Oroszország megakadályozhatta volna a 330 túsz lemészárlásával végződő beszlani tragédiát
2017 április 13., 11:17
A beszláni túszdráma két túlélője is érmet nyert Tokióban
A 24 éves Artur Naifonov, bár a szibériai Nyizsnevvartovszkban született, oszét származású. Kisgyerek volt, amikor vissza is költöztek Észak-Oszétiába. 2004. szeptember elsején az első osztályt kezdte volna abban a beszláni iskolában, ahol a történelem egyik legszörnyűbb terrortámadását hajtották végre.
Csecsen terroristák foglalták el az iskola épületét és több mint 1100 túszt tartottak fogva, köztük csaknem 800 gyereket, az iskola személyzetét és sok szülőt. Az észak-oszét tagállam és az Orosz Föderáció különböző fegyveres erői hamar elkezdték az épület ostromát. Három napig tartó, háborús helyzetekben is ritka tűzharc kezdődött, melynek végén 333 ember halt meg, az áldozatok fele pedig az iskolába járó gyerekek közül került ki.
Artur Naifonov és az akkor tíz éves nővére is ott volt az épületben. Több repesz találta el a testüket, de túlélték. Édesanyjuk, aki ott volt velük az épületben, 32 évesen meghalt a tűzharcban.
Tizenévesen kezdett aztán szabadfogású bírkozással foglalkozni Naifonov. Húsz évesen megnyerte az orosz bajnokságot, egy évre rá pedig válogatott lett. Háromszor nyert Európa-bajnokságot, a 2019-es budapesti világbajnokságon pedig érmet szerzett.
„Nem minden nap kap olimpiai érmet az ember. Még fiatal vagyok, sikerülni fog az az arany is majd.”
Ezt már Tokióban mondta csütörtökön, miután a nyakába akasztották a bronzérmet a 86 kg-os súlycsoportban.
Naifonov egyik iskolatársa viszont felállhatott a dobogó tetejére is. A 25 éves Zaurbek Sidakov nyolc éves korában már bírkózott. A 2004-es tanév első napján épp hiányzott, nem volt ott, amikor az iskoláját elfoglalták a terroristák. Nagyon sok barátját elvesztette, a szülei az eset után sokáig nem is vitték el Beszlánba az edzésekre. Kétszer szerzett már világbajnoki aranyat, most pedig olimpiai bajnok lett a 74 kg-os súlycsoportban.
A 2019-es budapesti győzelme után azt mondta: „Megfogadtam, ha nagy győzelmet aratok, akkor azt mindig a beszláni tragédia áldozatainak ajánlom. Most sikerült, ezért tartom a szavamat”.
(Meduza)