Teljesen átfagyva álltunk a Városligeti tó száraz betonmedrében, az ellenzéki eredményváróra felhúzott mobil színpad előtt. A pasija hiába próbálta vigasztalni a fociszurkoló módjára nemzeti zászlóba burkolózott, a teljes értetlenségtől hüppögve zokogó, legfeljebb húszéves lányt.

Ekkor már túl voltunk a XXI. századi magyar politika második legszomorúbb jelenetén, amikor a sírással küszködő Márki-Zay Péter rövid és minden bizonnyal ezen az estén véget ért politikusi pályafutásának legjobb beszédét mondta el úgy, hogy a színpadon nem állt mögötte senki a gyerekein és a feleségén kívül.

Ezt követte a XXI. századi magyar politika legszomorúbb jelenete, amikor kiderült, hogy Márki-Zay miért kérte meg az élete hajráját bemutató összellenzéki szövetség megjelent pártvezetőit, hogy csak a családja legyen fent vele a pódiumon. Hát azért, mert a hat demokratából eleve csak kettő, Donáth Anna (Momentum) és Karácsony Gergely főpolgármester (Párbeszéd) jött el egyáltalán, így még mindig ez volt a kevésbé kínos megoldás.

De hogy jutott ez az este idáig?