• Az elmúlt egy évben rengeteg egészségügyi ellátás maradt el, amire szükségük lenne a betegeknek.
• Az ágyak 80 százalékát most visszaadják a normál ellátásnak, de ki kellene találni: hogyan lesz elég orvos és ápoló, hogyan építjük újra az ellátást és csábítjuk vissza a betegeket a rendelőkbe, hogy évek múlva ne haljanak meg kezeletlen betegségekben.
• Közben a vírus sem tűnt el, vannak fertőzöttek a kórházakban, és oltani is kell.
• Lénárd Rita, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke elmondta, orvosként milyen lehetőségeket lát, hol kellene belenyúlni a rendszerbe.
• A valódi megoldáshoz először szembe kellene nézni a problémával, nyilvánosságra kellene hozni az adatokat, és széles körben egyeztetni kellene a szakemberekkel.

„Nemhogy az egynapos sebészet, semmi nem működik, még a tumorsebészet sem. Mi ezt úgy hívjuk, hogy élet- és végtagmentés: akut műtéteket végzünk, amiket azonnal meg kell csinálni.”

Így írta le március elején egy orvos, mennyire nem maradt kapacitás a nem covidos betegek ellátására. Akkor már több mint nyolcezer fertőzöttet ápoltak kórházban, és a helyzet villámgyorsan romlott, néhány hét leforgása alatt eljutottunk a 12 ezres csúcsra. Nemzetközi összevetésben, a járvány egyéves történetében szinte példátlan teher hárult az ellátórendszerre.

„Egyrészt nincs elég intenzíves aneszteziológus, és egyszerre kellene a műtőben és a covidosok mellett dolgozniuk. Másrészt a műtősnőket, aneszteziológus asszisztenseket és mindenki mást bevontak a covid-ellátásba. Közben halad az oltás, ahhoz is kell orvos, orvosírnok és asszisztens, ráadásul a járóbeteg-ellátástól veszi el a helyet, praktikusan az sem működik. Mindent benyel a covid.”

A rekordokat döntő harmadik hullám március végén tetőzött, most már kétezernél kevesebb covidos beteg van kórházban, ami utoljára októberben fordult elő.

Ugyanez az orvos az elmúlt hetet a Balatonon töltötte. „Szeretnénk kipihenni magunkat.”

Az ágyak 20 százaléka marad a covid-ellátásban

A kormány tavaly novemberben függesztette fel a halasztható műtéteket, beleértve az egynapos sebészetet. A kórházakban csak olyan sürgősségi ellátásokat végezhettek, amelyek nélkül a beteg közvetlen életveszélybe kerülne, illetve súlyos vagy maradandó egészségkárosodást szenvedne. Ezzel együtt az összes kórházat bevonták a covid-ellátásba.

Február elején újraindították az egynapos sebészetet, márciusban megint felfüggesztették, majd április végén újraindították. Múlt héten Kásler Miklós miniszter engedélyezte, hogy összetettebb, korábban elhalasztott műtéteket is végezzenek. (A betegektől védettségi igazolványt vagy negatív tesztet kérnek, utóbbit saját zsebből kell fizetnie annak, aki direkt nem oltatta be magát.)

Mégsem indulhattak újra automatikusan az ellátások, hiszen a bejelentéskor nem helyezték vissza eredeti pozícióikba a covid-osztályokra átvezényelt egészségügyi dolgozók tömegeit. Nem tettek közzé olyan tervet sem, amiből kiderülne, milyen sorrendben szabadítanák fel a helyeket, hol, mennyi ágyat kellene meghagyni a fertőzötteknek, egyáltalán kell-e mindenhol covid-részleg, vagy néhány járványkórházat jelölnének ki, ahogy korábban. Az egészségügyi dolgozóknak hirtelen egyszerre kellett volna újrakezdeniük a szokásos ellátást, és közben fenntartaniuk a korábbi covidos kapacitást.

„Nálunk üresen állnak a műtők, még sebész és altatóorvos is lenne, de ápolóból nincs elég, még mindig a covid-osztályokon vannak. És érthetően ők is szívesen elmennének szabadságra” - írta le a bejelentés utáni állapotokat a cikk elején idézett orvos. Jól mutatja, mennyire nem lehet egyik napról a másikra visszaállni, hogy a Borsod megyei kórház honlapján május 10-én azt írták, három napon belül kidolgozzák a „bővített feladatok ellátásához szükséges feltételrendszert”. Végül hétfőn tették közzé az újraindítás menetrendjét: a rehabilitációs ellátás május 27-én indul, az egynapos sebészet júniusban költözik vissza eredeti helyére, a pszichiátriai ellátás pedig júliusban lesz elérhető ismét.

Mostanra valamelyest tisztábban látni a kormány terveit is. Kásler szerdai bejelentése szerint a kórházi ágyak 20 százalékát kell meghagyni covidos ellátásnak, 80 százalék visszatér a normális kerékvágásba. “A koronavírus-fertőzött, fekvőbeteg-ellátó intézményben ápolt betegek ellátásában résztvevő dolgozók munkaelosztását úgy kell megszervezni, hogy számukra az éves rendes szabadság kiadható legyen” - írta.

A végtelenbe nyúló várólisták

Az oltásoknak köszönhetően jobb helyzetben vagyunk, mint a második hullám óta bármikor. Akinél kialakul a megfelelő védettség, jó eséllyel akkor sem lesz súlyos beteg, ha megfertőződik. Hacsak nem jön olyan vírusvariáns, ami teljesen keresztülhúzza a számításokat, a kórházaknak már nem kell a második, pláne a harmadik hullámhoz hasonló, iszonyatos covidos terhelésre számítaniuk.

Ez nem jelenti azt, hogy a vírus eltűnne az életünkből, vagy hogy ne jöhetnének újabb hullámok. A nyájimmunitástól is messze vagyunk, számításunk szerint a népesség 65 százaléka rendelkezhet valamekkora védettséggel, beleértve azokat is, akik mostanában estek át a betegségen. Továbbra is lesznek tehát fertőzöttek, köztük súlyos állapotúak is, viszont itt az alkalom, hogy elgondolkodjunk:

hogyan kezdhetnénk ledolgozni a végtelennek tűnő várólistákat anélkül, hogy elengednénk a covidos betegek kezét?A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatbázisa szerint most átlagosan 431 napot kell várni egy csípőprotézis-műtétre. A Dél-Alföldön kevesebbet, a Dél-Dunántúlon ennél is többet, másfél évet. Egy ortopédiai nagyműtétre 348, egy szürkehályog-műtétre 247, egy térdprotézis-műtétre 513 nap az átlagos várakozási idő. A másik oldalról ez azt jelenti, hogy szürkehályog miatt több mint 11 ezren, csípő- vagy térdprotézisre 6-7 ezren várakoznak, és ez csak a jéghegy csúcsa.

Ráadásul nagyon nehéz rangsorolni a különböző műtétek közt. Van, ami 15 percig tart, és van, ami két óráig, mégis egyformán fontosak. „Attól függetlenül, hogy halaszthatók, jobb mielőbb elvégezni őket. A műtétek elmaradása rontja az életminőséget, és újabb betegségeket okozhat” - mondta Lénárd Rita, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) belgyógyász alelnöke, akivel múlt héten beszélgettünk az újraindítás lehetőségeiről. Ha az embernek hónapokat kell várnia, hogy megműtsék a lábát, addig terheli a másikat, míg az is tönkremegy. Aki pedig rosszul lát, könnyen összetörheti magát.

A MOK szerint először is vissza kellene állni az egészségügy járvány előtti finanszírozására. Bár a vészhelyzetben logikus volt nem teljesítmény alapján osztani a pénzeket, hanem fix összegeket megállapítani, a lemaradás csökkentése érdekében megint érdemesebb lenne az elvégzett ellátások után fizetni.

Be lehetne vonni a magánellátást

Bár a NEAK oldalán intézményi bontásban is meg lehet nézni, hol mennyit kell várni a különböző műtétekre, Lénárd szerint ezen felül is

• jó lenne ösztönözni a betegeket, hogy ha tehetik, menjenek oda, ahol rövidebb a várólista.

Ha tájékoztatnák őket, hol juthatnak korábban ellátáshoz, sokan talán szívesen elmennének az ország távolabbi pontjára is, mondta Lénárd, aki hangsúlyozta, orvosként és kamarai alelnökként szerzett tapasztalataira tud támaszkodni, az ellátásszervezés nem szakterülete. Szerinte hozzájárulna a terhek eloszlásához, ha az állam segítene az utazásban azoknak, akik önerőből nem tudják megoldani. Ez nem egy alkalmat jelent, hiszen a betegeknek kontrollra is vissza kell járniuk.

• Lénárd megfontolandónak tartja a magánellátás átmeneti állami finanszírozását is.

Vagyis a magánkórházak megkaphatnák azt a pénzt a NEAK-tól, amit az állami kórházaknak is kifizetnek egy-egy ellátásért. A betegeknek így csak azt a különbözetet kellene állniuk, amit a magánban pluszban elkérnek.

Mint mondta, ezzel lényegesen csökkenne a nyomás az állami ellátórendszeren, jól járnának a betegek, mert előbb jutnának ellátáshoz, és a magánellátók is, hiszen több betegük, így több bevételük lenne. Ugyanakkor tisztában van vele, hogy ez „meredek javaslat”, korábban is előálltak már vele, de sosem lett belőle semmi. Szerinte azért ódzkodnak tőle a döntéshozók, mert attól félnek, a magánellátás egyfajta állami reklámozása lenne.

A mostani felállásban viszont csak azok mehetnek magánkórházba, akik akár másfél millió forintot is ki tudnak fizetni egy csípőprotézisért, a többiek mind állami ellátásra várnak, kockáztatva, hogy romlik az állapotuk.

Ki fog dolgozni a szakrendelőkben?

Közben a szakrendelőkben is nagy a baj, elsősorban azért, mert a járvány alatt tovább súlyosbodott a szakemberhiány. Az első hullám idején kivonták az ellátásból a 65 év feletti orvosokat, és Lénárd szerint sokan azóta sem tértek vissza. Elbizonytalanította őket a vírushelyzet és az új szolgálati jogviszony, ráadásul aki 70 évesen hónapokra kiesik az ellátásból, már nem áll vissza olyan könnyen a munkába. „Nehezíti a helyzetet az is, hogy a nyugdíjaskorú kollégák foglalkoztatása engedélyhez kötött, sajnos annak ellenére sem egyszerűsítették a folyamatot, hogy rendkívül nagy a szakorvoshiány.”

A szakrendelőkben dolgozó fiatal szakorvosok egy részét szintén a covid-ellátásba irányítottak, ahonnan csak ezután térhetnek vissza, a miniszteri rendelet értelmében nem is láthatják el egyszerre mindkét feladatot. Ebben az esetben a rezidensek sem segíthetnek, hiszen ők csak orvosi felügyelettel dolgozhatnak, amit legfeljebb a kórházakhoz csatolt szakrendelőkben lehet megoldani. Az amúgy is takaréklángon működő szakrendelők még kevesebb beteget tudnak fogadni, mióta az oltásban is részt kell venniük.

• Lénárd szerint itt is sokat segíthetne egy központi előjegyzési rendszer.

Az egészségügy online felületén (EESZT) most is rögzíteni kell a lefoglalt időpontokat, vagyis elvileg létezik egy adatbázis arról, hogy melyik orvos mennyire van betáblázva. Ha a beteg megnézhetné, mennyit kellene utaznia ahhoz, hogy korábban ellátáshoz jusson, talán vállalná a plusz terheket, pláne, ha segítené az állam vagy az önkormányzat. Ehhez persze intenzív tájékoztatás kellene, hogy mindenki tudja, hol van a saját városához legközelebb olyan szakrendelés, amire éppen szüksége van.

Egyelőre kevés szakrendelő honlapján olvashatunk bővülő ellátásokról, vagy ha mégis, legfeljebb csökkentett üzemmódban. Edelényben pénteken indul újra a kardiológiai szakrendelés, de csak heti négy órában, időpontfoglalásra pedig napi egy órában van lehetőség. Fehérgyarmaton egyelőre a sürgősségi ellátásokat indították újra, Nyírbátorban pedig május 25-től lehet megint laborba, belgyógyászhoz vagy fül-orr-gégészhez menni. A szemészet, a bőrgyógyászat vagy a reumatológia csak júniusban indul, addig Mátészalkára és Nyíregyházára irányítják a betegeket, szintén időpont-egyeztetés alapján.

• Lénárd szerint ideje lenne bevonni a kiterjesztett hatáskörű ápolókat is, akik egyetemet végeztek, és speciális szaktudással rendelkeznek.

Az utóbbi években százával képezték az ilyen szakembereket, de kevéssé jutottak szóhoz, részben azért, mert a hálapénzben érdekelt orvosok szívesen maguknál tartottak olyan feladatokat is, amiknek az elvégzéséhez nincs szükség orvosi végzettségre. Az orvosbéremeléssel és a hálapénz betiltásával talán megoldható ez a probléma, még ha nem is egyik pillanatról a másikra.

„Magas vérnyomás, cukorbetegség, pajzsmirigybetegség gondozása” - sorolta Lénárd, milyen betegségek ellátásában kaphatnának nagyobb szerepet a kiterjesztett hatáskörű ápolók. Arra mindenképp képesek, hogy kikérdezzék a pácienst, felmérjék, mennyire súlyos a helyzet, és a protokolloknak megfelelően tanácsokkal lássák el, vagy továbbirányítsák a megfelelő helyre.

Ők most többnyire kórházakban vagy magánellátásban dolgoznak, de Lénárd szerint nagyon nehezen találnak a képzettségüknek megfelelő munkát, sokszor nem engedik őket önállóan dolgozni. Pedig ha bevonnák őket az egészségügyi szolgálati jogviszonyba, és tisztességes fizetést kapnának, szívesen dolgoznának szakrendelőkben is.

Visszacsalogatni a betegeket

Az elmúlt egy évben mindenki hozzászokott, hogy csak akkor menjen orvoshoz, ha nagyon nagy a baj, és akkor is előbb jelentkezzen be telefonon.

„A cukorgondozók mindig tömve voltak a járvány előtt, mert a jó orvosok nagy nehezen elérték, hogy visszajárjanak a betegek a féléves-egyéves kontrollra. Ilyenkor végignézték, milyen cukorszinteket mértek az eltelt időszakban, beszélgettek a diétáról. Ez macerás dolog, senki se szereti, könnyen elengedik a betegek. Egy éve megszűnt ez a rendszeres gondozás” - mondta Lénárd.

Pedig „a cukorbetegség némán gyilkol, sokáig nem produkál látványos tüneteket, legfeljebb viszketést, szomjúságot. Közben viszont károsítja az ereket és a szöveteket, ami sokkal később, 2-5 év múlva ütközik ki. Sok hasonló betegség van, amivel el lehet élni, ellenőrzés nélkül mégis romlik a beteg állapota, és nincs vészcsengő, ami felhívná rá a figyelmét. Ilyenek az anyagcsere-betegségek és részben a kardiológiai betegségek is”.

Szerinte legalább olyan kommunikációval kellene ösztönözni a betegeket a visszatérésre, mint amivel az otthonmaradásra biztatták őket. Ha nem sikerül, évek múlva is sokan lehetnek a járvány „láthatatlan áldozatai”.

Jó lenne tisztán látni

Az Eurofund márciusi felmérésében - amiről a G7 számolt be - a megkérdezett magyarok 36 százaléka mondta, hogy az elmúlt egy évben elmaradt valamilyen ellátása a járvány miatt. Ez a legmagasabb az Európai Unióban, meghaladva a 21 százalékos átlagot.

Még a legjobb helyzetben levő Dániában is 10 százalék ez az arány, ami jól mutatja, máshol is küzdenek a problémával. Nagy-Britanniában becslések szerint 31 millióval kevesebb háziorvos-beteg találkozóra került sor a vírus megjelenése óta. Tíz éve nem haltak meg annyian szív- és érrendszeri betegségekben, mint az elmúlt egy évben, és 4500-an haltak meg rákban azért, mert nem észlelték időben a betegségüket. Megfelelő intézkedések nélkül 12 ezer elkerülhető szívrohamra számítanak 2025-ig.

Első lépésként fel kellene mérni, mekkora pontosan a baj, amihez adatokra lenne szükség. „Mindenhol térdre kényszerült az egészségügy, sokkal gazdagabb országokban is. Nincs abban semmi szégyen, ha kimondjuk, hogy ez megviselte a rendszert, és rámutatunk a hiányosságokra, amiket ki kell javítani”- mondta Lénárd. Szerinte nyilvánosságra kellene hozni, hol vannak azok az ellátópontok, amiket azonnal be lehet indítani, mert nincs rájuk szükség sem a covid-ellátásban, sem az oltási kampányban. Látni kellene azt is, hogy a különböző kórházakat milyen mértékben vonták be a járványkezelésbe, milyen osztályokat csuktak be, hol mennyi orvos és ápoló van.

Ezután meg lehetne nézni, a járvány előtt hol jártak a legtöbben például cukorgondozóba, és ennek megfelelően lehetne koncentrálni az ellátást. Lénárd szerint ezek az adatok rendelkezésre állnak az egészségbiztosítónál, de fontos lenne átláthatóvá tenni őket.

„Ezek alapján lehetne válságstábokat, szakmai fórumokat létrehozni, gyakorló orvosok bevonásával. A miniszter tanácsadó testületét alkotó szakmai kollégiumoknak is lenne lehetőségük megoldási javaslatokat tenni. Velük és a szakmai társaságokkal együtt kellene megalkotni a talpra állási tervet.”

Címlapkép: Kiss Bence