Nem nehéz rájönni, hogy a címben olvasható, rémálomnak beillő mondat nem egy horrorfilm nyitóképe, hanem egy recept kezdete, méghozzá Frank Júlia párizsis palacsinta-receptjének első mondata az 1991-ben kiadott Hírhozó Konyha 5. számának Ötletfazék című, 100 receptet tartalmazó füzetéből. A napokban két ilyen füzetet kaptam ajándékba egy barátomtól, aki tudja, mennyire rajongok a vegetával, virslivel, konzerv májkrémmel és párizsival dúsított receptekért és ételfotókért.

Frank Júlia receptfüzeteiben pont ezeket lehet megtalálni: Májkrémes makarónikocka, töltött szafaládé, bundás csülök, vagy zsákbamacska köpönyegben. Utóbbi lényege, hogy egyforma méretűre kell vágni pár répát, zellert, karalábét és egy 20 dekás párizsirudat, hogy aztán ezeket palacsintatésztába mártva, olajban kisüssük, a vendégek pedig mustárba mártogathassák. Arról nem esik szó a receptben, hogy ki nyer: az, akihez a rántott párizsi kerül, vagy az, aki sikeresen elkerüli azt.

De térjünk vissza a párizsis palacsintához, mert tudom, hogy sokan már elviselhetetlen izgalommal várják a recept befejezését, pedig valójában semmi különöset nem kell csinálni az uborkás párizsis masszával, mint összekeverni egy adag palacsintatésztával, kisütni, majd szépen megenni. Esetleg úgynevezett reszelt sajtot tenni rá és feltekerni, de ezt a vegetás receptek országában senkinek sem kell mondani, jön csípőből.

Horváth Ilonától a panírporon keresztül a színes tévéig

Én is olyan családban nőttem fel, ahol alapműnek számított Horváth Ilona szakácskönyve, a mai napig abból csinálom a meggyes piskótát, és bármennyire is sokáig ellenkeztem, rá kellett jönnöm, hogy a beigli-receptje is jobban működik, mint azok, amikben évekig reménykedtem, hogy jók lesznek. Persze Horváth Ilonának is van virsli- meg párizsisaláta-receptje, de egyrészt a körülbelül huszadik kiadásnál járó könyvének alapját az ötvenes években írta, másrészt a hasonló receptekért már feltehetően nem ő, hanem F. Nagy Angéla a felelős. Legalábbis a könyv 1973-as, hetedik kiadásában már az szerepel, hogy a könyvet ő szerkesztette és dolgozta át. (Horváth Ilona 1969-ben meghalt.)

Ettől függetlenül viszont úgy tűnik, nem F. Nagy Angéla – akinek első férje egyébként Örkény István volt, unokája pedig Kaminski Fanny – az igazi felelőse annak, hogy végérvényesen a szafalédás/virslis/párizsis receptek országa lettünk, hanem ha csak a számokat nézzük és azt, hogy pár évtized alatt 129 receptkönyve jelent meg, akkor Frank Júlia, aki a hetvenes évek végén annyira akart egy színestévét, hogy úgy döntött, márpedig ő igenis tud recepteket írni.