Négy évvel ezelőtt nem programokról, víziókról, elképzelésekről, vitákról szólt a választási kampány, nem is tudott ilyen demokratikus úri huncutságokról szólni, ugyanis végveszélyben volt a haza. Invázió alatt álltunk. Üvöltött az Allahu Akbar, 2000 Soros-zsoldos portyázott, és sokan azért imádkoztak, hogy a hazai politikai gengszterizmus atyja végre ledobja az atombombát egykori cinkostársára. Elevenítsük fel a 2018-as kampányt, ami a mostaninál is jóval brutálisabb volt:
Tudom, hogy a mából nézve már elképzelni is nehéz, de valaha nem volt élet-halál kérdésként tálalva a négy évenként megrendezett parlamenti választás. A 2010-es kampány még teli volt vidám és szórakoztató momentumokkal: lufieső, jobbikos cicák, óriás szmájli, kacagás, zene-tánc az első kétharmad előtt:
A volt miniszterelnök öccséről, az ügynökaktákban tévesen szereplő Lezsák Sándorról és közbiztonság állapotáról vitatkoztak hétfőn az ellenzéki pártok vezetői és Magyar Péter a napirend előtt. Magyar szerint a kormánynak nem volt dolga az aktákkal, de ha látta volna Lezsák nevét, közbeavatkozik, hiszen ismeri a rendszerváltás előtti munkásságát.
Élesben néztük meg Párizsban, hogy néz ki közvetlen közelről a diáktüntetésnek indult, megélhetési tömegdemonstrációvá váló, a hírekbe a fosztogatások miatt bekerülő tiltakozási hullám. Miért vannak az utcán, mit szólnak az erőszakos jelenetekhez, hogyan reagálnak a rendőrök? Helyszíni videóriport.
Mit jelent, hogy valakit hazafias alapon szerveztek be és, hogy találták ki ügynökök sokszor fura fedőneveit? Többek között erről beszélgettünk Szekér Nóra történésszel, aki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában dolgozik.
A papírokon mindig mások neve szerepel, és amikor jön a baj, a maffiafőnök minden további nélkül feláldozza azokat, akik helyette írtak alá, mondta Magyar Péter a parlamentben, ahol két hét szünet után újra heves napirend előtti vita jött össze.
Elegük lett a városi létből, a Nógrád megyei Béren az otthonukat is maguknak készítik el, „mint a madarak”.