Prága főpolgármestere és különböző szakértők tartottak előadást Kína soft power használatáról a Karácsony Gergely, a Political Capital és a CEU Demokrácia Intézete által szervezett Budapest Fórumon. A keleti nagyhatalom az évek során egy óriási hálózatot épített ki, amiben indirekt módon, politikai és gazdasági eszközök nélkül érnek el politikai és gazdasági célokat. Kisebb kínai szervezetek, látszólag kulturális célokkal, stratégiai befektetésekkel terjeszkednek egyes országokban, nemzetközi politikai hatalmat kovácsolva lokális befolyásukból. Ilyen például az egyre terjeszkedő Konfuciusz-intézet, ami a ‘kínai kultúra népszerűsítése’ címszó alatt több mint 1000 létesítményt alapított világszerte.

Habár a feltételezhetően hasonló céllal kezdeményezett Fudan egyetemről nem esett szó a Fórumon, a szakértők elmondása alapján sokkal kisebb kínai behatás is jelentős politikai hatalmat biztosít a keleti diktatúrának.

De kiket kell a spájzban keresni?

Bár otthon másfél milliárd embert fognak össze, a Kínai Kommunista Pártnak arra is van kapacitása, hogy fenntartson egy globális hálózatot, ami a világ maradék négyötödét mobilizálja. Több olyan hatalmas ernyőszervezet létezik, ami csakis a párt politikai és ideológiai terjeszkedését szolgálja más országokban. Matt Schrader diplomáciai tanácsadó ezekről a szervezetekről beszélt a Budapest Fórumon.

A szakértő szerint a legfontosabb ezek közül az Egységfront Szakosztály, aminek funkciója a belső és nemzetközi elitek befolyásolása. Ez a szervezet felelős azért, hogy a pártot ne érje kritika, vagy ha éri, akkor az ne jusson ki a belső körből. Fontos hasonló szervezet a Nemzetközi Együttműködés Szakosztály is, ami a kommunista pártok közötti diplomácia működtetéséért felel. Az ő feladatkörükbe tartozik az ország adott ideológiájának – legyen az a Maoizmus vagy akár a jelenlegi Hszi Csin-ping-i gondolat – terjesztése.

Schrader szerint azért veszélyesek ezek a szervezetek, mert nem ismerjük őket, még azok sem értik a működésüket, akik nyugati perspektívából kutatják Kínát. Erre a legjobb példa szerinte a China Quarterly, a Cambridge Press által kiadott folyóirat. Annak ellenére, hogy ez a tudományos lap a legfontosabb Kínával foglalkozó akadémiai projekt, elmondása szerint a CQ keresőmotorjában sem kapunk olyan találatot, ami elmagyarázná, hogy pontosan mivel foglalkozik az Egységfront Szakosztály.

Egy kis zenével kezdődött az egész

A panel egyik tagja, Didi Kirsten Tatlow arról tartott előadást, hogy a fent említett kommunista szervezetek miként terjeszkednek egy adott országon belül, és hogyan lesz az ártatlannak tűnő nemzetközi együttműködésekből politikai befolyás. Ennek a folyamatnak a fő platformja a testvérváros program, amin keresztül regionálisan növekszik Kína politikai hatalma.

Tatlow egy német példán keresztül illusztrálta a problémát. Németországban, a klasszikus zenei paradicsomban teljesen hétköznapinak tűnt, hogy kisebb kínai szervezetek zenei kollaborációt kezdeményeztek művészeti központokkal. Először kínai művészek tartottak koncerteket, majd kulturális eseményeket szerveztek együtt. Egyre nagyobb lokális hálózatot építettek ki, mire a németek azon kapták magukat, hogy mesterséges intelligenciáról és kínai technológiáról rendez eseményeket a Kínai Kommunista Párt alszervezete.

A fő probléma az, hogy a megcélzott ország és Kína általában teljesen másképp látja az adott helyzetet. Míg a kínaiak az összes ilyen együttműködésre ‘barátságként’ tekintenek, a célkeresztben lévő ország ki van szolgáltatva az erőszakos ‘barátnak’. A lokálisan behálózott testvérvárosok könnyen azzal szembesülhetnek, hogy a kínai szervezetek tovább szeretnének terjeszkedni, és ebben az ő segítségükre van szükség.

Azonban ez már nemcsak lokális, hanem országos politikai kérdés, amiben a helyi önkormányzatoknak is a kormány politikáját kell követniük. Itt jön a buktató, mivel az ilyen kaliberű együttműködések befolyásolják az adott ország diplomáciai pozícióját is. És egyáltalán nem biztos, hogy egy nyugati országnak megéri Kínához közeledni, miközben a keleti nagyhatalom egy állandó fenyegetésként van jelen a nemzetközi szférában.

Viszont a másik oldalon ott vannak a gazdasági érdekek, amik néhány államot, mint a példában említett Németországot erősen korlátozzák. Hiába csak egy kulturális együttműködésről van szó, a KKP autokratikus rendszere számára bármilyen ‘nem’ nemet jelent. Így egy kis zenei együttműködéssel eljutnak odáig, hogy politikai döntés elé állítsanak egy országot, ami kereskedelmi partnerként kénytelen lesz elfogadni az együttműködést, ezzel kockáztatva saját nemzetközi pozícióját.

Persze erre is van ellenpélda.

A Prága-Peking szakítás

Sok más várossal szemben Prága nem engedett a Kommunista Párt nyomásának. 2019-ben konfliktus alakult ki a két ország között, amikor Zdenek Hrib, cseh főpolgármester változtatási javaslatot nyújtott be a Peking-Prága testvérvárosi egyezménybe. Hrib meg akarta változtatni az elődje által 2016-ban aláírt megállapodást, ugyanis az tartalmazta az ‘Egységes Kína’ elfogadását, ezzel elutasítva Taiwan függetlenségét. Hrib azzal indokolta döntését, hogy az ilyen kérdések kormányzati szintű politikai döntést igényelnek, és nem befolyásolják két város együttműködését. Ezt Pekingben máshogy gondolták.

A főpolgármester a panelen elmesélte, hogy jelentős gazdasági retorziókkal fenyegette őt a KKP. Azt mondták, hogy az egyezség felrúgásával a teljes cseh gazdaságot érintő szankciókra lehet számítani. Azonban Csehország gazdaságilag kevésbé függ Kínától, így megtorlásként annyit értek el, hogy lemondták a Prágai Filharmonikus Zenekar több éve tervezett kínai turnéját.

A főpolgármester szerint ez vállalható következmény. Ő úgy gondolja, hogy a csehek – főként azok akik még éltek a kommunista diktatúrában – értik, hogyan működnek az ehhez hasonló rendszerek, és a politikai nyomás helyett inkább a szankciókat választják.

A főpolgármester is, mint a panel összes tagja, felhívta a figyelmet arra, hogy nem tudunk eleget Kínáról, és hogy a nyugat által finanszírozott kutatás lenne az egyetlen módja annak, hogy megfékezzük a kínai befolyás terjedését.

A cikket Lénárd Lili írta.