• A járvány egyéves történetében, világszinten is példátlan terhelés hárul a magyar kórházakra.
• Jelenleg csak Bulgária mérhető hozzánk, ha pedig régiós adatokat is nézünk, már ott tartunk, ahol Lombardia tavaly tavasszal.
• Oltásban, tudásban, védőfelszerelésben jobban állunk, mint akkor, de a szakszemélyzet hiánya nagyon aggasztó.
• Egyre hangosabbak az egészségügyi dolgozók segélykiáltásai, de a kormány egyelőre álhírterjesztéssel, hazugsággal vádolja a rossz hírek hozóit.

Országosan közel 12 ezer koronavírusos fertőzött van kórházban Magyarországon, négyezerrel több, mint a decemberi csúcson, ráadásul ez a szám nagyon gyorsan nő. A második hullámban egyszer fordult elő, hogy egyik napról a másikra 500-nál több új kórházi fertőzöttet jelentsenek. Március 15-e óta ez négyszer is megtörtént, egyszer a 600-at is meghaladta a növekedés mértéke. Ősszel csak ötször léptük át a 300-as határt, márciusban már tizenkétszer.

Ez nem azt jelenti, hogy naponta ennyien kerülnek kórházba covid-fertőzéssel, hiszen vannak, akik kikerülnek a rendszerből, mert hazaengedik őket, vagy meghalnak. A kormány nem közöl részletes adatokat, ezért nem ismerjük a pontos arányokat.

Azt viszont így is látjuk, hogy nemzetközi összevetésben szinte példátlanul nagy teher hárul a kórházainkra.

Sokkal rosszabbul állunk, mint Olaszország tavaly ilyenkor vagy Csehország a második hullámban. Csak Bulgária helyzete mérhető a mienkhez, lakosságarányosan ott és Magyarországon van a legtöbb, kórházi ápolást igénylő fertőzött. (A magyar adatok naprakészebbek az ábránkon, de a trendekből kiindulva Bulgária is hasonlóan áll most, mint mi.)

A rendelkezésre álló adatok alapján soha egyetlen országban sem volt még annyi koronavírusos beteg kórházban lakosságarányosan, mint nálunk.

Ha nemcsak országokat nézünk, hanem kisebb régiókat is, találunk a magyarhoz hasonló példát: lassan ott tartunk, ahol Lombardia egy évvel ezelőtt. Tavaly tavasszal ez az észak-olasz tartomány vált a koronavírus-járvány európai pusztításának szimbólumává. A bergamói kórházban készült apokaliptikus képek bejárták a világsajtót, betegek tömegei feküdtek a folyosókra tolt ágyakon, az orvosok és az ápolók képtelenek voltak megfelelő ellátást biztosítani nekik.

Egymillió főre vetítve most 1229 koronavírusos fertőzöttet ápolnak kórházban Magyarországon. A lombardiai csúcs 1325 volt.

Szerencsére jobb helyzetből indulunk, mint akkoriban az olaszok. Először is, az egészségügyi dolgozók jelentős része be van oltva, sokkal kisebb eséllyel kapják el a betegséget, pláne úgy, hogy kiessenek az ellátásból.

Akkor mindenkit váratlanul ért a járvány, annyit sem tudtunk az új koronavírus működéséről, amennyit most. Az orvosok és ápolók azóta tapasztalatot gyűjtöttek, ellátási sztenderdeket dolgoztak ki, megvan, milyen gyógyszerekhez érdemes nyúlni. Jobban felismerik, ha valakinek romlik az állapota, és jobban meg tudják ítélni egy-egy beteg esélyeit.

Mostanra védőfelszerelésből sincs hiány, nem kell hirtelen maszkot és öltözetet teremteni a semmiből, ahogy egy éve Lombardiában.

Az egészségügyből érkező segélykiáltások azonban azt mutatják, nincs elég szakember ennyi beteg ellátására.„A baj nagy, és ha nem vigyázunk, még nagyobb lesz. A népességarányos halálozási mutatókban napok óta elsők vagyunk a világon, a kórházi osztályok túlnyomó része már Covid-osztály, az intenzív osztályok sokszoros terhelés alatt vannak, a műtők leálltak, az ott lévő lélegeztetőgépeken is már Covid-betegek küzdenek az életükért. A vezényelhető egészségügyi dolgozók elfogytak, a kórházak önkénteseket keresnek a kórházi munka segítésére” - foglalta össze a helyzetet hétfőn a Magyar Orvosi Kamara.

A kormány elismeri ugyan, hogy óriási a terhelés, de ragaszkodik hozzá, hogy van elég eszköz és ember. Előbbit nem is nagyon vitatja senki, utóbbit annál inkább. Nem segítette a helyzetet az sem, hogy éppen márciusban esett ki több ezer egészségügyi dolgozó a rendszerből, akik nem akarták aláírni az új szolgálati jogviszonyról szóló szerződést. Az internetes kormányinfón fel sem olvasták a kérdésünket, amikor kíváncsiak voltunk, kinek a felelőssége ez. (Élőben kérdezni hónapok óta nem lehet.)

A Kamara Győr-Moson-Sopron megyei elnöke azt üzente a politikusoknak, ha nem hisznek a szakemberhiányban, menjenek, és győződjenek meg róla a saját szemükkel. Szijjártó László szerint három-négy ápoló jut 30-40 betegre, ezért is keresnek akár képzettség nélküli embereket a nem intenzíves covid-osztályokra. Segédápolói feladatok ellátásával legalább valamennyi terhet levehetnének a dolgozók válláról.

Gulyás Gergely miniszter ehhez képest hazugságnak nevezte, amikor orvosok már két hete arról beszéltek, muszáj rangsorolni, kit engednek intenzívre. Az Orvosi Kamarát pedig álhírterjesztéssel vádolta.

Orbán Viktor megnyugtatónak találta, amit a kórházigazgatóktól hallott az orvosok, ápolók létszámával kapcsolatban. A győri kórház vezetője március 15-én azt mondta neki, legfeljebb 360 embert tudnak ellátni a rendelkezésre álló személyzettel. Két napra rá 371 covidos feküdt az intézményben, amiről csak azért van tudomásunk, mert az igazgató elárulta az önkormányzati lapnak.

Azt sem tudjuk, mennyien vannak intenzíven

Az operatív törzs nem közöl kórházankénti adatokat, de Müller Cecília hétfőn kivételt tett, és elsorolt néhány számot. Ez alapján Győrben például csökkent a kórházi betegek száma (343), de hogy miért, és hol nőtt inkább a terhelés, nem tudjuk.

Ahogy azt sem, hogy az összes kórházban ápolt fertőzött hány százaléka van olyan súlyos állapotban, hogy intenzív ellátásra szorul. Fontos lenne ismerni ezt a számot, mert a betegek túlélési esélyeit nagyban meghatározza, hogy hány embert kell ellátnia egy intenzíves szakápolónak.

Svéd Tamás, az Orvosi Kamara titkára még 8500 beteg mellett azt mondta, van, ahol 6-8 emberre kell figyelnie egy-egy szakképzett ápolónak. Azóta minden bizonnyal még több kórházban jutottak erre a szintre, esetleg tovább romlott az arány. Segédápolói feladatokra más osztályokról is vezényelnek át dolgozókat az intenzívre. Egy budapesti kórházban a gyógytornászokat és masszőröket is behívták.

Covidos betegeket ellátó intenzíves orvosként Svéd Tamás is csak a saját tapasztalataira és kollégái beszámolóira tud hagyatkozni, amikor arányszámokról beszél. Elmondása szerint jelentősen megkönnyítené a napi munkát, ha tudná, mennyi szabad hely van a szomszéd kórházban, továbbküldheti-e oda az érkező betegeket, vagy muszáj valahogy helyet csinálnia nekik.

Gulyás múlt héten azt mondta, látják az érdeklődést, ezért megpróbálják létrehozni az intenzíves betegek mutatóját, és ha meglesz, a héten nyilvánosságra hozzák. Erre továbbra is várunk, mindenesetre meglepő, hogy az adat nem létezik, hiszen a második hullám idején Gulyás külön kérdésre három alkalommal is elárulta az intenzíven levők számát.

Múlt héten azzal érvelt, hogy nincs jelentős különbség a lélegeztetőn levők száma és az intenzív ellátást igénylők száma között. De éppen a három őszi adatközlésből tudjuk, hogy akkoriban ötven százalékkal többen voltak intenzíven, mint lélegeztetőn. Ennek részben az lehet az oka, hogy az ellátásban dolgozó orvosok - külföldi példák alapján - kedvezőbbnek látták minél később lélegeztetőre tenni a betegeket.

Ha ebből indulunk ki, most nagyjából kétezer fertőzöttet ápolhatnak intenzíven, miközben a Portfolio számításai szerint a még vállalható színvonalú ellátás felső határa 1800 körül lehet. Ezt az alapján számolták ki, hogy a szakdolgozói kamara korábbi közlése alapján nagyjából 2000 intenzív terápiás szakápoló dolgozik az országban, három műszakban. Ennél több intenzíves beteg esetén jobban megoszlik a dolgozók figyelme, ami rontja a túlélési esélyeket is.

Dénes Tamás, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének elnöke hétfőn az ATV-ben egy ponton megemlítette, hogy a budapesti intenzíveken átlagosan már most 70-80 százalékos a halálozási arány. Egy kormányhivatal által berendelt, covidos intenzíven dolgozó dietetikus hallgató pedig azt mondta: „összetesszük a kezünket egy olyan napon, amikor nem hal meg senki a műszakunk alatt.

Végesek a személyzeti tartalékok

Amit biztosan tudunk, hogy közel 1400-an vannak most lélegeztetőgépen. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora decemberben egy online előadáson azt mondta, a magyar egészségügy teherbíró képessége 1000 lélegeztetett beteg körül határozható meg, ekkora és ennél nagyobb számú, súlyos állapotban lévő beteget hosszú időn keresztül az ellátórendszer nem bír el.

Múlt héten annyiban korrigált, hogy az ezres számot békeidőre értette, valójában lehet még lehet növelni a kapacitást akár 25, 50, vagy „amit egyébként már nem gondolok, de ha kell, 100 százalékkal”. A 25 százalékot már meghaladtuk, és lassan az 50-et is elérjük.

Merkely magyarázata annyiban meglepő, hogy az ezres határt a második hullám csúcsán emlegette, nem békeidőben. Ősszel is vezényeltek orvosokat és ápolókat egyik kórházból a másikba, akárcsak most. Novembertől felfüggesztették a halasztható műtéteket és az egynapos ellátást, ezek most sem működnek.

Személyzeti tartalékot jelentenek a végzős orvosi egyetemisták és a rezidensek, akiket Orbán Viktor felháborodást kiváltva inasnak nevezett. Most őket is bevonják az ellátásba. Rajtuk kívül ott vannak még az önkéntesek, akiket a győri Kamara mellett az Országos Kórházi Főigazgatóság is toboroz, miközben hozzáteszi: „a magyar egészségügy eddig is képes volt mindenkinek az elérhető legmagasabb szintű ellátást biztosítani, a koronavírus-járvány kitörése óta mindenkinek jutott elegendő orvos, ápoló, kórházi ágy, lélegeztetőgép és gyógyszer, és ez így lesz a jövőben is”.

Nem lehet a végtelenségig bővíteni

A kormány jellemzően azzal nyugtat, hogy képesek újabb és újabb ágyakat, gépeket bevonni az ellátásba. Orbán Viktor pénteken azt mondta, 1618 lélegeztetős és több mint tízezer sima kórházi ágy van még szabadon.

Viszont egy ponton túl csak a betegek túlélési esélyeinek rovására lehet bővíteni. Svéd Tamás ezt érzékletes példával írta le korábban:

„Százan ülnek egy zuhanó repülőn, van húsz ejtőernyő. Széttéphetem és összevarrhatom őket másként, csinálhatok kisebbeket. Megoldhatom, hogy 30 ember kapjon ejtőernyőt, így ennyien élnek túl, de néhányan nagyon össze fogják törni magukat. Adhatok 40 embernek is ejtőernyőt, akkor 25-en fogják túlélni a becsapódást, de még mindig megmentettem plusz öt életet az eredeti 20-hoz képest, a 30-nál már öttel kevesebbet. Ha viszont 50 embert próbálok megmenteni ugyanígy, mindnyájan meg fognak halni. Ezt a határt nem szabad átlépni az intenzív ágyak bővítésekor.”

Daróczy-Gaál Ágnes, a Magyar Orvosok Szakszervezetének alelnöke is arról beszélt, hogy ha feltöltenek egy 50 ágyas intenzívet, de csak 15 főre elég személyzet van, akkor mindenkinek 2-3 százalék lesz a túlélési esélye.

Az intenzíves ágyak vég nélküli bővítése egy ideig alkalmas lehet arra, hogy elrejtse a kórházi katasztrófa valódi mértékét. Ha mindenkinek jut kórterem és ágy, az nem olyan látványos, mint a bergamói folyosókon fekvő betegek tömegei. De a halálozásban ugyanúgy meglehet, és már meg is van a harmadik hullám következménye: kedden rekordszámú halálesetet jelentettek, és az elmúlt időszak halálozási számaiban is világelső Magyarország.

A kormány nem árulta el, milyen ágyszámot tekint az intenzíves ellátás plafonjának, vagy egyetért-e egyáltalán azzal, hogy van ilyen határ. „Felelősségteljes nyilatkozatokra kérjük az Orvosi Kamarát, hozzátéve, hogy a tapasztalataink vegyesek, van, amikor ez sikerül. Ez nem tartozik ebbe a körbe. A helyzet az, hogy intenzív kapacitás és lélegeztetőkapacitás is rendelkezésre áll, és az ehhez szükséges személyi állomány is biztosított” - mondta Gulyás Gergely.

Későn intézkedtek

A gyorsabban terjedő brit mutáció jó néhány országot próbatétel elé állított, március elején Csehország és Szlovákia is kénytelen volt külföldi segítséget kérni a súlyos állapotú fertőzöttek ellátásához. Amikor Orbán Viktort március 14-én megkérdezték, szükségünk lehet-e hasonlóra, azt mondta: „úgy látjuk, hogy megvagyunk, tehát inkább segítséget fogunk adni másoknak”. Azóta a magyar adatok jelentősen meghaladták a szlovák és cseh számokat.

A járvány harmadik hulláma azonban, ahogy láttuk, nemzetközi szinten is kimagasló pusztítást hozott Magyarországra. Korábban meghozott intézkedésekkel valószínűleg enyhíteni lehetett volna a kórházak terheit, a kormány azonban heteket vesztegetett el a szigorításokkal, épp úgy, ahogy ősszel is láttuk.

Orbán már február 25-én figyelmeztetett, hogy a járvány legnehezebb két hete jön - azóta kiderült, nem az volt a legnehezebb -, és az adatok alapján a kormánynak bőven lett volna oka szigorítani. Mégis csak március 4-én jelentettek be intézkedéseket, azok is 8-án léptek életbe. Aznap nyolcezer covidos feküdt kórházban, 25-én kevesebb mint ötezer.

Mire életbe léptek a kormány intézkedései, kétszer annyi embert kellett ápolni, mint február 18-án, amikor Müller Cecília bejelentette, hogy megkezdődött a harmadik hullám.

Amikor kérdést küldtünk a kormányinfóra, miért vártak, Gulyás azt mondta, amint meglátta, hogy a számok olyan mértékben futnak fel, ami intézkedést kíván, szigorítottak, és hangsúlyozta, hogy felelősségteljes döntést hoztak.

Az Orvosi Kamara hétfőn újabb szigorításokat javasolt:

• azonnal korlátozzák az üzletekben egyidejűleg tartózkodó vásárlók számát,
• tiltsák meg közterületen a 3 főnél nagyobb beszélgető csoportok kialakulását, ez alól kivételt csak az egy háztartásban élők jelenthessenek,
• rendeljék el a plázák, bevásárlóközpontok bezárását, azokban kizárólag az élelmiszerbolt és gyógyszertár tarthasson nyitva, és a közösségi tereket kizárólag a boltok megközelítésére lehessen használni.