A rossz művészbarát – egy veseajándékozásból lett az amerikai íróvilág új, vicces mikrobotránya
- A New York Times Magazine 56 ezer karakter hosszú, a konfliktusok természetét tekintve szórakoztató cikkben írta meg Dawn Dorland és Sonya Larson történetét.
- A cikket szerző brooklyni író a két, 40 körüli írónő konfliktusát részletesen, az aktuális helyzetüket mélylélektanilag elemezve meséli el a világ egyik legolvasottabb lapjában.
Dawn Dorland feltörekvő amerikai író, akinek még nem adták ki művét. Egy közvetlen és nagyon barátkozós típusú ember, aki – saját bevallása szerint a traumatizált és bántalmazott gyerekkora miatt is – annyira igyekszik jó ember lenni, hogy harmincas korában egy jótékonysági láncba beszállva az egyik veséjét is odaajándékozta egy idegennek. A veséje végül egy ortodox zsidó férfié lett, akit felkeresett, és együtt örültek az egésznek.
Csakhogy miután mindenki megdicsérte, észrevette, hogy egy régebbi ismerőse, Sonya Larson, egy szintén feltörekvő író – akinek már adták ki művét, méghozzá kedvező fogadtatás mellett – nem szólt hozzá a témához, pedig Dorland úgy érezte, közeli barátok voltak. Ezért 2015-ben írt is neki, nagy nehezen kicsikarva egy elismerő megjegyzést.
Aztán a következő nyáron egy írókonferencián – ahol a többség a Larson körüli Chunkey Monkeys nevű írócsoport tagja volt – Dorland meglepődött, hogy senki sem érdeklődött a veseműtétje felől, majd jött a hidegzuhany:
Larson egy olyan nőről írt novellát, aki odaajándékozza valakinek a veséjét.
Egy „barátság” vége
Amikor Dorland emailben megkérdezte, hogy elolvashatja-e a novellát, Larson elküldte neki, és azt írta, ő inspirálta, és reméli, nem nagyon furcsa ez így. Dorland azt írta, szerinte ez egy baráttól tapintatlan volt, erre Larson hűvösen arra célzott, hogy nem gondolta, hogy annyira jó barátok lettek volna.
Az Iowában, szegénységben felnőtt Dorland „nem szégyelli elmagyarázni, hogy a múltja milyen erkölcsi tisztaságot adott neki, amit mások nem biztos, hogy ilyen könnyen elérnek” – áll a cikkben, ami ezután rátér arra, hogy egy idő után Dorland kifakadt a Facebookon, mert egy másik író elárulta.
Az írónő addig zaklatta emailben Larsont, hogy az közölte, másnál is olvasott már olyasmit, amiben magára ismert, mégsem gondolta, hogy bármi köze lenne ahhoz, mások miről írnak. „Nekem mások művészi szabadságának tiszteletben tartása a barátság és a bizalom gesztusa” – írta Larson, aki kínai anya és amerikai apa gyerekeként szintén nehéz, minnesotai gyerekkorról számolt be.
Intenzív, féktelen nárcizmus
De miről szól a sérelmezett novella, aminek a címe: A legkedvesebb? Egy Chuntao nevű házas, alkoholista nőről, akinek egy autóbaleset miatt új szervre van szüksége. Egy fehér, gazdag nőét kapja meg, akiről az a kép jön le, hogy észre sem veszi, hogy az önzetlennek vélt adakozása intenzív, féktelen nárcizmusból fakad.
Eredetileg Dawn volt a karakter neve, de végül Rose lett, mert Larson szerint bőven túlment azon, amilyen a mintaként szolgáló Dorland volt. Rose azért akar találkozni Chuntaóval, hogy együtt ünnepeljenek és megosszák az élményt, de valójában elismerésre, hálára és szeretetre vágyik. A történet végére az olvasó már nem várja el, hogy megváltozzon a kínai-amerikai főszereplő, aki a fehér „megmentőjének” nem akarja megadni, amire vágyik: a hálát.
Dorland ráadásul azt állítja, hogy a készülő Ecoline című regényének főhősét is mintaként használta egy másik író, akivel megosztott részleteket a saját írásából, és akinek a művét még szintén nem adták ki. Dorland a két ügy miatt azon lamentál, hogy vannak-e etikai szabályok, amiket az íróknak be kellene tartaniuk, vagy mindent meg lehet tenni az életről szóló legőszintébb írás jegyében.
Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.