Négy évvel ezelőtt nem programokról, víziókról, elképzelésekről, vitákról szólt a választási kampány, nem is tudott ilyen demokratikus úri huncutságokról szólni, ugyanis végveszélyben volt a haza. Invázió alatt álltunk. Üvöltött az Allahu Akbar, 2000 Soros-zsoldos portyázott, és sokan azért imádkoztak, hogy a hazai politikai gengszterizmus atyja végre ledobja az atombombát egykori cinkostársára. Elevenítsük fel a 2018-as kampányt, ami a mostaninál is jóval brutálisabb volt:
Tudom, hogy a mából nézve már elképzelni is nehéz, de valaha nem volt élet-halál kérdésként tálalva a négy évenként megrendezett parlamenti választás. A 2010-es kampány még teli volt vidám és szórakoztató momentumokkal: lufieső, jobbikos cicák, óriás szmájli, kacagás, zene-tánc az első kétharmad előtt:
Teljes szakítás az Orbán Balázs-féle átpolitizált vezetéssel, készül az új külpolitikai stratégia. Miről kell szólnia a magyar külpolitikának? Miért baj, ha Brüsszelről csak annyit tudunk, hogy „rossz”? Hogy néznek ki a pragmatikus orosz kapcsolatok? Interjú a Magyar Külügyi Intézet új vezetésével.
Megszűnt az alapítvány, ami az MCC fenntartója volt – mi lesz a hatalmas vagyonnal? Erről, és Paks 2 sorsáról és kérdeztük a miniszterelnököt.
Gemencen vágásterület vágásterületet ér, a Bükkben 200 éves faállományt is kivágtak. A természetvédelem helyzete sem sokkal jobb, mint a gyerekvédelemé.
Pont akkor esik szét még jobban a Fidesz, amikor lenne fogás a Tiszán. Tusványostól a parlamentig, mi hazánkos beszólástól a kibontakozó energiaválságig húzódik a kérdés: megállt már a lejtőn a volt kormánypárt? Erről beszélgettünk a 444 stúdiójában.
Voltak, akiket kirúgtak, mások önként távoztak, azóta évek teltek el. Mi lett azokkal, akik polgári engedetlenséggel álltak ki egy jobb oktatási rendszerért?