Négy évvel ezelőtt nem programokról, víziókról, elképzelésekről, vitákról szólt a választási kampány, nem is tudott ilyen demokratikus úri huncutságokról szólni, ugyanis végveszélyben volt a haza. Invázió alatt álltunk. Üvöltött az Allahu Akbar, 2000 Soros-zsoldos portyázott, és sokan azért imádkoztak, hogy a hazai politikai gengszterizmus atyja végre ledobja az atombombát egykori cinkostársára. Elevenítsük fel a 2018-as kampányt, ami a mostaninál is jóval brutálisabb volt:
Tudom, hogy a mából nézve már elképzelni is nehéz, de valaha nem volt élet-halál kérdésként tálalva a négy évenként megrendezett parlamenti választás. A 2010-es kampány még teli volt vidám és szórakoztató momentumokkal: lufieső, jobbikos cicák, óriás szmájli, kacagás, zene-tánc az első kétharmad előtt:
Le kell mondania a köztársasági elnöknek? Magyar Péter szerint egyértelműen igen, mi viszont kíváncsiak voltunk arra, mit gondolnak erről az emberek, és egyáltalán mostanra megjegyezték-e, hogy ki tölti be ezt a pozíciót.
Mi lesz Mészáros Lőrinc cégbirodalmával? Ki fogja etetni a zebrákat? Milyen jövő vár a TV2-re? És mivel tölti pihenőjét Gönczi Gábor? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Mészáros Lőrinc fesztiválján Alcsútdobozon.
Tehetségtelen bűnbandának nevezte a Fideszt a miniszterelnök, amikor először csaptak össze napirend előtt az ellenzéki pártokkal. Gulyás Gergely közbevetette, még ki kell találniuk, hogy magázódnak vagy tegezőnek-e.
Budapest peremvidékein sokan élnek a hiányos infrastruktúra mellett az egyszerre épülő és pusztuló környezetben. Így néz ki Budapestnek az az arca, amit jóval kevesebben ismernek.
Miért kellett egy kisebbségi önkormányzat vezetőjének a Fidesz javára mozgósítania az elmúlt években? Mit várnak el a segélycsomagokért cserébe? Miért nem mondhatta el a véleményét Lázár János WC-kefés kijelentése után? Mit vár a Tiszától Orbán Viktor veresége után? Ezekről beszélgettünk Kovács Istvánnal, a Mohácsi Roma Önkormányzat elnökével.