2016 szeptemberében jelent meg a 444-en az „Elővették a magánélete részleteit, aztán "titkos együttműködésre" akarták rávenni. Nem a rendszerváltás előtt, hanem most” című cikk. Az írás egy meg nem nevezett magyar újságíró történetéről szólt, akihez 2015 telén váratlanul odaléptek az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) munkatársai, és együttműködésre akarták rávenni.

A cikk megjelenése után ellenzéki kezdeményezésre összehívták a parlament nemzetbiztonsági bizottságát. A belügy elismerte, hogy „valami történt”, egy közleményben kémkedést emlegettek, de ennél több érdemben nem derült ki, vizsgálatot nem indítottak.

Öt évvel később a történet szereplője névvel is előállt: ő Dezső András, a hvg.hu újságírója, titkosszolgálati és bűnügyi szakíró, akinek most jelenik meg könyve a magyar titkosszolgálatok működéséről.

Történetét a Partizánnak adott interjúban mondta el. Dezső András elmondta, a 2014-es kitiltási botrányról szóló cikkei miatt keresték meg. Akkor az Egyesült Államokból kormányközeli tisztviselőket tiltottak ki, Dezső András amerikai diplomáciai forrásoktól információkat szerzett, ezekből pedig cikkeket írt.

A Partizánban elmondta: leszólították az utcán a szolgálat emberei, és azt mondták, hogy beszélni szeretnének vele a biztonságát érintő kérdésről. Arra a kérdésre, hogy megzsarolták-e, azt mondja: egy fedősztorit mondtak el, amit lehet nyomásgyakorlásként értelmezni.

A nemzetbiztonság emberei kíváncsiak voltak a forrásaira, és arra, hogy honnan jönnek az információk a cikkeihez. Dezső elmondása szerint az illető amerikai diplomata egyébként más újságírókkal is találkozott, ezek ráadásul nem titkos találkozók voltak, hanem kávéházi beszélgetések.

Az interjúban kérdésre megerősíti: a nemzetbiztonság emberei azt adták elő, hogy valójában segíteni akarnak neki, hogy elkerülje a nagyobb bajt - ezért cserébe segítséget vártak volna. A teljes interjú:

Dezső András nem működött együtt velük.

Idén nyáron, a Pegasus-ügy kirobbanása után Panyi Szabolcs, a Direkt 36 újságírója is hivatkozott a történetre - akkor még név nélkül. Panyi, akivel korábban együtt dolgoztak az Indexnél, azt írta a történetről:

„Ezért került célkeresztbe a kollégám is, akinek zsarolói azonban teljesen elszámították magukat. Ő ugyanis semennyire nem volt hajlandó engedni a nyomásgyakorlásnak. Bátorságának és leleményességének köszönhetően azonban nem csak az ellene kitervelt konkrét akció végződött kudarccal. Több, a nemzetbiztonsági világban jártas forrásom szerint egyértelműen emiatt van az is, hogy a magyar szolgálatok azóta már nem mernek hasonlóan brutális és szovjet eszközökhöz nyúlni – legalábbis újságírók esetében. Hálával vegyes bűntudatot érzek, amiért a barátom meghurcoltatása kellett hozzá, hogy én és más magyar újságírók az elmúlt években relatív biztonságban dolgozhassunk.”