Aki nem hiszi el, vagy nem tudja elképzelni, milyen disztópikus, totalitárius, Orwell-regénybe illő körülményeket teremt Oroszországban a törvény, ami betiltja, hogy bárki is mást mondjon az orosz-ukrán háborúról, mint amit az állami prograganda állít, az olvassa el Szergej Klokov történetét.

Klokov nem újságíró, nem ellenzéki politikus vagy aktivista, hanem egy sofőr, aki közel 20 éve a moszkvai rendőrségen dolgozik. Nem egy nyilvános felületen, újságban, rádióban, blogon vagy a Telegram-csatornáján mondta azt, hogy ami Ukrajnában folyik, az igenis háború, ahol az orosz hadsereg rettentő dolgokat követ el, hanem a kollégáinak, a barátainak, magánbeszélgetésekben.

És most 10 év börtön várhat rá, a bíróság pedig nem engedi, hogy szabad lábon védekezzen, mert „nagyon veszélyes a társadalomra”. Klokov történetéről a Wall Street Journal közölt cikket. A 37 éves, autószerelő végzettségű férfi érdekesen vegyes családba született a Kijev melletti Bucsában: apja, Valentyin Ukrajnában született orosz szülőktől, majd a szovjet hadseregben szolgált – többek közt Afganisztánban is –, anyja, Ljudmilla családja pedig orosz anyanyelvű ukrán. A Szovjetunió szétesése után Valentyin úgy döntött, hogy inkább az orosz, és nem az ukrán hadseregben folytatja katonai pályáját, így Oroszországba költözött, az orvosként dolgozó Ljudmilla pedig a Kijev melletti, a hírekben az elmúlt hetekben szintén sokat szereplő Irpinyben maradt, amíg Szergej és húga be nem fejezték az általános iskolát, és csak utána követte férjét Moszkvába a gyerekekkel, ahol azóta is élnek.