Hányadik kiadását éli az újság?
Ez a 236. szám. Négy és fél éve alapítottuk, és azóta minden héten megjelent. Egy sem maradt ki. Már az is egy politikai fricska, hogy újságnak nevezzük, valójában Újságnak talán nem nevezném: ez egy félbehajtott A4-es lap az elmúlt hét legfontosabb belpolitikai vonatkozású híreivel.
2017-ben, amikor a megyei lapok felvásárlásával nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány bekeríti a vidéki nyilvánosságot, és kizárja az ott élőket a szabad információáramlásból, azt éreztük néhányan, hogy ezt nem hagyhatjuk szó nélkül. Ezzel párhuzamosan zajlott a teljes rádiós piac elfoglalása is, ami aztán a Klubrádió frekvenciától való megfosztásával tetőzött nemrég. A kormány ma már közpénzek tízmilliárdjait sem sajnálja arra, hogy alternatív valóságot teremtsen az információkhoz eleve nehezebben hozzájutó vidéki lakosság számára.
Azt láttuk, hogy a szabad sajtó egy része funkcionálisan működik, jó dolgokat csinál, csak ezek az információk nem jutnak el a megfelelő helyekre a megfelelő formában - azokról csak egy jól behatárolható, felvilágosultabb, városiasabb réteg értesül. A politikai nyilvánosság viszont ennél sokkal szélesebb.
A második kérdés úgy merült fel, hogy miként lehetne ezeket a már feltárt híreket és ügyeket legolcsóbban és legpraktikusabban célba juttatni. Ennél olcsóbban és egyszerűbben nem lehet: egy fekete-fehér, bárki által kinyomtatható, egyoldalas sajtószemle a hét a legfontosabb híreivel és eseményeivel. Ez nem kinyomtatott internet, ahogy valamelyik kormányhecclap hívta: az ereje abban rejlik, hogy bárki és bárhol kinyomtathatja és terjesztheti.
És terjeszti is?
Most már igen. Amikor kitaláltuk, annyira megörültünk az ötlet egyszerűségének, hogy elhittük, magától is futótűzként terjed majd. Ehhez nem kellett volna sok: pár ezer ember, aki hetente kinyom száz példányt, elsétál a közeli faluba, és bedobálja a ládákba. Sokan csatlakoztak, de nem tudtuk áttörni a fásultság falát; önkritikusan: nem tudtuk hitelesen elmagyarázni a társadalomnak, mennyire fontos az, hogy minél több polgártársunk hozzáférjen a kormányzati akarattól független hírekhez, és mennyire egyszerű és olcsó megoldása is létezhet ennek a problémának.
Voltak nagyobb hullámok. A 2018-as választás előtt voltak lapszámok, amiket jóval több mint 500 ezer példányban nyomtunk ki. A milliótól sem voltunk messze. A rabszolgatörvény elleni tüntetés idején is hatalmas volt az érdeklődés. Békeidőben ugyanez inkább 100-200 ezer példányt jelent. Ezen a héten 370 településről érkeztek fotók önkéntes csoportok részéről, de sokan úgy nyomják és osztják, hogy nem is jelentkeznek, inkább nem küldenek fotót, csak nyomtatnak, és viszik körbe a lapot. Volt olyan nemrég, hogy hívtak Domonyból, hogy jöttek ők újságot osztani, de már minden postaládában van. És mi erről nem is tudtunk.
Mit jelent ebben az esetben az, hogy nem sikerült áttörni a fásultság falát?
Támogasd a munkánkat, csatlakozz a Körhöz, hogy elérd az exkluzív tartalmainkat!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.