A szociológus szerint A besúgóban minden olyan, ami nem történhetett meg. Erről Veiszer Alinda műsorában beszélt (amit itt lehet megnézni), hozzátéve, hogy az HBO magyar fejlesztésű sorozatában jók a díszletek és a jelmezek, és ugyan nem várja el egy játékfilmtől, hogy visszaadja pontosan azt, ami történt, azt igenis elvárja, hogy legalább olyan eseményeket mutasson be, amik megtörténhettek volna. A Telex szemléje szerint Hodosán azt mondta, az ellenzék soha nem volt „bulizó, vezérekből álló, KISZ-esekkel bratyizó” társaság, semmilyen mozgalmi jellege nem volt az ellenzéknek. Voltak egyetemi előadások, tartottak szemináriumokat, de a bulikon buliztak, és nem voltak vezérek.

A műsor másik vendége Rainer M. János történész volt, aki szerint a sorozat már a főcimmel olyan látszatot kelt, mintha ez lenne, ez lett volna a valóság. Megérti, hogy az állambiztonsági szervezet működését ki kell élezni, de egyszerűen „ez nem így ment. „Olyan, hogy egy vonaton valaki egy kiszemelt ügynök mellé ül, aztán áthívja az étkezőkocsiba, ez totál abszurd.”

A sorozatban a főszereplő srácot az állambiztonság azzal zsarolja, hogy a beteg öccse majd nem kap gyógyszert, ha nem működik együtt velük. Rainer szerint ez sem működhetett így, a zsarolás, a presszió alapján történt beszervezés alapja általában egy vétség, egy konkrét cselekmény volt. Hodosán saját példát hozott fel erre, miszerint az ő testvére is beteg volt és a legdrágább angol gyógyszert kapta, annak ellenére, hogy köztudottan ellenzéki volt.

Az ellenzéki tevékenység bemutatásában is komoly hiányosságokat találtak. Hodosán szerint ők nem „papoltak a demokráciáról”, mint annál a röplapnál, amin annyi állt, hogy legyen demokrácia. Ennél mélyebb szintű értelmiségi munkát csinált az ellenzék elemzett, és stratégiát alkotott. Hodosán szerint az, amit a sorozatban látunk, hogy az ellenzék arról vitatkozik a KISZ-esekkel, hogy mi a szocializmus értéke, vagy amikor a főszereplő előadásokat tart a demokráciáról, az „vicc kategória”.

Szerinte a valóságban az ellenzékben dolgozó embereknek teljesítménye volt, a sorozatban lévőknek viszont „nulla teljesítményük van, beszélnek hülyeségeket a levegőbe.”

Rainer pedig súlyos tévedésnek nevezte, hogy a sorozatban az egész ellenzéki mozgalomnak a nyolcvanas évek közepi egyetemista korosztály az avantgárdja, és összességében sajnálja, hogy nem sikerült megidézni hitelesen ezt a méltatlanul elfeledett időszakot.