Alig egy hónapja kérkedett a Moszkvából hazatérő Orbán Viktor a szokásos pénteki rádióinterjújában, hogy már 12-szer tárgyalt Vlagyimir Putyinnal, büszkén számolt be arról, hogy van egy magyar modell, aminek köszönhetően kifejezetten jó és sikeres együttműködés alakult ki az oroszokkal, ebbe pedig „tizenhárom évnyi munkát fektettem személyesen, és úgy látom, hogy ez működik”.

És most, március 3-án, Kovács Zoltán a Gulyás Gergelynek feltett kérdésünk közben átvette a szót a kormányinfón a minisztertől, számokat kezdett el felolvasni, hogy Vlagyimir Putyin az elmúlt három évben 75 ország vezetőjével tárgyalt 550 alkalommal, ebből 145-ször az EU vezetőivel, és mindössze egyszer Orbán Viktorral. Majd elégedetten közölte:

„Az önök narratívájában teljesen nyilvánvaló, hogy megpróbálják oroszbarátsággal vádolni a magyar kormányt, de ezek a számok meg magukért beszélnek.”

A Krím után is Orbán fogadta először az EU területén Putyint

A koronavírus járvány előtt Orbán Viktor évente legalább egyszer találkozott Vlagyimir Putyinnal, a Krím elfoglalása után például nálunk vendégeskedett először a szinte karanténba került orosz elnök az EU-ban 2015 februárban. Ekkor mondta azt Orbán, hogy Oroszország kirekesztése Európából nem észszerű dolog, és jelezte azt is, hogy a szankciók mindkét félnek károkat okoznak.

Az ide-oda látogatásokat a két politikus között a pandémia kicsit megakasztotta. A szokásos tárgyalások közül az ideit aztán a magyar kormány úgy keretezte, hogy Orbán valójában békemisszióra ment Moszkvába, az orosz-ukrán feszültség enyhítésére. A magyar miniszterelnök Putyinnal közös sajtótájékoztatóján javaslattal is állt elő:

„Amit mi tudunk ajánlani, az a magyar modell. Van az orosz politikának egy magyar modellje; Magyarország tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak, és közben kiváló kapcsolatokat tudunk ápolni Oroszországgal. Ez lehetséges, van rá példa, éppen Magyarországé. Igaz, ehhez kölcsönös tiszteletre van szükség. Magyarország Putyin elnök úrtól mindig megkapta a tiszteletet, és mi is mindig megadtuk Oroszországnak és a vezetőjének is.”

Hogy mennyire volt sikeres a békemisszió, azt most már pontosan látjuk. A háború kitöréséig azonban a ködösítés ment. Gulyás Gergely például egy hónapja a kormányinfón arra a kérdésre, hogy konkrétan milyen eredményeket ért el Orbán Moszkvában, azt mondta: „ezekben az ügyekben ha az ember nagydobra veri, amit tett, az lehet, hogy árt a hatékonyságnak”.

Utólag most megkérdeztük Gulyást, hogy milyen eredményekre gondolt.

„Az a cél, hogy béke legyen, hogy Oroszország ne támadja meg Ukrajnát, ez nem sikerült. Nemcsak nekünk nem sikerült, a francia elnöknek meg a német kancellárnak meg a világ nagyhatalmainak sem sikerült. Ezt sajnáljuk. Ezen túlmenően nem tudok részletesebb tájékoztatást adni egy olyan találkozóról, amin a miniszterelnök volt jelen, és legfeljebb ő tud, ha akar, tájékoztatást adni.”

link Forrás

A kormányinfón már a mi kérdésünk előtt is szóba került a moszkvai „békemisszió”. Gulyás azt mondta, hogy Orbán tárgyalásán nem került szóba a katonai támadás. Rákérdeztünk arra, hogy bár Orbán mindig a kölcsönös tiszteletet hangoztatja, ahogy az idei moszkvai látogatása során is, meg lehet-e bízni Vlagyimir Putyinban?

„Nem javaslom, hogy az általunk nagyon helytelenített és elítélt, de egyébként racionális magatartást teljesen irracionálisnak tüntessünk fel. Nyilvánvaló volt, hogy Vlagyimir Putyin fogadta azokat a vendégeket, akiket fogadott, ha háborút akart indítani, és már akkor tudta, akkor sem fogja elmondani azoknak, akikkel tárgyal” - válaszolta a miniszter.

Miért Tuskkal keménykedtünk, és miért nem Puytinnal?

Ehhez képest Szijjártó Péter szerdán nem Vlagyimir Putyint, hanem Donald Tuskot, az Európai Néppárt elnökét nevezte notórius hazudozónak. Kétségtelen, hogy nem kifejezetten baráti a viszony a lengyel politikus és a magyar kormány tagjai között. Tusk például azt írta Twitteren, hogy Orbánnak és Szijjártónak a Gazprom igazgatótanácsában volna a helye. Ezt érdemelnék lojalitásukért az oroszoktól a kitüntetésük mellé (utóbbival arra utal, hogy Szijjártó alig néhány hónapja vette át a Barátságért Érdemrendet az orosz külügyminisztertől). Tusk azon húzhatta fel magát, hogy a magyar kormány megtiltotta az Ukrajnának küldött európai fegyverek átengedését. Időben ezután nevezte Szijjártó notórius hazudozónak Tuskot.

Amikor rákérdeztünk arra, hogy a jelenlegi helyzetben miért Tusk kapta a legkeményebb szavakat Szijjártótól, és nem a háborút kirobbantó Putyin, arra előbb Kovács Zoltán jegyezte meg, hogy „amikor Tusk hazugságokat terjeszt az interneten, beleértve a SWFIT-tiltás akadályozását, miközben pontosan tudta, hogy azt a németek akadályozzák, akkor szerintem azt hazugságnak kell nevezni”. (A németek aztán mégsem akadályozták az orosz pénzintézetek büntetését, így mi sem.)

Aztán Gulyás is válaszolt, szerinte egy háborús helyzetben nagyon súlyos egy szövetséges részéről az, hogy hazugsággal megvádol egy országot.

Brüsszeleztek, nem Moszkváztak

Megkérdeztük azt is, hogy összességében nem érzik-e azt, hogy az elmúlt években a magyar kormány lényegesen kritikusabb hangot ütött meg az Európai Unióval, mint Oroszországgal szemben, és hogy a fejlemények tükrében ez talán túlzás volt?

Gulyás szerint nem, mert - ahogy mondta - az alapmegállapítással nem ért egyet. „Nekünk az EU- és a NATO-tagállamok szövetségeink. Oroszország pedig egy olyan gazdasági partner, aki nélkül a nyersanyagellátás Magyarországon és ebben a térségben hihetetlen nehézségekbe ütközik.”

Érdeklődtünk arról is, hogy vajon a magyar közvélemény mennyire volt felkészítve az oroszok által kirobbantott háborúra? A magyar kormány az elmúlt években többek között az Európai Unió, a civil szervezetek és a homoszexuális propaganda jelentette veszélyre figyelmeztette a lakosságot kampányokban, arra nem, hogy birodalmi szemléletű háborút indít Putyin.

Gulyás szerint a magyar közvélemény arra kellően fel lehetett készülve, hogy Oroszországtól az Ukrajna területi épségét érintő akció olyan messze nem áll, hiszen jól emlékszünk a krími annexióra, amit Magyarország elsőként ítélt el a visegrádi hármakkal.

Szijjártó három nappal korábban értetlenkedett a háborús jóslatokon

Az sem látszott igazán, hogy a magyar kormány tagjai fel lettek volna készülve a háborúra. Benkő Tibor honvédelmi miniszter is azt nyilatkozta január végén, hogy Oroszország nem fogja lerohanni Ukrajnát. Szijjártó Péter pedig február 21-én, vagyis alig pár nappal az orosz invázió előtt osztott meg egy pikírt hangvételű videót, amiben közölte, hogy bár előre bejelentették az orosz támadás dátumát, az időpont már elmúlt, és érdekelné, hogy kitől jött ez az információ, mi a forrás, az a jövőben is forrás lesz-e, lesznek-e még további dátumok?

Ha Szijjártó ennyire nem látta előre, hogy mi jön, akkor milyen információkkal rendelkeztünk? Gulyás válasza szerint mindazokkal, amelyeket Magyarország EU-tagként és NATO-szövetségesként megkapott.

Még mielőtt sorra kerültünk volna, a Telex kérdezte meg, hogy ha a kormány nem küld fegyvereket, a szankciókat is rossznak tartja, de a tárgyalások sem működtek, akkor mégis mi a javaslatuk ebben a helyzetben?

Gulyás közölte, hogy elutasítják a háborút, de az is látszik, hogy ha a szankciók működtek volna az elmúlt 7 évben, akkor Oroszország most nem támadta volna meg Ukrajnát. „Ha szankciót hozunk, akkor lehet, hogy valamelyest nekünk is fáj, de a másik oldalnak kellene, hogy jobban fájjon. Egyelőre olyan pénzügyi döntések születtek, amik Európában okoznak komoly nehézségeket, és nem látjuk, hogy Oroszországban mekkora nehézségeket hoznak” - közölte Gulyás, hozzátéve, hogy „természetesen tenni kellett valamit, ezért Magyarország sehol nem fogja megakadályozni egy ilyen háborús helyzetben, hogy egységes európai vélemény alakuljon ki, az álláspontunkat ebben teljesen világossá tettük”.

Arra a visszakérdezésre, hogy akkor mi a magyar megoldási javaslat, Gulyás nem válaszolt érdemben. Előbb azt mondta, hogy ez mélyebb elemzést igényel, meg ő ugyan szívesen beszélget erről, de a kormányinfó kereteit szétfeszíti ez a téma. Végül azzal zárta le a maga részéről a témát, hogy „miután Magyarország a saját lélekszámánál, gazdasági és politikai súlyánál fogva bizonyos folyamatokat nem tud befolyásolni, ezért ezek sokkal inkább ilyen intellektuális vagy értelmiségi kalandozások, semmint komoly jelentőséggel bíró politikai döntések vagy szándékok, hogy mi vezetett idáig, és miért tartunk most itt.”

Azt még megkérdeztük Gulyástól, hogy ha elítéljük az oroszok által indított háborút, akkor nyilván nem követelhetünk mást, mint hogy Oroszország vonuljon vissza a háború előtti határok mögé, a miniszter azt válaszolta, hogy valóban ezt tartjuk helyesnek. „De hogy mi lesz a vége? Pillanatnyilag abban a helyzetben vagyunk, hogy az Oroszország által Ukrajna ellen indított háborút elítéljük, katonát küldeni oda senki nem akar, beleértve az Egyesült Államokat is. Ebből adódóan lesz ott egy új status quo, aztán hogy ez tetszik nekünk vagy sem, elismerjük-e, erről majd közösen döntünk a szövetségeseinkkel. De nincs erőnk ahhoz, hogy a helyzetet alapvetően befolyásoljuk.”