L. Simon László az épület előtt állva mondott pár szót a Világkiállítás általa rendezett központi magyar kiállításáról, majd elindult a bejárat felé, mögötte a másfélórás bejárás vége felé tartó sajtófalkával. "Mindenki törölje meg a lábát, hogy ne vigyünk be port!" - mondta egyszer csak L. Simon, mire a társaság kormánymédiás tagjai közül többen is automatikusan azonnal elkezdték törölni a lábukat, jól hallható csikorgó hangot hallatva. Csakhogy ekkor még vagy tíz méterre voltunk a lábtörlőtől, egy poros térkővel borított térség közepén .

Ez volt a legjobb jelenet, de a bejárás már ezelőtt sem okozott csalódást, sőt.

Holnap, szombaton nyitás, így most már az a legérdekesebb kérdés a vadászati világkiállítás ügyében, hogy az szórakoztató produkcióként milyen lett. A sajtót péntek délután Kovács „Drótszőrű" Zoltán vizslatulajdonos-államtitkár-kormánybiztos vezette körbe, miközben egy rakás helyszínen még javában folyt a munka. Szóval az ebben a formában még messze nem derült ki, milyen lett a világkiállítás, de azért egy rakás dolog csak látszott.

Íme, ezek:

1. Tényleg pszichedelikus látványt nyújt az egész kiállítás egyik fő látványelemének szánt, szarvasagancsokból szerkesztett, kapunként is funkcionáló szarvasfej, ami Szőke Gábor Miklós műve, és amit a főbejárat előtti jókora alakulótéren állítottak fel.

A "Totem" című alkotás azt a pillanatot ábrázolja, amikor a Csodaszarvas belefullad a meóti térkőmocsárba, miközben a totál kikészült Hunor épp azt mondja Magyarnak, hogy "isa azért lovagoltunk 3500 kilométert, hogy ugyanazt a rohadt térkövet bámuljuk? Wezteg kwrwanewfya zaros terkomaffia, iwttatok werenkewht, ma yzzywk thy wertheketh"

További érdekesség, hogy ha az ember szemből és aránylag közelről nézi a szarvast, olyan szögből, ahonnan már nem látszik a szeme és ezért az orrlyukai tűnnek szemeknek, szóval innen nézve tisztára olyan, mint egy húszméteres lángnyelveket fingó, kicsit csámpásan álló mormota: