Orbán nem indul jó esélyekkel az építőipari alapanyagok drágulása elleni harcban

július 12., hétfő 4:23
  • 2021-ben olyan szinten emelkedtek az építkezésekhez szükséges alapanyagok árai, hogy még az évtizedek óta a szakmában dolgozókat is meglepték.
  • A fa, az acél, a szigetelő anyagok és egyéb termékek ára hétről hétre emelkedik, iszonyatosan megdrágítva minden építkezést vagy lakásfelújítást.
  • Orbán Viktor szerint nem lehet hagyni, hogy a kormány lakásépítési- és felújítási támogatásai mind az alapanyagok gyártóinál landoljanak, ezért lépéseket jelentett be: exporttilalmat vezetne be az alapanyagok egy részére, hatósági árat egy másikra.
  • Szakemberek szerint viszont az alapanyagok drágulása mögött több, egymással párhuzamos globális folyamat húzódik, amelyek ellen a kormány nem igazán tud tenni.

Orbán Viktort igazán felbőszítette valami: az, hogy annyira megdrágultak az építőipari alapanyagok, hogy hiába osztott ki a kormány milliárdokat lakásfelújításra, ennek a pénznek a nagy része az alapanyagok kitermelőinél és gyártóinál kötnek ki. Vagyis hiába oszt megint pénzt a gyereket nevelő középosztálybeli családoknak, a kormány egyik legkedvesebb társadalmi csoportja mégsem elégedett, mert felborzolják az idegeit az emelkedő alapanyagok miatt panaszkodó és egyre több pénzt kérő építési vállalkozók. Orbán egészen pontosan egy június végi sajtótájékoztatón azt, mondta, hogy

“azt látom a piacon, hogy egyszer csak az építőanyagipari árak olyan magasra mennek fel 100 százalékot is meghaladó árnövekedéssel, hogy ezektől az emberektől a nekik adott állami támogatás nagy részét rögtön át is szivattyúzzák az építőipar alapanyagot gyártó cégekhez. Ez elfogadhatatlan, itt intézkedésekre lesz szükség…”És ha a miniszterelnök valamin így felbőszíti magát, azt általában cselekvés követi. Nincs ez most sem másképp, a kormány nagyszabású, bár nem biztos, hogy az EU-n belül igazán kivitelezhető és piacgazdaságtól messze álló lépéseket jelentett be: profitadót vet ki és exportkorlátozásokat vezetne be egy sor építőipari alapanyagra. Ezek a szabályok viszont szakmabeliek szerint nem igazán fogják megoldani a problémát. Az építőanyagok árának emelkedése mellett ugyanis részben globális piaci folyamatok, részben pedig a kormány támogatási politikájának eredményeképp kialakult reakciók felelősek.

Sosem tudni, mennyi lesz holnap

2020 végén, 2021 elején nagyon durva folyamatok indultak el az építőiparban, az alapanyagárak ugyanis meredeken emelkedni kezdtek, olyan mértékben, ami még az évtizedek óta az építőiparban dolgozókat is meglepte. Főleg az épületfa és a vas, valamint az acél ára kezdett elszabadulni. Egyik építőipari forrásunk szerint a vas ára februártól kéthetente 10 forinttal emelkedett. Míg az év elején 250 forint volt egy kiló vas, addig ma már az ár valahol 320 forint/kiló körül jár. Még rosszabb a helyzet a fánál, amelynek köbmétere 100 ezer forintról 150-190 ezer forintra emelkedett. Olyan beszámolókról hallottunk, hogy volt olyan fatelep, amely csak akkor árazta be a fát, amikor azt lepakolták a kamionról, annyira nem lehetett tudni, hogy mennyibe kerül majd az alapanyag. És hiába kötött egy megrendelő előtte szerződést a kereskedővel, hogy mennyiért veszi meg a fát, a fatelep bemondott egy új árat, és ha annyiért nem kellett, akkor azt mondta, eladja másnak, aki hajlandó többet is fizetni érte. A betonacél is “napi áras” termék egy ideje, vagyis minden szállítmánynak emelkedik az ára.

Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) felmérése szerint az év elejéhez képest a faanyagok 73 százalékkal drágultak, a hőszigetelő anyagok 47, a gipszkarton 23, a beton pedig 12 százalékkal lett drágább.Mindez az építőipari kivitelezőknek is kellemetlen, mert az építkezéseken általában előre rögzítik az alapanyagok mennyiségét és árát, viszont mire föl kellene használni a vaselemeket vagy a gerendákat, már sokkal drágábban lehet csak megkapni. Ha lehet egyáltalán, és nem kell leállítani az építkezést addig, amíg meg nem jön a következő, még drágább szállítmány. A kivitelezők persze az áremelkedést áthárítják a megrendelőkre, így végül valóban az építkezni vagy lakást felújítani kívánó polgárnak kerül majd többe az egész.

Pakolják az épületfát egy németországi fatelepen. Fotó: PHILIPP VON DITFURTH/dpa Picture-Alliance via AFP

Hogy ennek mi az oka, arra az építőipari forrásaink szerint is csak elméletei vannak a beszállítóknak. Sokan külföldre mutogatnak, hiszen az építőipari alapanyagok döntő többsége a határon kívülről érkezik. Arról is többen beszélnek, hogy az árak gyanúsan összehangolva emelkednek, és ilyesmi értelmezés felé próbálja terelni a témát a kormány is, amely ráállította az elmúlt években jelentősen megszelídített Gazdasági Versenyhivatalt az építőipari beszállítókra.

Bár nyilván abban is lehet némi igazság, amit a GVH elnöke, Rigó Csaba Balázs nyilatkozott nemrég, vagyis hogy “vadnyugati” állapotok vannak az építőiparban és az építőipari alapanyagok piacán, az áremelkedésről leginkább olyan óriási folyamatok tehetnek, amelyek szempontjából a magyar piaci csak egy icipici porszem.

Vesztünkre esküdtek ádáz hatalmak

Az építőipari alapanyagárak emelkedése globális folyamat, amelyen az amerikai, brit és más európai építőipari vállalkozók és megbízóik ugyanannyira feszülnek, mint a magyarok. A Bloomberg cikke szerint egy Idaho állambeli családi ház felépítése idén 58 százalékkal többe kerül, mint egy évvel korábban, a beton alapozás 104, a födém 146, a gerendaszerkezet pedig 269 százalékkal lett drágább egy év alatt. Nagy-Britanniában is arról panaszkodnak a lakásfelújításba vágók, hogy váratlanul drága lett mindenfajta építkezés. A BBC-nek nyilatkozó egyik megrendelő azt mondta, hogy tavaly szeptember óta szerette volna felújítani a fürdőszobáját, és akkor még 5000 font alatti ajánlatokat kapott, idén májusban viszont már csak ennek a duplájáért vállalja el bárki.

Az évtizedek óta nem tapasztalt áremelkedést több olyan globális folyamat okozza, amelyek már egyenként is komoly hatással lennének a világpiacra, de most együtt támadnak. De a legnagyobb hatással talán az lehet, hogy szerte a világon óriási a kereslet építőanyagokra: a járvány felgyorsította a szuburbanizációt, a home office idején világszerte sokan rájöttek, hogy ha otthonról is dolgozhatnak, akkor már nem annyira szívesen laknak a belvárosban, ezért az Egyesült Államokban és Európában is rég nem látott kereslet alakult ki a külvárosi és kisvárosi kertes házak iránt. Akik pedig már kertes házban laktak, azt a pénzüket, amelyet a járvány miatt nem tudtak nyaralásra költeni, részben a házukra költötték, felújításokba vágtak, melléképületeket, teraszokat, medencéket építtettek. A válság miatt ráadásul rengeteg a pénz a globális gazdaságban, a világ kormányai és jegybankjai is nagyon komoly élénkítő politikákat vezettek be, amelyek egy része az építkezéseket is támogatta, ha nem is mindenhol olyan direkt módon, mint Magyarországon. A kereslet így gyorsabban nőtt, mint ahogy azt a fémipar vagy a faipar ki tudta szolgálni, felhajtva az árakat.

A nagy keresletet pedig, ahogy dr. Rázsóné Szórády Csilla, az újHÁZ Centrum építőanyag kereskedelmi hálózat vezérigazgatója elmondta nekünk, részben olyan, szerencsétlen egybeesések miatt is nehezebb volt kielégíteni, mint hogy márciusban leégett a német vegyipari óriás, a BASF ludwigshafeni gyárának egy része, ami miatt akadozott a termelés. Ez az egy eset egész Európában óriási alapanyaghiányt okozott a festékek, vakolatok és hasonlók piacán. A műanyagok, polisztirolok, tetőfóliák és hasonló termékek gyártását az akasztotta meg, hogy a pandémia alatt az egészségügyi védőruházatok és maszkok gyártása elszívta az alapanyagokat. Texasban szokatlanul hideg volt a tél, ami szintén a vegyszerek, műanyagok és festékek és hasonló, kőolajból készült termékek árára volt hatással, Skandináviában pedig szokatlanul meleg volt, ami az épületfa mennyiségét befolyásolta.

Épülő házak Kanadában. Fotó: CREATIVE TOUCH IMAGING LTD/NurPhoto via AFP

Az amerikai építőipari boom ráadásul részben az európai piacról vonta el az épületfát, miután az Egyesült Államok és Kanada közötti kereskedelmi vita miatt Kanadából nem jutnak fához. Emiatt Európában rövid idő alatt kétszeresére ugrott az épületfa ára. A vas- és acélelemekhez szükséges vasérc kitermelésének két globális központjában, Brazíliában és Ausztráliában is voltak ellátási gondok, amelyek szintén világszerte fölhajtották az árakat. De nem csak az építőipari termékek gyártásához szükséges alapanyagok ára emelkedett, a kőolaj áremelkedése és az általános infláció és a béremelések ugyanúgy hatnak a gyártókra, amelyek mind-mind fölfelé hajtják az árakat. Ezek viszont dr. Rázsóné Szórády Csilla szerint az országhatáron begyűrűző globális folyamatok.

Talán működnek, talán nem

A kormány eddig két intézkedést jelentett be az építőipari árak emelkedésének letörésére, pontosabban hármat, amelyekből kettőt tud egyelőre bevezetni. Az egyik az, hogy engedélykötelessé tennék a vas, a fa, az acél, a kavics, a sóder, a homok és a szigetelő anyagok kivitelét az országból. Ezzel viszont rögtön felmerül egy probléma, amivel Orbán Viktor is tisztában van: hogy Magyarország az EU tagjaként ezt nem teheti meg, legalábbis az uniós tagállamok felé, hiszen az az unió egyik legalapvetőbb elvét, az áruk szabad mozgását sértené. Amikor a miniszterelnök először beszélt erről az intézkedésről a Kossuth Rádióban, már hozzá is kellett tennie, hogy Magyarországnak engedélyt kell kérnie az EU-tól egy ilyen intézkedés bevezetéséhez, ennek pedig 4 hónap átfutási ideje van.

Viszont addig is (vagy ha az EU végül nem engedi ezt a lépést, akkor ennek hiányban) bejelentéskötelessé tették egy sor vasból, acélból, kavicsból, sóderból, zúzott kőből, cementből és gipszből készóült terméket. Az épületfa végül kimaradt ebből a körből, más termékekkel együtt viszont az is bekerült az EKÁER-be. Amolyan kerülő úton azért bejelentési kötelezettségről szóló rendeletben is szerepel a kiviteli korlátozás, ugyanis a belgazdaságért felelős miniszternek "tudomásul kell vennie" a bejelentést, amit bizonyos okokból elutasíthat. Ha pedig az állami vagyonért felelős miniszter úgy látja, hogy az adott áru kivitele "akadályozza vagy ellehetetleníti kritikus infrastruktúra létesítését", akkor az állam élhet a rendeletben bevezetett elővásárlási jogával. Mindez várhatóan sok papírmunkával jár majd és jelentősen lassítja a kereskedelmet, a minisztereknek ugyanis 7 és 10 napjuk van, hogy a bejelentéseket vizsgálják.

Kérdés, hogy a kivitel korlátozása hat-e majd az árakra, ha a forrásaink egybehangzó véleménye szerint a baj az, hogy nem jön be elég anyag, vagy már nagyon drágán jön be. Arra mindenesetre jó lehet ez az intézkedés, hogy kiderüljön, tényleg nagy mennyiségben szállítanak-e ki fát és vasat az országból, és ez hozzájárul-e az itthoni hiányhoz és áremelkedéshez. A kormány valószínűleg úgy gondolkodik, hogy a magyarországi építőanyag-gyártók többsége külföldi tulajdonban van, és ezek a gonosz multik az itthon előállított termékeket külföldre viszik, ahelyett, hogy a hazai építkezéseket szolgálnák ki. Ebben van is valami, Nagy Márton, Orbán Viktor gazdaságpolitikai tanácsadója például egy konferencián nemrég azt mondta, hogy a magyar építőipari alapanyagokat gyártó vállalatok bevételének 43 százaléka exportból származik, a külföldi tulajdonú cégeknél ez még magasabb, 59 százalék. A kormány terve tehát valami olyasmi lehet, hogy ezt a 43 százalékot is befelé fordítsák, ha másképp nem, hát úgy, hogy az állam megvásárolja, és aztán valahogy visszaértékesíti. Persze hogy ez hogyan működne, és működhet-e egyáltalán, az majd akkor derül ki, ha elkezdik a gyakorlatban is alkalmazni a szabályozást.

Az érintett cégek vezetői, bár nem tiltakoztak a kormány terveivel szemben, már elkezdtek utalgatni arra, hogy a segítő kéz többet érne, mint a pofon. Tibor Dávid, a Masterplast vezérigazgatója például a Portfolio.hu-nak nemrég arról beszélt, hogy a magyar gyártók akkor tudnák hatékonyabban ellátni a magyar piacot, ha a kormány támogatná a kapacitásaik bővítését. Hasonlóan nyilatkozott Koji László, az ÉVOSZ elnöke is, aki még hozzátette, hogy az import támogatása is nagy segítség lenne a gyártóknak, hiszen bővített kapacitáson is nehezen tudnak olcsóbban termelni, ha a világpiacon minden nagyon drága. Kérdésünkre dr. Rázsóné Szórády Csilla is hasonló javaslattal szolgált, vagyis hogy egy olyan helyzetben, amikor a legnagyobb gond az, hogy csak nagyon drágán lehet importálni, az alapanyagok áremelkedésének a kompenzációjával lehetne leginkább megállítani az emelkedést. Hogy kinél lenne a legjobb helye ennek a kompenzációnak, a gyártóknál, a kereskedőknél, a kivitelezőknél vagy a megrendelőknél, az már szabályozás kérdése.

Az intézkedési csomag másik része az, hogy bizonyos építőipari alapanyagokra hatósági árat vezet be a kormány azzal, hogy bevezeti a kiegészítő bányajáradékot. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a kormány meghatározott egy árat, hogy mennyiért lehet eladni kibányászott kavicsot, sódert, követ, gipszet,a hatósági ár fölötti rész 90 százalékát pedig bányajáradékként be kell fizetni. Ezt a hatósági árazást a kormány nem véletlenül ezekre az alapanyagokra vezeti be, ugyanis ezek azok az építőiparban felhasznált anyagok, amelyek Magyarországról származnak, nem kell őket behozni. Viszont ez csak az építőipari alapanyagok egy részét fedi le, ráadásul nem is azt a részét, amelyben a legnagyobb volt az emelkedés. A beton, amelyhez a kavics és a sóder leginkább kell, drágult ugyan az elmúlt hónapokban, de ahogy az ÉVOSZ fentebb idézett felmérése is mutatja, talán a legkevésbé az építkezéseken használt anyagok közül. Kicsit olyan tehát ez az intézkedés, mintha egy iskolában bedobták volna kívülről az ablakot a gyerekek, és a tanító néni ezért meg akarna büntetni valakit, de csak azokat tudja, akik bent ülnek a teremben.

Dolomit Kft. Orbán Győző bányacége Fotó: Pethő András/Direkt36

Egy harmadik támadási felület a kormány részéről a Gazdasági Versenyhivatal aktivizálása. A bejelentési kötelezettségről és a kiegészítő bányajáradékról szóló rendelet mellett jelent meg az a rendelet is, amely gyorsított ágazati vizsgálat elvégzésére kéri a GVH-t, amelyben egy hónapon belül jelentést vár a kormány. A GVH már az első kormányzati utalgatások és bejelentések előtt, még júniusban vizsgálatot indított, hogy nem a kereskedők és gyártók kartellezése miatt emelkednek-e meredeken az árak. Tavaly már talált kartellgyanús ügyleteket a versenyhivatal a cementpiacon, és mostanában is sokszor szóba kerül, hogy gyanúsan egyszerre emeltek árakat a piaci szereplők. Dr. Rázsóné Szórády Csilla szerint viszont ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy titokban összesúgnak a cégek, inkább arról lehet szó, hogy az importált alapanyagok árai egyszerre emelkednek minden szereplőnek, és egy ponton túl racionálisan mindenki árat emel. De ahogy akkor sem kell rögtön kartellre gyanakodni, ha a kőolaj világpiaci árának emelkedése után az OMV és a Mol is hasonló mértékben emeli a benzin árát, az építőipari beszállítóknál sem biztos, hogy ennél többről van szó.

A támogatás is felhajtóerő

Orbán Viktor azért akadt ki leginkább az építőanyagok áremelkedése miatt, mert erre mennek a kormány lakásfelújítási és építési támogatásai. Azt viszont érdemes megjegyezni, hogy ugyan az alapanyagok árára ezek a támogatások nem hatnak, önmagukban ezeknek is árfelhajtó hatásuk van, amelyek ráadásul a nekünk nyilatkozó egyik kivitelező szerint egyre csak növelik az egyenlőtlenségeket a kivitelezők és a megrendelők között is.

A felújítási támogatásokat és egyéb, az építőipart élénkítő programokat a tehetősebb háztartások is felhasználják, hiszen ezeket nem rászorultsági elv alapján osztja a kormány. Ez viszont oda vezet, hogy amikor 400 négyzetméteres budai házaknál is vannak megbízások kocsibeállók építésére, nyílászáró cserére vagy fürdőszoba-felújításra, ahol 4500 forint/ óra bérben is meg lehet állapodni a megrendelővel, ez mindenkinek fölhajtja az árat, hiszen utána ennél olcsóbban már nem szívesen dolgozik máshol az adott kivitelező. Így aztán a szegényebb, tényleg rászoruló családokat még a támogatásokkal együtt is nagyon megviselik az ilyen beruházások, hát még az egyre emelkedő alapanyagárak. Ez oda vezethet, hogy a szegényebb családok már csak olyan kivitelezőkkel tudnak dolgoztatni, akik nem tudnak például egy raktárt fenntartani, hogy valamennyire ellensúlyozni tudják az alapanyagok áremelkedését, vagy nem is hajlandóak vagy tudnak mindent lepapírozni, így a támogatásokat sem lehet felvenni az építkezéseikre. Vagyis azzal, hogy a kormány a gazdagabbaknak osztja a lakásfelújítási és építési pénzeket, az igazán rászorulókat csak még nehezebb helyzetbe hozza a piacon. Ezen pedig nem segítene az sem, ha sikerülne valahogy megállítani az alapanyagok árának emelkedését, ezt csak a támogatási rendszer újratervezésével lehetne valahogy orvosolni.