• Csabai István és Solymosi Norbert arra volt kíváncsi, hogy más célból begyűjtött és kielemzett DNS- és RNS-minták között bizonyítékot lehet-e találni arra, hogy mikor és hol jelent meg először a világjárványt okozó SARS-CoV-2 vírus.
• Tényleg találtak valamit, de meglepő helyen: úgy tűnik, hogy egy kopár antarktiszi sziget talajából a járvány kitörése előtt egy évvel vett mintában már ott figyelt a vírus.
• Aztán rájöttek, hogy a mintát elemző sanghaji laborban ronthattak el valamit.
• Ez még nem feltétlenül bizonyít olyasmit, hogy a vírus kínai laborból szabadult ki, de igen fontos iránynak bizonyulhat a SARS-CoV-2 eredete utáni nyomozásban.

A jóval a járvány hivatalos kitörése előtt gyűjtött, mégis koronavírus-variánsokat tartalmazó antarktiszi talajminta valójában jó eséllyel egy sanghaji laboratóriumban szennyeződhetett be SARS-CoV-2 vírussal. Valószínűleg nem szó szerint, hanem úgy, hogy a szekvenálásra használt készülékben a talajminták mellett koronavírussal fertőzött emberi, zöldmajom-, és kínaihörcsög-mintákat is elemeztek, a gép pedig rosszul címkézett fel egyes vizsgálati eredményeket. Vagyis a koronavírus eredetileg nem az antarktiszi, hanem valamelyik velük együtt elemzett mintában volt.

Nagyjából így foglalható össze Csabai István és Solymosi Norbert friss tanulmányának lényege, ami még preprint állapotú, vagyis egyelőre nem esett át a folyóiratközléshez szükséges ellenőrzési lépcsőkön.

De mit jelent ez a magyar felfedezés a koronavírus eredettörténetének szempontjából? Menjünk végig a sztorin lépésről lépésre!

Az egész tudományos krimi azzal kezdődött, hogy Csabaiék - sok más kutatóhoz hasonlóan - kíváncsiak voltak a covid eredetére. Egyikük sem virológus - Csabai az ELTE fizika tanszékének professzora - így lényegében egyfajta adatbányászatba kezdtek. Az az ötletük támadt, hogy publikusan elérhető génszekvenálási adatbázisokban fognak kutakodni, méghozzá úgy, hogy a legelső dokumentált megbetegedések előtt gyűjtött és kielemzett mintákban kutatnak a SARS-CoV-2 nyomai után.

A szekvenálás leegyszerűsítve az élőlények örökítőanyagának - DNS, RNS - leolvasását jelenti. A legkülönbözőbb kutatási okokból leolvasott adatokat jellemzően publikusan, a neten keresztül elérhető gigantikus adatbázisokba ömlesztik, ahol a kutatók szabadon bányászhatnak bennük.

"Érdekes dolog, hogy bármikor, amikor mintát veszünk, az nem csak azt tartalmazhatja, amit gyűjteni szándékozunk, hanem sok más dolgot is"

- magyarázta Csabai az ELTE honlapjának, hogy miért így próbálták fülön csípni a koronavírust.

Úgy tűnik, hogy jó volt a szimatuk, egy tavaly december végén közölt preprint tanulmányban ugyanis azzal álltak elő, hogy három, az antarktiszi St George szigetén a 2018. december 24. és 2019 január 13. között gyűjtött talajminta kielemzett genetikai adatai között koronavírusra utaló jeleket találtak. Ezek a covid-nyomok ráadásul három igen korai koronavírus-mutációt jelentettek. Mivel a 2019. januári dátum is majdnem egy egész évvel korábbi a covidról szóló legelső híreknél, amik 2020 januárjában kezdtek áramlani, a dolog igen izgalmasnak tűnt, főleg, hogy mindezt az Antarktiszon gyűjtött anyagban találták.