Négy évvel ezelőtt nem programokról, víziókról, elképzelésekről, vitákról szólt a választási kampány, nem is tudott ilyen demokratikus úri huncutságokról szólni, ugyanis végveszélyben volt a haza. Invázió alatt álltunk. Üvöltött az Allahu Akbar, 2000 Soros-zsoldos portyázott, és sokan azért imádkoztak, hogy a hazai politikai gengszterizmus atyja végre ledobja az atombombát egykori cinkostársára. Elevenítsük fel a 2018-as kampányt, ami a mostaninál is jóval brutálisabb volt:
Tudom, hogy a mából nézve már elképzelni is nehéz, de valaha nem volt élet-halál kérdésként tálalva a négy évenként megrendezett parlamenti választás. A 2010-es kampány még teli volt vidám és szórakoztató momentumokkal: lufieső, jobbikos cicák, óriás szmájli, kacagás, zene-tánc az első kétharmad előtt:
Turistaosztály és prankolgatás. A marokkói futball és a felcsúti modell. Aján Tamás for minden! Winkler Róbert hajápolási praktikái. Uj Péter arcszőrzete. Az autós újságírás Szörényi–Bródyja. Férgek rágják a magyarok hajóját. Magellánét is. Büszkén emeljük magasra a hamis zászlót!
Orbán Viktor szerint Pócs János verhetetlen az új kommunikációs környezetben. Nemrég megkérdeztük a képviselőt, hogy néznek ki a forgatások a Magyar Péter-figurával.
Rablók és gyilkosok – szajkózza a kormány, ha a Szőlő utcai áldozatokról van szó, miközben tízezrek vonulnak ellenük a fővárosban. Hogyan csapódik le és mire lehet elég a rendpárti retorika? A stúdióban Rényi Pál Dániel és Czinkóczi Sándor.
Magyar Péter szerint az Orbán-kormány és a Fidesz a bántalmazók oldalára állt. Sok ezren vonultak a Tisza Párt elnökének felhívására a Karmelitához és a Sándor-palotához szombaton.
„Ha a Fidesz versenyt akar csinálni abból, hogy kit utálunk, akkor van egy rossz hírem.” „A legjobban a fizetésadótól félek.” „16 év elég volt.” Többek között ilyen válaszokat kaptunk, amikor Ónodon és Budapesten az állítólagos „Tisza-adókról” és a közelgő választásról érdeklődtünk.