A GKI Gazdaságkutató Zrt. szerint 2021-re a 2019-es szintre állt vissza a foglalkoztatás, amikor 18-64 évesek között (6,3 millió fő) 72 százalék volt a ráta. Területi szempontból viszont jelentős eltérések vannak.

2019-ben szembetűnően alacsony, 65 százalék alatti volt a foglalkoztatottság az ország délnyugati területein, illetve a keleti és nyugati határ mellett fekvő települések egy részén. Míg az ország dél-nyugati és észak-keleti településein ezt a munkahelyek hiánya és a munkába járást megnehezítő rossz állapotú infrastruktúra okozza, addig a nyugati határ mentén sokan Ausztriába járnak át dolgozni főállásban.

A GKI szerint a jobb helyzetben lévő községek alacsony foglalkoztatási rátájához a felsőfokú tanulmányokat folytató 18-24 éves korosztály is hozzájárul. Tovább torzítanak az eredményeken a községek azon lakói, akiknek nincs állandó lakcímük a nagyvárosokban, ahol dolgoznak.

A Nyugat- és Észak-Dunántúl településeinek túlnyomó többségében átlagnál magasabb, 75 százalék fölötti a foglalkoztatottság, amit az magyaráz, hogy a multinacionális cégek telephelyeinek nagy része itt található. A Dél-Dunántúlon a legalacsonyabb a foglalkoztatási ráta (67 százalék), míg az Észak-Dunántúlon a legmagasabb (76 százalék).

A községek ötödében (556 településen) 60 százalék vagy az alatti volt a foglalkoztatottság 2019-ben, és ezeken a helyeken a munkanélküliségi ráta 9 százalék volt, ami jóval meghaladta az az évi 3,3 százalékos országos átlagot. Eközben viszont 786 községben meghaladta a foglalkoztatottság az országos átlagot.

A GKI szerint a nagymértékű országos eltérések rámutatnak a vidékfejlesztési programok számos hiányosságára. A leszakadó településekről állandósult az elvándorlás, a közmunkaprogram pedig önmagában gyenge válasz a leszakadó magyar vidék foglalkoztatási problémáinak orvoslására.