Több mint ötezer embert tartóztattak le Kubában
2021 július 15., 07:02
„Nem, nem morzsákat akarunk! Szabadságot akarunk!”
Három nap alatt több mint 5000 embert vettek őrizetbe, és egy ember meg is halt Kubában a romló gazdaság, élelmiszer- és gyógyszerhiány, a diktatórikus vezetés és a járványügyi korlátozások miatt szerveződött kormányellenes tüntetéseken. Kuba kommunista diktatúra, ahol nincs szabad sajtó, ellenzéki mozgalmak csak illegálisan működhetnek, a hatalom igyekszik csírájában elfojtani bármilyen elégedetlenkedést; kormányellenes demonstrációk nagyon ritkán fordultak elő a népköztársaság 62 éves történetében. Hogy most mi történik, arról töredékes információk jutnak ki, de arra nagyon rég nem volt példa, hogy kubaiak ennyire nyíltan kiálljanak a hatalommal szemben. A néhány kijuttatott videófelvétel és tudósítás tanúsága szerint „Vakcinákat akarunk!” és „Le a diktatúrával!” jelszavakat skandálva ezrek vonultak az utcákra országszerte.
Nem ezért folyt a vér
A kubai kormány bejelentette, hogy ideiglenesen feloldja az élelmiszerek és gyógyszerek magánimportjának korlátozását. Ezzel teljesítették a tiltakozók egyik követelését, miszerint el kell törölni a vámkorlátozásokat olyan alapvető cikkekre, amikből súlyos hiány alakult ki az országban. Manuel Marrero miniszterelnök szerint az intézkedés hétfőtől lesz hatályos az év végéig, de azt nem mondta, hogy ennek köze lenne a tüntetésekhez.
A Kubába utazók 10 kilogramm gyógyszert vihetnek be az országba adómentesen, viszont vámot kell fizetniük az engedélyezett, korlátozott mennyiségű élelmiszer és személyes higiéniai felszerelés után. Nem világos, hogy a vámváltozás milyen hatással jár, mivel most a koronavírus-járvány miatt amúgy is kevesen utaznak a 11 milliós szigetországba. Yoani Sanchez újságíró erről azt írta a Twitteren:
„Nem, nem morzsákat akarunk. Szabadságot akarunk. A kubai utcákon nem néhány extra bőrönd behozataláért folyt a vér.”
A szerda esti beszédében az ország elnöke, Miguel Díaz-Canel először beszélt Havanna felelősségéről, azt mondta, a kormány által elkövetett hibák is szerepet játszhattak a tüntetésekben. Díaz-Canel arra szólította fel a kubaiakat, ne engedjék, hogy a demonstrációk erőszakba fulladjanak.
Az elnök korábban még arra kérte híveit, vonuljanak az utcára, és szálljanak szembe a tiltakozókkal, a tüntetések ezután torkolltak összecsapásokba. A korábbi televíziós beszédében Díaz-Canel a kubai kommunista vezetők szokásos retorikájával az USA-t és a gazdasági szankciókat tette felelőssé az ellátási nehézségekért és a zavargásokért.
Utat tört magának az internet
A Havannából és Santiago de Cubából induló, több ezer fős tüntetésekről kikerültek Faceobook-videók, és hiába lőtték le azokat, addigra már az emigráns 14ymedio feltöltötte a videókat a Youtube-ra.
link
Forrás
Egy olyan rendőrállamban, mint amilyen Kuba, ez már elég nagy hír, főleg hogy az egész zűrzavarról szóló élő videós beszámolók gyorsan elterjedtek az interneten. Ez alighanem meglepte a pártvezetőket is, akik többségükben hatvan év feletti, az új technológiákat alig ismerő apparatcsikok. Kuba internetellátottsága egyébként a világon a leggyengébbek között van, a hálózat borzasztóan lassú és csak kevés helyen elérhető. De még így is találtak módot arra a tüntetők, hogy eljuttassák üzeneteiket egymásnak és a világnak. Ilyen jeleneteket látni Havanna utcáin:
2008-ig be volt tiltva a mobiltelefon, egy Alan Gross nevű amerikai 2011-ben 15 év börtönt kapott azért, mert adott néhányat kubai civileknek, 2014-ben egy fogolycserével engedték haza. Azóta legalizálták a mobilokat és az internetet, de a gyakorlatban nagyon durván korlátozzák: a kubaiak általában gyenge és túlterhelt wifin keresztül férnek hozzá a nethez a korlátozott számú nyilvános hálózatok valamelyikén.
Antonio García Martínez a The contrarevolución will be livestreamed című hírlevelében arról írt, hogy amikor 2017-ben Kubában járt, 4 dollárba került egy órányi internetezés, miközben heti 20-30 dollárt ért az átlagkereset.
De a kényszer nagy úr, a kubaiak erre is találtak lifehacket: az „el paquete” (a csomag) egy több terabájtos összeállítás egy hétnyi internetről egy merevlemezen. Az átlagos kubai úgy netezik, hogy egy dollár körüli összegért megvesz egy „csomagot”, majd azt USB-meghajtóra vagy merevlemezre másolja, és offline böngészi az otthoni gépén. Ezeket a csomagokat egy havannai központban másolják, majd csempészik az összes városba. Kubában így a világ egyik legnagyobb fekete-internetszolgáltatója működik, és a legtöbb kubainak az internet továbbra is egy fizikai adathordozót jelent.
A kubaiak emellett kiépítették a világ egyik legnagyobb ad hoc vezeték nélküli hálózatát. A „SNET” egy olyan hálózat volt, amit újratelepített vezeték nélküli eszközökből építettek ki gamerek, akik olyan online játékokkal akartak játszani, mint a Call of Duty, de a hálózat hamarosan az internet belföldi klónjává formálódott. Ezen tudták használni az Instagram, a Facebook és a többi közösségi háló valamilyen változatát, kikerülve a kormányzati cenzúrát.
Nem lehet csak úgy internetezgetni
2019-ben viszont a kormány lekapcsolta ezt a civil hálózatot, állítólag az új mobil adatszolgáltatással való verseny megszüntetése érdekében, vagy egyszerűen a kubai alkotmány 53. cikkére hivatkozva, ami így szól:
„Az állampolgárok szólás- és sajtószabadsággal rendelkeznek, összhangban a szocialista társadalom céljaival. E jog gyakorlásának tárgyi feltételeit az adja, hogy a sajtó, a rádió, a televízió, a filmek és a tömegtájékoztatás egyéb szervei állami vagy társadalmi tulajdonok, és soha nem lehetnek magántulajdonok. Ez biztosítja a felhasználásukat a dolgozó emberek kizárólagos szolgálatában és a társadalom érdekében.
A törvény szabályozza e szabadságok gyakorlását.”
2018 után a mobilhálózatok már az átlagos polgároknak is elérhetők váltak, de továbbra is megfizethetetlenül drágák és rettenetesen lassúak.
Kubát eddig a korlátozott internetezési lehetőségek miatt gyakorlatilag elkerülték a videós virális tartalmak. Pedig az arab tavasz vagy a Black Lives Matter mozgalom története már megmutatta, hogy az igazi mozgósító erőt a virális videók jelentik. Most viszont olyan képeket látni, mint ennek a videónak a végén, amikor kormányerők elrángatnak egy tüntetőt, és az emberek azt üvöltik, hogy „Libertad!”:
link
Forrás
A kormány szigorúan ellenőriz minden médiacsatornát, így természetesen az internetet is, és rendszeresen blokkol bizonyos webhelyeket vagy szolgáltatásokat. A Netblocks internetes megfigyelőközpont szerint a héten a kubai ETECSA internetszolgáltató (az állami, monopol telekommunikációs cég internetszolgáltatója) blokkolja a Facebookot, az Instagramot és a Telegramot. Ezt már csak azért is megteheti, mert elmaradott gazdasága nem függ kritikusan az internettől. (Azt pletykálják egyébként, hogy kínai szoftver segíti a kubai vezetést a korlátozást megkerülni próbáló netezők lekapcsolásában.)
A kicsinálás művészete
Kubában, ahol több mint hatvan éve a szocialisták uralkodnak, már nincsenek tömeggyilkosságok és több ezer fős kényszermunkatáborok, mint a forradalom után. Az elnyomás ma már sokkal szofisztikáltabb: ha valaki netán nyugati médiának nyilatkozna, azt csak elviszik először pár órára, esetleg megjelenik a háza előtt néhány hőbörgő párttag, számíthat arra, hogy hivatalos, félhivatalos és nem hivatalos eszközökkel szorongatják, és érzékeltetik vele, hogy jobb lesz, ha eltakarodik gyorsan Kubából. (Magyarországon körülbelül a hetvenes években volt jellemező ez a taktika.)
A tiltakozókkal, illegálisan szervezkedőkkel keményebb a hatalom: az emberjogi csoportok tagjait, független bloggereket rendszeresen megverik és bebörtönözik. A börtönökben is folytatódnak a kínzások, verések, amíg meg nem törik az áldozat. Aki ennek ellenére sem törik meg, az esetleg titokzatos autóbalesetben hal meg, mint a disszidens Oswaldo Payá 2012-ben.
Az ehhez a szombati esethez hasonló jelenetek tipikusak Kubában:
link
Forrás
Mi lehet a vége?
Ha a tüntetések folytatódnak, akkor sem valószínű, hogy a diktatúra a kínai (Tienanmen téri) megoldást választaná: aligha ad parancsot a hadseregnek a tüntetések vérbefojtására. Valószínűbb, hogy a már sokszor bevált módszert alkalmazná: átengedi az USA-ba az elégedetlenkedőket. Florida legdélebbi pontja Havannától alig kétszáz kilométer tengeren.
Amikor 1980-ban egy csapat kubai egy városi busszal áthajtott a perui nagykövetség kapuján, és politikai menedékjogot követelt, majd kubaiak ezrei követték őket, diplomáciai válság robbant ki, aminek a csúcspontján Fidel Castro beszédet mondott a kikötőben, és meghirdette a nyitást az Egyesült Államok felé. Ez a dunkirki mentőakcióhoz hasonló tengeri evakuációs művelethez vezetett: 125 ezer kubai menekült Floridába mindenféle vízi járművön.
1994-ben, amikor a Szovjetunió és a szocialista világ összeomlása sodorta a tönk szélére Kubát, és taszította a szokásosnál is nagyobb nyomorúságba a lakosságot, komoly tiltakozási hullám indult, ekkor megint el kellett engedni a leghangosabbakat. (Az USA ekkor használta először a szigeten lévő katonai bázisát, Guantanamót a kubai menekültek elszállásolására, mielőtt beengedték őket az Államokba.)
Ha most is hasonló történne, az azért is okozna diplomáciai gondokat, mert az Egyesült Államok kormánya a mai politikai helyzetben, menekültellenes hangulatban egyáltalán nem fogadná olyan szívesen a kubaiak újabb hullámát. Még Barack Obama törölte el azt az amerikai szabályt, hogy minden kubait befogadnak, akinek sikerül amerikai földre lépnie. Joe Biden támogatásáról biztosította a kubaiakat, ugyanakkor csütörtök esti nyilatkozatában „bukott rendszernek” és „bukott államnak” (failed system, failed state) nevezte a kubai diktatúrát, illetve az országot. Azt mondta, az Egyesült Államok kész segítséget nyújtani a kubaiaknak, de pénzügyi segítségére csak akkor számíthatnak, ha garantálni tudják, hogy a segélyekre nem teszi rá a kezét a rendszer. (BBC, CNN, Pull Request, MTI)