért, mert a régi osztálya még nem indult újra, vagy mert továbbra is covidosokat kell ellátnia. Csilek szerint sokan egyszerűen rájöttek, hogy jobban érzik magukat az új helyen.
„Van, aki itt dolgozott a közelben egy kisebb kórházban, de Miskolcon lakott. A járvány alatt idekerült, és most már úgy döntött, itt marad. Voltak olyan intenzív terápiás szakápolók, akik évek óta nem használták ezt a végzettségüket, de most muszáj volt beállniuk az intenzív osztályra. Többeknek annyira megtetszett a terápiás munka, hogy szintén maradni akarnak.”
Az elmaradt ellátások, a hosszú várólisták és a fáradt szakszemélyzet sajnos normális velejárói a járványnak. Ezek a problémák egy amúgy is sok sebből vérző egészségügyi rendszerre zúdultak rá, lehetetlen egyik napról a másikra megoldani őket. De bizonyos szervezési eszközökkel talán javítható lenne a helyzet.
Az Orvosi Kamara már hetekkel ezelőtt javasolta, hogy térjenek vissza az egészségügy járvány előtti finanszírozására. Bár a vészhelyzetben logikus volt nem teljesítmény alapján osztani a pénzeket, hanem fix összegeket megállapítani, a lemaradás csökkentése érdekében megint érdemesebb lenne az elvégzett ellátások után fizetni.
„Ahol sokat dolgoznak, mert van elég szakember, ott most folyamatosan veszteségeket termelnek. Egy klinika most nem kapja meg a teljes finanszírozást egy agy- vagy szívműtét után. Ebből megint az lesz, hogy a kórházak majd nem fizetik ki a beszállítókat, felhalmozzák a tartozásukat, aztán év végén konszolidálni kell” - mondta egy vidéki kórház orvosa.
Fájlalja, hogy a kormány nem ad magyarázatot erre a helyzetre. „Jóhiszeműen azt mondom, hogy szeptemberre talán kidolgoznak egy teljesen új finanszírozási formát, ezért hagyták így.”
Májusban a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége Egészségügyi Szekciójának elnöke arról beszélt a Portfoliónak, hogy többször járt a Belügyminisztériumban és az Országos Kórházi Főigazgatóságnál, hogy az egészségügy átszervezéséről tárgyaljon. „Az átalakítás sikere azonban azon múlik, hogy a döntéshozók felvállalják-e a komolyabb lépéseket is” - mondta Fábián Lajos, aki a TritonLife magánegészségügyi cég igazgatóságának elnöke is.
Nem árulta el, miről tárgyaltak, de később nyilvánosságra került egy javaslat, ami a nagyobb kórházakban összpontosítaná a komolyabb ellátásokat, a kisebb intézményeknek hagyná az ügyeletet, a szakrendelést és a krónikus betegek gondozását. Bár szakértők évek óta javasolnak ilyesmit, Orbán Viktor lekeverte a dolgot azzal, hogy szakértői anyagok tucatjával keringenek az államigazgatásban, a kormány azonban semmilyen átszervezésre vagy reformra nem készül.
Lénárd Rita, az Orvosi Kamara alelnöke májusban megosztotta velünk néhány ötletét, ami a finanszírozás visszaállításán túl gördülékenyebbé tehetné az egészségügyet. Szerinte fontos lenne ösztönözni a betegeket, hogy menjenek oda, ahol rövidebb a várólista, és megfontolandó lenne a magánellátás átmeneti állami finanszírozása is. A szakrendelőkben sokat segíthetne egy központi előjegyzési rendszer létrehozása és a kiterjesztett hatáskörű ápolók bevonása, akik egyetemet végeztek és speciális szaktudással rendelkeznek.
És persze pontos adatokra is szükség lenne, hogy átlátható legyen, hol, mekkora a baj, hol van a legnagyobb igény például cukorgondozásra, hová érdemes koncentrálni az ellátást.
Egyelőre nincs nyoma, hogy a kormány ilyen intézkedéseken dolgozna.