"Elegem van belőle" - közölte Joe Biden amerikai elnök kedd este, a legutóbbi amerikai iskolai mészárlás után. 19 diák és két tanár vesztette életét a texasi Uvaldéban, ahol egy iskolatársuk, a gyerekként bullyingolt, egyre erőszakosabbá váló Salvador Ramos kezdett ámokfutásba. Mielőtt osztályteremről osztályteremre járva lemészárolta 19 társát, otthon a nagymamájával is végzett.

Ramos két olyan puskával gyilkolt, amelyeket 18. születésnapján vásárolt. Texas erősen fegyvertartáspárti állam, ott megközelítőleg ennyi a feltétele a fegyvervásárlásnak, a megszerzett fegyvert pedig akár nyíltan is lehet viselni az utcán.

Ahogy az ilyen mészárlások után lenni szokott - márpedig az ilyen mészárlás korántsem ritka dolog az Egyesült Államokban, ha csak a legismertebb ilyen mészárlást, az 1999. április 21-i Columbine-t vesszük alapul, mostanáig 311 ezer, másfél Debrecennyi amerikai iskolás élhetett át iskolai ámokfutást -, az Egyesült Államokban máris heves, republikánus-demokrata vonalon megosztott vita kezdődött arról, hogy vajon miért ilyen gyakoriak az ilyen mészárlások abban az országban, ahol például Texasban nagyjából a betöltött 18. életév a fegyvervásárlás gyakorlatilag egyetlen feltétele.

"Miért vagyunk hajlandók együtt élni ezzel a vérontással? Hogyan hagyhatjuk, hogy újra és újra megtörténjen? Az Isten szerelmére, hol a gerincünk?" - tette fel a kérdést Biden hétperces beszédében, közölvén, hogy ideje volna már a fájdalmat cselekvéssé formálni.

Párttársai hasonlóan éreztek. Chris Murphy, Connecticut demokrata szenátora - az államában 2012-ben Newtownban, a Sandy Hook általános iskolában 20 kisiskolással végzett egy ámokfutó - Bidenhez hasonlóan csak költői kérdéseket tudott megfogalmazni. "Mit csinálunk? Minek vagyunk itt, ha nem azon dolgozunk, hogy kevesebb iskola és kevesebb közösség élje át azt, amit Sandy Hook élt át, amit most Uvalde él át. Könyörgök, szó szerint térden állva könyörgök, hogy találjunk végre kiutat. Dolgozzanak velünk, hogy végre elfogadjuk a törvényeket, amelyek kevésbé teszik majd lehetővé az ilyesmit" - szólt republikánus szenátortársaihoz.

2012-ben, a Sandy Hook-i mészárlás után az amerikai törvényhozás kis híján elfogadta a fegyvertartás szigorítását, de az igen visszafogott javaslat, amely igazából csak a fegyvervásárlók ellenőrzését szigorította volna valamelyest, végül elbukott, mert csak négy republikánus támogatta, miközben négy demokrata ellene szavazott.

A vita eredője amúgy az, hogy az Egyesült Államok alkotmányába foglalt alapvető jogok egyike a fegyvertartásé. Ezt még az USA történelmének legelején, 1791-ben fogadták el, és lényegében az angol igát lerázó gyarmati háborúk után a zsarnoksággal szembeni védekezés lehetőségét garantálva adott fegyverviselési jogot. Így szól: "egy szabad állam biztonságához szükség van jól szabályozott milíciára, így nem korlátozható az emberek fegyverviselési joga".

Az ideológiai alapon két részre szakadt legfelsőbb bíróságon a magukat hagyományosan textualistaként beállító konzervatívok ebből a mondatból valamiért csak azt olvassák ki, hogy nem szabad korlátozni a fegyverviselés jogát, a milícia-záradéktól el szoktak tekinteni. Ahogy attól a hagyományos érvüktől is, hogy az alkotmányos szövegeket keletkezésük korának kontextusában kell értelmezni, így ebből a záradékból aligha vezethető le az egyén joga arra, hogy nagy kaliberű automata vagy félautomata lőfegyvereket tartson, mivel keletkezése idején még csak elöltöltős puskák és pisztolyok léteztek, melyek kevéssé alkalmasak tömegmészárlások elkövetésére. Ez esetben a republikánus bírók már a milícia-záradékra is szoktak hivatkozni, mondván, hogy a fegyvertartás jogát az alkotmány fegyveres erőkkel azonos képességű milíciák felállítása érdekében garantálja. A demokrata érvelés szerint ez esetben a fegyvertartás inkább kollektív, mint egyéni joghoz, a jól szervezett milíciákhoz köthető, de legalábbis arra biztos nem ad felhatalmazást az alkotmány, hogy akárki gépkarabélyokat vásárolhasson és tarthasson. A kérdés mindenképpen bonyolult, és az alkotmány érintettsége miatt gyors megoldásra lényegében semmi remény nincs.