Az ember általában úgy fogad be egy állatot, hogy tisztában van vele, arra költeni kell: oltásokat kell neki adni, meg kaját, almot vagy szargyűjtő zacskót venni, esetleg teljesen haszontalan csörgős meg csipogós játékokat, amik később az egyik szekrény alatt fekszenek majd érintetlenül. Arra viszont senki nem szokott előre felkészülni, hogy a befogadott állat később újabb és újabb betegségeket talál ki magának, csak hogy igazán szórakoztató legyen vele az élet.

Mancika például simán lett bolhás úgy (kétszer is!), hogy soha még csak a lábát sem tette ki a lakásból. Emiatt nemcsak a lakás minden pontját kellett fertőtleníteni, hanem a macskát is, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy be kellett vele zárkóznom a zuhanyzóba, ami már önmagában öngyilkos vállalkozás egy egyébként sem kedves állattal, aki már akkor is harap és karmol, ha rossz szögből nézek rá.

Aztán a macska úgy döntött, tud ennél jobbat is, és elkezdett véreset pisilni.