Nem az a fontos, hogy egy növényből kerek vagy szögletes formákat gyártsunk le a parkokba

Ha valakit kicsit is érdekelnek a növények, kertek és parkok, észrevehette, hogy az utóbbi időben Budapesten a szigorúan, vonalzóval-körzővel megszerkesztett, régimódi virágágyásokat felváltották az angolkerteket idéző, vadabb hatású és minden szempontból változatosabb ágyások. Olyannyira mások, hogy amatőr rajongóként a város számtalan különböző pontján meg kellett már állnom út közben, hogy közelebbről megnézzem ezeket az elképesztő izgalmakat. Amikor egy helyen felfedeztem, hogy pünkösdi rózsák mellé gólyaorr került - egy igazi, mezei vadvirág -, végleg eldőlt, hogy kiderítem, mi áll a hátterben.

Így aztán elindultunk és végigtanulmányoztunk jó pár virágágyást Zakar András okleveles kertészmérnökkel, aki tavaly év elején lett a Főkert vezérigazgatója. A sétánkat a Margit-szigeten kezdtük, majd az interjú egy pontján átmentünk a Hajógyári-szigetre és megnéztük a teljesen vad hangulatú, kísérleti parcellákat is.

2020 januárjában vette át a Főkert irányítását. Milyen céljai voltak?

Szemléletváltásra volt szükség, és az én programpontjaim között szerepelt az, hogy az egynyári ágyásokat elkezdjük évelő ágyásokká alakítani. Ennek gazdasági oka is van, de a fenntarthatóságra való törekvésnek is fontos része. Ez nem azt jelenti, hogy mindegyiket lecseréljük: tavaly 10 százalékot cseréltünk le, idén 20 százalékot, és jövőre még 10 százalékot tervezünk átalakítani. Ez egy lassú folyamat, de a cél, a 40 százalék a Főkert életében jelentős szám.

Miért van kiemelt jelentősége az évelőknek?

Ha azt nézzük, hogy mennyi időt és energiát kell ráfordítani, akkor nagy a különbség az egynyári és az évelő ágyások között.

Ha biológiai szempontból nézzük, az évelő ágyás télen is ott marad, a rovaroknak búvóhelyet biztosít. Nincsenek pucéran az ágyások, így elkerülhetjük a téli eróziót is.Az évelő növény folyamatosan növekszik, beborítja azt a helyet, és később szaporítóanyagot is elő tudunk állítani belőle. Ezzel szemben az egynyárit kiültetjük májusban, októberben pedig elpusztul.

Amikor egyeztettük a találkozót, helyszínnek egyből a Margit-sziget közepén fekvő hatalmas ágyást javasolta. Miért?

A Margit-sziget ikonikus hely Budapesten, rengeteg történelmi emléket őriz. Nagyon sokan jönnek ide, emiatt a Főkert életében is kiemelt jelentőségű terület. Ez a legnagyobb egynyári ágyásunk, hosszú évtizedek óta ebben az alakzatban van meg. Nagyon látványos, és májustól a fagyokig folyamatosan díszítik a virágok. Amiatt, hogy ez annyira szem előtt van, többségében maradunk az egynyári növényeknél, de az az újdonság, hogy már itt, ezekben a klasszikus ágyásokban is megjelenik egy-egy évelő.

Az egynyári ágyások nagyon intenzív fenntartást igényelnek, a kollégák napi szinten foglalkoznak velük. Ezzel szemben egy évelő ágyást ritkábban kell öntözni, egy idő után, amikor már összenőnek, elhagyhatjuk a kapálást is. És ezeket úgy kell megválasztani, hogy mindig legyen benne olyan növény, ami éppen virágzik.

Az ágyások hangulatában is történt változás. Látható, hogy többféle színvilág keveredik, kívül a lila-fehér-bordó levelű virágok díszítenek, bent sokkal bujábbak és színesebbek az ágyások, felülről nézve rajzolódnak ki a kontúrok.

Régebben a városi virágágyások nagyon vonalasak voltak: egyféle virág, geometriai alakzatokban, mondjuk három színben. Ezeknek sokkal természetesebb a hatása.

Pont ez a lényeg, hogy bujábbak lesznek az ágyások, és az, hogy ne ragaszkodjunk a karakteres vonalakhoz.

Ne azt nézzük, hogy x darab el legyen ültetve egy virágból és legyen benne egy-két csík, hanem próbálunk visszamenni a természethez. Persze mi termesztjük és mesterséges módon ültetjük ki, mégis próbálunk a megvalósítással a természethez közelíteni.

Ezért kerülnek fűszernövények és díszfüvek a virágok közé, vagy épp mángold?

Igen, van például díszlevelű bazsalikom, máshol zsálya, tehát levéldísznövényekkel is játszunk, nemcsak virágokkal. A díszfüvek is évelők, ezekkel is próbáljuk megtörni a monotonitást, vagy gyertyavirággal, ami szintén évelő és szinte folyamatosan virágzik. Ugyanígy a mályvafélék is - ha ki is szedjük, máshova át lehet ültetni, nem mennek kárba. Van már olyan évelő ágyás is, amit még a FINA úszó világkupa idején létesítettük, és amiből idén már fogunk szaporítóanyagot szedni. Ami nagyon elterebélyesedett, tőosztással viszünk belőle a termesztőtelepre, és azokat ültetjük majd el új helyeken.

Az évelők gazdasági hatását mikortól lehet érezni?

Már a második évtől, ahogy az ágyások beállnak. Amint az intenzív fenntartás lecsökken, a kollégák egyrészt több időt tudnak másra fordítani. Másrészt, mivel ritkábban kell öntözni, kevesebb ivóvizet használunk fel.

Sőt, ezeknek a növényvédelme, tápanyagutánpótlása is egész más - az egynyáriaknak ezeket folyamatosan kell biztosítani ahhoz, hogy szépen tudjanak virágozni, az évelőknek nem.Ráadásul az évelők még a csapadékhiány ellenére is viszonylag jól tartják magukat. Itt klasszikus egynyári ágyás volt még tavaly, és most többségében évelő, bár van benne muskátli is, ami kakukktojás, és rudbeckia, ami egynyári. Gyakorlatilag ez a rész mind évelő: a tollborzfű, a gyertyavirág, a vérfű. Azt látjuk, hogy sokkal magasabbra megnőnek, nagyobb a záródás, ezáltal kevésbé gyomosodik. Sokkal bujább, ha ránézünk, maximálisan a természetközeli állapotot próbálja tükrözni.

Külön csapat tervezi a virágágyásokat?

Igen, öt tájépítészből áll. Ilyenkor már folyik a következő évi tervezés is, szakértő kollégák segítségével találják ki, hogy milyen növényekből állítsák össze a következő évi egynyári ágyásokat. Azért fontos, hogy kész legyenek a tervek, mert utána ezeket a Főkert saját, több ezer négyzetméteres termesztőtelepén termesztjük meg. Be kell szerezni a vetőmagokat, és kora tavasszal, január-februárban az ültetés meg is történik. Egyébként a telepünkön is szeretnénk inkább az évelők termesztésére átállni, és növelni a mennyiséget, hogy abból tudjunk értékesíteni is.

Visszatérve a csapatra, ők nemcsak a virágágyásokkal foglalkoznak. Remélhetőleg már a jövő hónapban elindul a pünkösdfürdői kivitelezés, azt is ők tervezték meg. Az egy hét hektáros terület, Budapest életében nagyon nagynak számít. Szintén teljes mértékben a biodiverzitás jegyében alakítjuk ki: ott is nagyon sokféle magkeveréket fogunk használni, növénytársulásokat hozunk létre. Gyümölcsöskert is lesz benne, ami szintén újdonság, ilyen eddig nem volt.

A bokros növényeket is máshogy kezelik?

Igen, a bokrok, cserjék nyírásán, metszésén is változtattunk. Csökkentjük az ifjítás mértékét, ugyanis ha az nagymértékű és túl erős, ráadásul csapadékszegény az évszak és nincs meg a vízutánpótlás, akkor a növények nem biztos, hogy kihajtanak újra.

Nem az a fontos, hogy egy növényből kerek vagy szögletes formákat gyártsunk le a parkokba, hanem őrizzük meg a természetes formáját. Abba is gondoljunk bele, hogy az nemcsak a parkot díszíti, hanem a madaraknak, sünöknek búvóhelyként szolgál. Egyébként igyekszünk több olyan cserjét, bokrot ültetni, ami nemcsak a levele, hanem a virága is mutatós, és vonzó a lepkéknek, méheknek, mint például a nyári orgona, a kékszakáll, vagy a levendula.

Hány fajta virágos növényt használnak Budapesten, és mekkora területen?

Mind egynyári, mind évelő növényből egy adott évben kb. 100-120 különböző fajt, fajtát ültetünk, és a Főkert által fenntartott egynyári és évelő ágyások mérete megközelíti a 11 000 m²-t. Ebből például az Apor Vilmos téren tavaly hoztunk létre egy teljesen új, 213 m²-s évelő ágyást. Ezen kívül a Városligetet kezelő cég megbízásából is fenntartunk a ligetben 1420 m² területnyi virágágyást.

Ez a trend, hogy másként kezdték kezelni a virágos és a zöldfelületeket, megfigyelhető a világ más nagyvárosaiban is?

Igen. Pont ez, amit mondtam, hogy őrizzük meg a természeti kincseinket, és törekedjünk a változatosságra. Nem is a trend szót használnám, ez tényleg inkább szemlélet. Hogy gondoljunk arra, hogy ne csak a fogyasztói társadalom nyomására cselekedjünk, hanem

próbáljuk megőrizni azokat a dolgokat, amikkel gazdálkodunk. Emellett például próbálunk afelé menni, hogy minél kevesebb vegyszert használjunk. Igyekszünk nem totális gyomirtószert alkalmazni, rovarölőszerek közül is inkább kontaktszereket választunk, nem felszívódó szereket.

De említhetném a közösségi komposztálást is, amit a Főkert tavaly elindított, ez nyugaton már régóta működik. Magyarországon közparkokban nem sok ilyet találunk. Pedig a komposzt is kincs, de nem mindenki tudja, hogy mi mindenre jó és mire lehet felhasználni.

A fekete fenyők körül is van egy új dolog, amivel kísérletezünk, ezért elkerítettük: az őszi avart deponáltuk a fák alatt, és azt várjuk, hogy a természetes lebomlás hatására tápanyag keletkezik, az eső pedig majd folyamatosan bemossa és a fenyőfák fel tudják venni.

A méhlegelő esetéből úgy tűnt, hogy sokan nem látják, mi az értelme. Ezeket a virágok közé kevert szokatlan növényeket hogyan fogadta a közönség?

A dolog szakmai és edukációs része elválik egymástól, és ezeket kell egyensúlyba hozni. Ha el tudjuk azt mondani, hogy az évelő ágyás nem azonnal kezd virágozni, mint az egynyári, és el tudjuk magyarázni, akkor azt gondolom, hogy az emberek többsége megérti, hogy ez miért fontos. Örülök, hogy egyelőre pozitívan fogadták az átállást.

A méhlegelő most felkapott téma, de ilyenek Veszprémben, Székesfehérváron, három éve a 12. kerületben is vannak - ez sem egy új dolog, csak most sajnos összekeveredett a politikával. Egyrészt az egyik, amivel vádolnak minket, az az, hogy nem lehet mézet előállítani - de ezeken a helyeken senki sem akar mézet előállítani, nem az a célja. Edukálnunk kell a társadalmat arra, hogy ez mit jelent. Nyugaton ez több mint tíz éve működik. Mi egyébként úgy láttuk, hogy nagyobb arányban volt pozitív a fogadtatása, mint negatív.

Sokszor hangoztatjuk, hogy ezt vagy azt a nyugati gyakorlatot vezessük be, holott mi vagyunk lemaradva mérföldekkel, és azt kell behozni. Ezért nem teljes újdonságokat vezetünk be, nem föltaláljuk a spanyolviaszt, hanem egyszerűen a lemaradást pótoljuk.Hogyan lehet jobban edukálni a közönséget?

A kommunikációval. Ha megnézzük, akkor az elmúlt évben elég nagyot sikerült váltani: mind Facebookon, mind a honlapunkon sokkal több tájékoztatót teszünk ki, sokkal emberbarátabb módon magyarázzuk el a dolgokat. Van egy Budapest Fatár nevű applikációnk is, az azt mutatja meg, milyen területek, útvonalak, fasorok tartoznak a Főkerthez, de a kísérletek helyén is kihelyezünk tájékoztatókat.

Például Pünkösdfürdőn jó pár nagyobb fát ki kellett vágni, de direkt ott hagytuk a rönköket, így az oda kijárók megnézhették, hogy tényleg el voltak korhadva azok a fák. Már öt nappal előre kiplakátoljuk, hogy az adott fát miért vágjuk majd ki, elérhetők a favizsgálati jegyzőkönyvek, fotókkal és műszerekkel dokumentáljuk a fák állapotát.

Nem úgy történik, mint amit régen laikusként tapasztalt az ott lakó, hogy egyszer csak kivágják a gyönyörű fát, ami az ablaka előtt állt, hanem szakmailag alátámasztjuk, hogy miért kell megtenni.Ha nyitott párbeszéd zajlik a lakossággal, akkor sokkal könnyebb úgy új dolgokat létrehozni. Ilyen volt a tabáni kivitelezés is, ami 2019-ben azért állt le, mert a váratlan favágással kezdődött és azok, akik kijárnak a Tabánba és szeretik, megrémültek, hogy tarra vágják. Utána 2020 január-februárjában elindult az együttműködés a lakókkal: hetente sétákat szervezetünk, elmutogattuk, hogy melyik fának mi a betegsége és miért menthetetlen. A terveket is megmutattuk, véleményezhették, és végül körülbelül 300 négyzetméternyi zöldfelülettel több maradt meg a tervezettnél. Nem erőszakolunk a lakókra olyasmit, amire nincs szükségük.

És érződött az, hogy megértették, elfogadták a terveket?

Abszolút, nagyon pozitív volt a visszacsatolás. A mai napig megvan velük a kapcsolat, sok visszajelzés és javaslat érkezik, akár a fenntartással kapcsolatban is. Nagyobb az odafigyelés.

A Tabánba került az első közösségi komposztáló is, ilyen korábban még soha nem volt, és volt bennük egy kis félelem, hogy hogy fog működni. Például mik?

Főleg sztereotípiákból táplálkoztak - patkány, egér, bűz -, de ezeken is túljutottunk, megértették, hogy nincs ilyen hatása. Van egy nagyon jó komposztmester, aki a környéken lakik, ő viszi ezt a projektet. Nagyon népszerű, más kerületekből is járnak oda. Azóta több helyszínen csináltunk közösségi komposztálót, mindenhol szeretik, használják és értik a jelentőségét.

Ha már szóba kerültek az állatok, a madarakra is jobban odafigyelnek.

Igen. Korábban összesen a Főkert 100 kihelyezett madárodút kezelt, pedig gondoljunk bele, mekkora parkokat gondoz a főkert: Budapesten belül kb. 600 hektárt tesznek ki.

Az odúk számát felvittük ezerre, és ezeket is monitorozzuk. Az Magyar Madártani Egyesület munkatársai folyamatosan körbejárnak, mindegyik odúnak száma van, nyilvántartjuk, tudjuk, hogy melyikbe milyen madárfaj költözött. Hiszen úgy van értelme, úgy tudjuk tovább fejleszteni.

A Hajógyári-szigeten futó projektnek mi a lényege?

Itt tavaly kezdtünk el egy kísérletet, nyolc parcellán vadvirágos magkeverékeket vetettünk el. Különböző növénytársulásokról van szó különböző talajkeverékekben, és azt figyeljük, hogy melyik az, ami jobban érzi magát, hogy utána ezeket élesben is tudjuk használni. Volt olyan, amit tavaly vetettünk, volt, amit idén. Ezek a növénytársulások természetes közegükben ott vannak a mezőkön, réteken. Az a jó benne, hogy elvirágzik és visszaszórja a magját.

Ez teljesen más, mint a méhlegelők, hiszen itt vetett magról beszélünk. A méhlegelőknél a meglévő növénytársulást nézzük végig, ahogy felnő. Ha hasznos, akkor ott hagyjuk, annak kb. hároméves kifutása van. Ez tulajdonképpen extenzív gyepgazdálkodás: nem tarra vágjuk ötször, hatszor, hétszer ezeket a területeket, hanem magot érlel, visszaveti, és utána kaszáljuk le, nagyjából augusztusban.

Amikor viszont magkeveréket vetünk el, azzal sokkal nagyobb intenzitással kell foglalkozni, locsolást igényel, különben a csírázás nem indul be. Van olyan parcella, amin kevesebb a virág, de fűkeverék is van benne, pont amiatt, hogy ha többször kell nyírni a területet, akkor egyrészt megnézzük, milyen gyorsan tudnak kinőni a vadvirágok, másrészt a fűféle olyan tartalékot jelent, hogy ha gyakrabban le kell kaszálni a területet - vagyis félintenzív állapotban kell tartani -, akkor is zöld marad.

A magkeverékek közt volt külföldi is, hazai is. Szeretnénk megnézni, van-e a kettő között különbség.

Nyilván inkább a hazait preferálnánk, hiszen a Kárpát-medencének sajátos klímája van, a növények is sokkal stressztűrőbbek, mintha nyugat-európai magot vetnénk bele. Látszik, hogy vannak vadméhek, melyekből sok faj létezik és a beporzást segítik. Ezen a parcellán főleg búzavirág, pipacs, kamilla, néhány fűféle van. Megfigyelhetők a magasságbeli különbségek is: ez kizárólag a növényállománytól függ. A kísérleteket folyamatosan dokumentáljuk, figyeljük a fejlődést és így végül ki tudjuk majd választani a legmegfelelőbb keverékeket.

Meddig tart ez a kísérlet?

Minden keverék esetén egy vegetációs időszakot kell végignézni. Nincs olyan parcellánk, ami kiégett volna, ne kelt volna ki, ne virágzott volna, mindegyik hozta, amit elvártunk tőle. Rovarcsalogató, megvan a virágzás folyamatossága, nincsenek kimaradt időszakok ebben sem.

Ez az extenzív gyepgazdálkodás másik példája, ezeknél egy, legfeljebb két kaszálásról beszélünk, augusztusban vagy szeptember végén, amikorra megérnek a magok és kiszórják a földbe. Kaszálás után összegereblyézzük és többet nem nyúlunk hozzá abban az évben.

Ha itt beválik egy magkeverék, akkor azt viszik majd a nagyobb területekre?

Igen, szeretnénk elhagyni a klasszikus angol pázsitot, ami folyamatos fenntartást igényel, folyamatos a vízigénye. Ezekhez a parcellákhoz is tettünk ki tájékoztatót arról, hogy mi történik itt és milyen növények ezek. Ezzel is szemléltetjük, hogy mi mindent lehet létrehozni a városokban. És ez lenne a cél Pünkösdfürdőn is: hogy jövőre, amikor oda kimennek a városlakók, akkor lássanak ilyen területeket, sokkal nagyobb mennyiségben, mint itt.

Szeretnénk a természetközelibb irányba, a biodiverzitás felé haladni. Ez egy hangzatos szó, de ha utánaolvasunk, akkor megértjük, hogy mi a lényege. Triviális példa, hogy miért van szükség beporzókra: ha a rovarok nem poroznák be, akkor nem tudnánk gyümölcsöt enni például. Ez megint az edukáció része, hogy el tudjuk mondani az embereknek például azt, hogy miért iszonyú nagy probléma a méhpusztulás. Sok olyan akut dolog van, amiről nekünk is, mint fenntartó cég, kicsit tovább kell gondolkodnunk és az eddigi keretből ki kell mozdulnunk.

Fotók: Szász Zsófi

Nagy kép: Vegyes ágyás a Margit-sziget nem messze a Margit híd felőli bejáratától.