Az ukrán elnöki hivatal kiadta Zelenszkij csaknem kienc perces hétfő éjszakai beszédének teljes leiratát:

"Hétfő. Este. Tudják, ahogy mondani szoktuk, a hétfő nehéz nap. Háború van az országban. Minden nap hétfő" - kezdte a komikusból lett elnök.

Mostanra már megszoktuk, hogy minden nap és minden éjszaka ilyen. Ma van a 12-ik, küzdelmünk 12-ik éjszakája. A védelmünké. Mind a terepen vagyunk, mind dolgozunk. Mindenki ott van, ahol lennie kell. Én Kijevben. A csapatom velem. A katonák a harcálláspontokon. A hőseink, az orvosok, a mentők, a szállítok, a diplomaták, az újságírók. Mindenki. Háborúban állunk, és mind hozzájárulunk a győzelmünkhöz, amit garantáltan el fogunk érni. Hadseregünk fegyvereinek erejével. Szavaink és diplomáciánk erejével. A lelkünk erejével.

Vessünk egy pillantást az országunkra. Csaplinka, Melitopol Kokmak, Novotrojske és Herszon. Sztarobiliszk. Az emberek mindenhol megvédik magukat, pedig ott még fegyvereik sincsenek. De pk a mieink, és ez a fegyverük. Bátrak. Büszkék. Így hát képesek az utcára vonulni, hogy kimondják: itt vagyok, ez az enyém, és nem adom gel. Az én városom. Az én közösségem. Az én Ukrajnám.

Minden ukrán férfi és nő, aki tegnap és ma a megszállók ellen tüntetett, és holnap is tüntetni fog. hős. Együtt üvöltünk veletek a megszálők irányába. Együtt állunk veletek a tereken és utcákon. És együtt nem rémülönk meg, amikor a megszállók tüzet nyitnak, és el akarnak kergetni. Ti nem futamodtok meg. Mi sem futamodunk meg.

Az, aki azt hajtogatta, hogy egy nép vagyunk, biztos nem számított ilyen erős választra.

Hazánk déli részén olyan nemzeti mozgalom bontakozott ki, olyan erős megnyilvánulása az ukránságnak, amilyet korábban még sose láttunk. Ez rémálom Oroszországnak.

Elfelejtették, hogy mi nem félünk a rabomobiltól és a gumibottól. Nem félünk a tanktól és a gépágyútól. Mert velünk a legfontosabb, az igazság.

Mariupol és Harkiv, Csernihiv és Szumi. Odesza és Kijev. Mikolajiv, Zsitomir és Koroszten. Ovrucs és még sok más város. Tudjuk, hogy a gyűlölet, amit az ellenség a bombáival és gránátjaival ránk zúdit, nem marad velünk. Nyoma se marad. A gyűlölet nem rólunk szól. Így hát az ellenségnek se marad nyoma. Mindent újjáépítünk. Minden városunk, amit a megszálló elpusztít, jobb lesz bármelyik orosz városnál.

Enerhodar, Csernobil, városok, ahol a barbárok azt se tudják, mit akarnak elfoglalni. Mit akarnak ellenőrizni. Keményen dolgoztok, és a kritikus létesítményekben végzett kemény munkátok komoly mutatvány. Látjuk, és Hálásak vagyunk érte.

Az ukrán hadsereg tartja állásait. Szép munka! Rendkívül fájdalmas veszteségeket okoz az ellenségnek. Megvéd, Ellentámad. Ha pedig úgy szükséges, bosszút áll. Szökség szerint. Minden gaztettért. Minden rakétáért és bombáért. Minden elpusztított polgári létesítményért.

Ma Makarivban, Kijev körzetében, egy kenyérgyárat lőttek. Minek? Egy öreg kenyérgyárat! Gondoljanak bele, ki lő egy kenyérgyárra?. Vagy ki rombol le egy templomot, mint Zsitomirban: Az 1862-ben épült Szent Szűz Misztériuma templomot. Ezek nem emberek.

Megállapodtunk a humanitárius folyosókban. Működött? Az orosz tankok működtek. Az orosz Gradok. Az orosz aknák. Még azt az utat is aláaknázták, amin élelmet és gyógyszert szállíthattunk volna Mariupolban az embereknek és a gyerekeknek. Még azokat a buszokat is szétlőtték, amikkel az embereket menekítettük volna. Közben persze nyitottak egy szűk folyosót a megszállt területek irányába. Pár tucat embernek. Nem annyira Oroszország, mint a propagandisták felé. Direkt a tévékamerák irányába. Csak a cinizmus, csak a propaganda, semmi más. Semmi emberség.

Ma zajlott az egyeztetések harmadik köre Belaruszban. Mondanám, hogy a harmadik és az utolsó. De realisták vagyunk, úgyhogy még tárgyalni fogunk. Mindaddig ragaszkodni fogunk a tárgyalásokhoz, amígy azt mondhatjuk, így juthatunk békére. Békére.

Fel kell fognunk, hogy minden nap küzdelem, hogy az ellenállás minden napja jobb feltételeket teremt. Az erős pozíció a jövőnk garanciája. Békében, a háború után.

Halottainkon és városainkon kívül a háború elpusztította egykor fontosnak tűnő vágyainkat, amikről már nem is beszélünk. Három éve, a választás után beléptem ebbe az épületbe, ebbe az irodába, és egyből a következő lépéseimet terveztem. Arról álmodtam, bogy elköltözzünk innen a Bankova utcáról, együtt a kormánnyal és a parlamenttel, hogy tehermentesítsük Kijev belvárosát, és általában is, hogy egy modern, transzparens hivatalba költözzünk, olyanba, ami méltó egy haladó, demokratikus európai országhoz.

Most viszont egyet mondok. Maradok. Maradok Kijevben.

Maradok a Bankova utcán.

Nem bujkálok. És nem félek senkitől"

Zelenszkij beszéde végén még elmondta, hogy hétfőn 96 katonának ítélt érdemrendet, akik közül ötöt külön is kiemelt.