Kifejezetten érdekes interjút adott az Indexnek G. Fodor Gábor, aminek az egyik feltűnő gondolatmenete az ellenzékre vonatkozott. A beszélgetés eleje felé vetette fel G. Fodor elsőként, hogy az eddigi próbálkozások kudarca után

jöhetne olyan ellenzék, amelynek nem célja az Orbán-rendszer megdöntése. Hanem a rendszer kereteit elfogadva bírál egyes intézkedéseket.

G. Fodor ezt így fogalmazta meg:

"Szerintem nem szükségszerű, hogy egy ellenzéknek csak az lehet a célja, a küldetése, a lényege, hogy korszakdöntő lesz. Már csak azért sem, mert lehet, hogy nem alkalmas erre a feladatra. És már csak azért sem, mert lehet, hogy az emberek támogatják a korszakot, kialakul egy elkötelezettség iránta. Szerintem az Orbán-korszakkal ez a helyzet. Akkor pedig miért ne lehetne egy olyan ellenzék, amely nem korszakdöntő akar lenni, hanem csak rendszerkritikus?"

Ezt konkrétan így képzeli:

“Nem rendszer-alternatívát fogalmaz meg – Orbán, takarodj!, jöjjön a helyére bármi stb. –, hanem rendszerkritikusan azt mondja, hogy ezekben és ezekben a kérdésekben egyetértek, más kérdésekben viszont komoly vitám van a kormánnyal.”

Hogy miért szorítkozna erre az ellenzék? Orbán tanácsadója szerint

“Ma balról nem lehet győzni, a Fidesz az elmúlt tizenkét évben sikeresen tolta jobbra a centrumot, és egyúttal foglalta el a baloldalt is.”

G. Fodor ezután - a magyar politikai életben szokatlan nyíltsággal - megüzeni a potenciális “rendszerkritikus ellenzéknek”, hogy miért éri meg a Fidesz udvari ellenfelének lenni. Hát azért, mert aki ésszel kritizál és nem harap az őt etető kézbe, akár kormányzati szerepet is kaphat. Nem vicc, a Fidesz fontos háttérembere megejtő nyíltsággal mondja ki a baráti médiában, hogy:

“De ki tudja, mit hoz a jövő, merre fordul a világ, miért ne lehetne kalkulálni azzal, hogy a Fidesz egyszer úgy tud majd csak nyerni, hogy koalícióra szorul? De lehet-e koalíciót kötni egy korszakdöntővel?”

A gondolatmenet az interjú vége felé visszatér. Itt G. Fodor először leszögezi, hogy a politikai verseny hasznos:

“Tehát a politikai verseny jó. A verseny azért is jó, mert kihozza belőlünk a jobbat. Ha nincs ellenfél, akkor nincs verseny. Ráadásul, mivel a politika nem egy monológ, inkább sokbeszédű játék, a versenyben előkerülhetnek olyan érvek, amelyek továbblendítik a feleket. A politika, bár döntés és cselekvés, de végső soron gondolatokból indul ki, vagy gondolatok húzódnak meg mögötte. Vagyis a gondolatok versenye kell, hogy előre vigye a politikát.”

Másodjára átgondolva G. Fodor azt a lehetőséget sem zárja ki, hogy maga a Fidesz kreálja meg saját ellenzékét.

“Hol lehet versenyt kelteni? Ez a kérdés. Ha az ellenfél nem tud versenyt generálni, mert magával van elfoglalva, vagy kívül van a vonalon, akkor belül kell versenyt kelteni. A gondolatok versenyét. Vagy versenyt lehet kelteni kívül. “

Ezt a hosszú indexes interjút egyébként speciel érdemes végig elolvasni, mert G. Fodor más témákban is a NER-hez képest ritka nyíltsággal beszél. Például arról, hogy miért nem lesz soha nyugalom és konszolidáció.

“Állandóan rakni kell a tűzre. Egyfelől abban az értelemben, hogy a törzs körülüli a tüzet, a politika ugyanis történetmesélés, újra és újra elmondjuk a saját történetünket. (…) A politika egy soha meg nem álló folyamat, nem lehet felfüggeszteni vagy abbahagyni. Ha nincs politika, akkor az egész kormány megmerevedik, bürokratává válik, elfojtja a kreativitást, nem tud érvényes válaszokat adni a választópolgároknak. Bürokratáknak, bizottságoknak még nem emeltek szobrot, politikusoknak, hadvezéreknek, hősöknek igen.”