Kora meghatározó magyar politikusa, a hatalomtechnika mágusa, a politikai szómágia akrobatája. Aki képben van árvízvédelemben, építészetben. Magától értetődően dönt a nyugdíjakról. Sportügyekről. Ért az operához. A múzeumokhoz, a kórházakhoz, a járványmatematikához. És még valószínűleg rengeteg mindenhez, ami nincs jól dokumentálva, vagy elfelejtődött.
Bő tizenegy év alatt azt is megszokhattuk, hogy Orbán Viktor hatalmát lényegében semmi sem korlátozza. Teljesen a markában tartja a törvényhozást, az államigazgatást, és az elvileg független, épp a hatalmát korlátozni hivatott állami intézményeknek, de a civileknek és a sajtónak is folyamatosan fogy a mozgástere.
Van azonban rengeteg szakpolitikai, vagy akár szakmai kérdés, amiben normális esetben nem a miniszterelnök dönt. Egyrészt mert nem az ő hatásköre, és főleg mert nem kompetens benne. Mert még a miniszterelnök sem érthet mindenhez. Még Orbán Viktor sem. Viszont néha kilép a szerepéből, és elszólja magát.
Az egyik emlékezetes szereplése az a 2017-es Facebook-videó volt, ami „Bözsi néni” meglátogatásáról szólt. Orbán akkor kertelés nélkül kijelentette, hogy a nyugdíjemelés és a nyugdíjasoknak küldött 10 ezer forintos vásárlási utalvány személyesen az ő érdeme:
„Szoktam emelni? (...) Tessék, most is emeltem. Küldtem ilyen utalványt is, emlékszik rá? (...) És majd az év végén, ha úgy vannak a számok, akkor emelek megint.”
Minden kormány keresi az aktív szavazó nyugdíjasok kegyeit, de egy vezető politikus szájából erős azt hallani, hogy a kedélyjavító intézkedések neki köszönhetők. Mindenki tudja, hogy a fajsúlyos kérdésekben ki dönt, de ezzel nem szokás kérkedni, mivel formálisan mégiscsak az adófizetők pénzéről és a pénzügyminisztérium által előkészített kormányrendeletről van szó, nem az Orbán-szülők karácsonyi ajándékáról.
Egy másik ilyen eset a 2013-as nagy árvíz idején volt, amikor Orbán a helyszínen tekintette meg a védekezési munkákat. A miniszterelnök hagyta, hogy a védekezés helyett mindenki vele foglalkozzon, és hogy egy Facebook-videó kedvéért haptákba vágják magukat az emberek.
Krízishelyzetekben a morálnak nyilván jót tesz, ha a politikai vezetők a helyszínen is lelkesítik a dolgozókat, de az nem sokat használ, amikor egy politikus a hozzáértését fitogtatva tartja fel és/vagy csicskáztatja az embereket.
Orbán: Holnap este van csúcs, akkor jön be, ugye?
Katasztrófavédelmisek: Péntek-szombat.
Orbán: Csütörtökön vesszük át a vízállást a határon.
A politika mellett Orbán másik nagy szenvedélye a foci. Rényi kolléga az Orbán fociőrületéről szóló könyvében írta le azt az esetet, amikor Orbán 1999-ben még a 2004-es osztrák-magyar rendezésű Eb-t is beáldozta, hogy az MLSZ élére az ő embere kerüljön és a szövetségben az ő akarata érvényesüljön.
Ez még a színfalak mögött történt, ahogy arról is csak a szóbeszédből lehet tudni, hogy Orbán Felcsúton simán beleszól akár a korosztályos csapatok összeállításába is. A foci Eb előtt azonban több publikus megnyilvánulása is volt.
A rádióban kijelentette, hogy morózus és rosszkedvű, amiért a szövetségi kapitány úgy döntött, hogy nem szerepelteti a csapat legnagyobb sztárját, a sérülésből lábadozó Szoboszlai Dominikot. Csalódottságot szurkolók százezrei érezhettek, de Orbánon kívül senki sem utalgatott arra, hogy Szoboszlai Eb-részvétele Marco Rossi döntésén múlt volna.
Áprilisban Orbán a csapategység megbontásával vádolta Gulácsi Pétert, amiért a válogatott kapusa kiállt a szivárványcsaládok mellett. Egyrészt egyértelmű Orbán szurkolói véleményként tálalt kijelentésének a politikai éle: teljesen kizárt, hogy akkor is negatívan nyilatkozott volna, ha Gulácsi a kormányzati homofóbiával rokonszenvező nyilatkozatot tesz (a Herthától kirúgott Petry Zsoltot például a kormányfő a liberális véleményterror áldozatának nevezte).
Orbán beszólt Gulácsinak, de azt nem mérlegelte, milyen hatása lehet a csapatszellemre, ha az ország kvázi teljhatalmú vezetőjeként a focisták közéleti megnyilvánulásai és a válogatott teljesítménye közötti összefüggésre utalgat. A miniszterelnök persze csak kimondta, amit épp gondolt.
Hogy a miniszterelnök mennyire szólt bele a részben a saját felcsúti telkein közpénzből felépült sportkomplexum fejlesztésébe, és ő döntött-e a Pancho Aréna makovecziánus kialakításáról, azt nem tudjuk, legfeljebb sejtjük.
De egy másik stadionról ő mondta meg, hogy milyen legyen. Ezt Markovits Lászlótól, a Vasas SC ügyvezető elnökétől lehet tudni, aki 2015-ben azt nyilatkozta, hogy Orbán lelátókkal körbezárt, futópálya nélküli klasszikus focistadiont szeretne a Fáy utcában. A Vasas 2019-ben felavatott új stadionja pont ilyen lett.
A Liget-projekt egy korábbi fázisában arról volt szó, hogy a Fotómúzeum Budapest és a Magyar Építészeti Múzeum is a Városligetben épüljön fel. Míg más épületek a 2019-ben megválasztott új fővárosi vezetés miatt kerültek parkolópályára, két múzeum több korabeli cikk (1, 2) szerint is 2015-ben, Orbán Viktor ellenkezése miatt hiúsult meg: nem tetszettek neki az épületek tervei.
Azt, hogy nem a funkcionális, modern építészet híve, a miniszterelnök nemrég maga erősítette meg. A június 10-i Kormányinfón közölte, arra kérte Palkovics Lászlót, hogy „nehogy valami kockát álmodjon meg”: olyan építészek tervezzék a Fudant, akik képesek kilépni a modern kockaépületek sémáiból, hogy az épületekben legyen „valami szerelem, valami szellem, valami invenció”, azok a kínai és a magyar építészetnek valamiféle esztétikai szintéziseit alkossák.
Orbán elszólása sokat elmond arról, hogy a Várban és a Kossuth tér környékén zajló közberuházások keretében miért a háborúban megsemmisült vagy még azelőtt tervezett épületeket építik fel megint, gyakran világos funkció nélkül: ezeket a döntéseket még soha, egyetlen illetékes se vállalta a sajátjaként. Ahogy azt sem, hogy miért nem próbálták megmenteni az olyan értékes modern épületeket, mint a Kossuth téri MTESZ székház vagy az Országos Villamos Teherelosztó.
Egy politikussal szemben nem feltétlenül elvárás, hogy, képben legyen az örökségvédelem és a városépítészet kurrens trendjeivel kapcsolatban, pláne hogy tudja, itthon és Kínában milyen kortárs középületeket, irányokat tekint az építészszakma értékesnek, előremutatónak. Az viszont nem normális helyzet, amikor a kormányfő megszabja, hogy Budapest kiemelt pontjaira milyen stílusú épületek kerüljenek.
2011-ben Orbán Viktor nyíltan átnyúlt a kultúráért felelős minisztere, Réthelyi Miklós feje fölött. Arról kellett dönteni, hogy ki legyen a megtépázott renoméjú Magyar Állami Operaház vezetője. Nyár elején Réthelyi a posztra kiírt pályázat nyertesét, Horváth Ádámot nevezte ki.
Azonban a kormány azonnal érvénytelenítette a kinevezést, majd több mint két hónapos interregnum következett. Végül maga Orbán döntött: nem Horváthot, de nem is a kulturális államtitkár Szőcs Géza által favorizált, a pályázaton alulmaradó Harangozó Gyula balettművészt nevezte ki. Hanem az intézményt azóta is vezető Ókovács Szilvesztert, aki operaénekesből lett a Duna Tv vezetője, és aki nem indult a pályázaton, viszont Orbánnál lobbizott a poszt elnyeréséért.
„A Nemzeti Erőforrás Minisztériumon belüli személyi döntések továbbra is a miniszter hatáskörébe tartoznak” – mondta Orbán, miután Réthelyivel találkozva pontot tett az ügy végére.
2013 nyarán akut krízis alakult ki a miskolci megyei kórházban, pár nap alatt nyolc koraszülött is meghalt. A járványgyanú miatt az összes létező egészségügyi hatóság vizsgálatot indított, rendkívüli intézkedéseket vezettek be, a kórház pedig szigorított a higiénés rendszabályokon és folyamatosak voltak az ellenőrzések.
A szakhatóságok folyamatosan tájékoztatták a tárcát a helyzetről. De mindez nem volt elég, Orbán Viktor is rendkívüli vizsgálatot rendelt el, és utasította a fenntartót, hogy a vizsgálat idejére függessze fel a kórház igazgatóját, Csiba Gábort. A kormány azon melegében ügyészségi vizsgálatot is kezdeményezett.
A tettrekészség demonstrálásán túl sem az igazgató felfügggesztésének, sem az ügyészségi vizsgálatnak nem lett semmi eredménye. Kiderült, hogy a koraszülöttek halálát az okozta, hogy a még gyenge immunrendszerük nem tudta megvédeni őket egy baktériumfertőzéstől. Személyi mulasztást nem állapítottak meg, az igazgatót visszaállították.
Friss hír, hogy L. Simon László a Nemzeti Múzeum új főigazgatója (a posztot még a pártállam idején is muzeológusok és régészek töltötték be). A kultúrpolitikus a pályázatában azt írta, hogy olyan „felkarolandó témákat, ügyeket” kutatna és szállítana „a kormányzati emlékezetpolitikának”, mint a Horthy-korszak, a Bethlen-kormány tevékenysége, a kuláküldözés vagy a kommunista rendszer egyházellenessége. A kinevezését bejelentő Facebook-posztban L. Simon maga árulta el, hogy a döntést a legfelső szinten hozták meg:
„Megtisztelő, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr is végigolvasta a pályázatomat, megismerve és támogatva a terveimet.”
A parlament első 2020-as őszi szezonnyitó ülésén Orbán ismertette a járványügyi védekezés aktuális állását. Elmondta, hogy a kormány munkáját segítő epidemiológiai szakemberek és matematikusok legrosszabb forgatókönyve mivel számol, de ő annak a kétszeresével.
„Ízlés kérdése, hogy ki mennyire hisz az orvosoknak és a matematikusoknak”.