A Győri Sün Balázs Óvoda Gyógypedagógiai Hálózatának 23 utazó gyógypedagógusa közül 18-an polgári engedetlenséggel tiltakoztak ma. Azért így, mert számukra a kormány februári sztrájkrendelete még annyi lehetőséget sem ad a sztrájkra, mint a többi pedagógusnak.

A rendeletben külön pont szól a sajátos nevelési igényű gyermekek sztrájk alatti ellátásáról. Ebben az áll, hogy biztosítani kell számukra "a sztrájkot megelőzően fennállt körülmények között és helyszínen a szakmai szabályoknak megfelelő, változatlan személyek által nyújtott ellátást (ideértve valamennyi foglalkozást, fejlesztést és felzárkóztatást)". Magyarán úgy lehet sztrájkolni, hogy közben minden feladatot egészen pontosan ugyanúgy elvégeznek a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok, még egymás helyettesítésére sincs lehetőség.

Az SNI-s gyerekekkel foglalkozó pedagógusok ezért csak úgy sztrájkolhatnak, ha egyetlen szülő sem viszi be a gyerekét az intézménybe, az utazó gyógypedagógusoknak azonban még ez sem opció. Forró Zsuzsa, a győri Gyógypedagógiai Hálózat egyik tiltakozó gyógypedagógusa elmondta: ők kijárnak a város összes önkormányzati óvodájába, és itt, külső helyszíneken foglalkoznak olyan SNI-s gyerekekkel, akik integráltan, többségi óvodákba járnak.

A gyógypedagógus azt mondta, a sztrájk előtt felvette a kapcsolatot több környékbeli intézménnyel, és azt tapasztalta, hogy mindenhol igyekeztek elbizonytalanítani, félelmet kelteni a pedagógusokban, ami biztosan befolyásolta a sztrájkhajlandóságot.

"Kevéssé szervezett pedagóguscsapatokat nagyon könnyen el lehet bizonyítani."

A Radó Tibor Általános Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményből több gyógypedagógus csatlakozott hozzájuk a polgári engedetlenségben, mert Forró Zsuzsa elmondása szerint az EGYMI-kben a rendelet SNI-s gyerekek ellátásáról szóló pontjára hivatkozva gyakorlatilag megtiltották nekik, hogy sztrájkoljanak.

A gyógypedagógus szerint ők a tiltakozás szempontjából sokkal láthatatlanabbak a többségi intézmények pedagógusainál. "Azért nehéz a mi helyzetünk, mert a mi munkánkat azok a szülők érzékelik csak, akiknek a gyerekeit fejlesztjük. Ha egy osztályba nem megy be a tanár, azt rögtön harminc gyerek érzi.

Ha nem jelenünk meg az intézményben, azt nem az egész intézmény érzi meg, hanem a kezelt gyerekek szülei."

Egy utazó gyógypedagógus 20-25 gyerek ellátását biztosítja hetente. Forró Zsuzsa szerint van olyan lelkiismeretes szülő, akinek fontos ez a foglalkozás, de olyanok is vannak, akik nem figyelnek erre, észre talán sem veszik, ha nincs ott a gyógypedagógus.

"Lehet, hogy aki észreveszi, az egyet fog érteni, de az is lehet, hogy azt fogja mondani, hogy őt nem érdekli, mennyire van megfizetve, leterhelve a pedagógus, ő azt akarja, hogy el legyen látva a gyereke, és kész."

Forró Zsuzsa kilenc szülőnek küldte ki az értesítést arról, hogy a mai napon elmaradnak a fejlesztő foglalkozások, ezekre se negatív, se pozitív visszajelzést sem kapott. A kollégáinak is hasonlóak a tapasztalatai.

Ez a láthatatlanság azért is fájdalmas a gyógypedagógusok számára, mert büszkék a hivatásukra, és szeretnék, ha mások is látnák, nagy szükség van a szakmájukra, amit nem szabadna így alulfizetni.

"Ezek a gyerekek egyszer a munkaerőpiacra kerülnek, és nem mindegy, hogy milyen állapotban - rokkantsági járadékra lesz-e majd szükségük, vagy aktív munkavállalók lesznek. Ebből pedig sok múlik a fejlesztésen, hogy azt megfelelő időben, megfelelő szakmai szinten kapják meg."

Emiatt a felelősségérzet miatt a gyógypedagógus szerint nehéz is volt meghozni a döntést, hogy ma munkamegtagadással tiltakozzanak.

"Voltak kollégák, akiknek a meggyőződése ellen való, hogy ne csinálják meg a fejlesztést. Nem jó érzés egyáltalán, de van az a pont, amikor ezt is be kell vállalni."

Forró Zsuzsa azt mondja, az összes utazó gyógypedagógus azért van a pályán, mert elkötelezett, szeretik a szakmájukat, annyira, hogy ha egy baráti beszélgetésre ülnek le, a végén abból is szakmázás lesz. Ő elsősorban a fiatal kollégák miatt állt bele az engedetlenségbe, akik megalázó fizetésekért, alacsony társadalmi megbecsültség mellett is ezt a pályát választották.

Hogy folytatják-e a tiltakozást, abban még nem biztosak. Ma a fejlesztésre fordított kötelező órákat "áldozták be" a polgári engedetlenségre, a munkaidő adminisztrációval, fejlesztési tervek készítésével töltött kötetlen részét ledolgozták. Szeretnék láthatóvá tenni a tiltakozásukat, de tartanak attól, hogy a többnapos polgári engedetlenség milyen jogi következményeket vonna maga után. Ez ugyanis a sztrájkkal ellentétben jogsértő magatartás, komolyabb retorziók érhetik a résztvevőket.