"Öten őrizetben, a demokraták irodáját próbálták bepoloskázni". Ezzel a címmel jelent meg Alfred E. Lewis, a Washington Post veterán rendőrségi tudósítójának beszámolója napra pontosan ötven éve, 1972. június 17-én. A történetre másnap repült rá a Post két ifjú tehetsége, a jólfésült, elit egyetemen végzett WASP Bob Woodward és a loboncos lázadó zsidó Carl Bernstein valószínűtlen párosa, hogy aztán éveken át tartó szívós munkájukkal leleplezzék az Egyesült Államok elnökét, Richard Nixont, akiről tételesen bebizonyították, hogy nem csupán tudta, de szervezte is politikai ellenfelei lejáratását. Mindez különösen tanulságos most, ötven év elteltével, amikor az évforduló hetében is zajlanak a meghallgatások az amerikai törvényhozásban arról, hogy hogyan és miként szított zendülést az Egyesült Államok alkotmányos rendje ellen hatalma megtartása érdekében az Egyesült Államok regnáló elnöke, Donald Trump.

Az ex-CIA-s, a négy kubai és 23, sorban egymást követő ropogós százdolláros

"Öt embert, köztük egyet, aki a CIA egykori alkalmazottjának vallotta magát, vettek őrizetbe tegnap hajnali 2:30 perckor egy ügyben, amit a hatóságok a Demokrata Nemzeti Bizottság irodáinak bepoloskázására szőtt alapos tervként jellemeztek" - kezdődött a június 17-i beszámoló, aminek már az első mondatából felsejlett, hogy itt többről van szó egyszerű betörésnél.

A célpont a Demokrata Párt kvázi elnöksége, az ekkor már javában zajló elnökválasztási kampány központi irodája volt, aminek a lehallgatásával a demokraták ellenfelei igen sok információhoz hozzáférhettek volna a demokraták választási stratégiájáról. És már ekkor tudni lehetett, hogy a betörők egyike biztosan kapcsolatban állt az amerikai hírszerzéssel, aminek a tevékenységét ekkor még nem korlátozták azok az elnöki rendeletek, amiket Nixon utóda, Gerald Ford pont a Watergate következményeként hozott meg.

"Hárman született kubaiak voltak, a negyedik pedig az elmondások alapján száműzött kubaiakat képzett ki gerillaharcra a Disznó-öbölbeli invázió után" - írta Lewis a beszámolója második mondatában, tovább erősítve az érzetet, hogy itt bizony valami nagyon büdös. Pláne, hogy a kubaiak egyike a Batista-rezsim katonai hírszerzésének tisztje volt. Egy másikuk neje pedig már a betörés hajnalán, háromkor riasztotta férje ügyvédjét, Douglas Caddyt, hogy baj van. Férje ugyanis azzal vált el tőle, hogy ha hajnali háromig nem telefonálna, szóljon az ügyvédjének.

Magyar szemmel olvasva megdöbbentő, hogy már Lewisnak a témában írt első cikkéből mennyi minden kiderül. Pláne, ha hozzávesszük, hogy az a betörés napján íródott, és a Post másnapi számában jelent meg. Ahhoz képest, hogy a betörőket június 16-án, hajnali fél háromkor fogták el, a másnapi cikkből már tudhattuk, hogy a betörőknél fejlett, akár telefonbeszélgetések lehallgatására is alkalmas poloskákat, illetve nagy mennyiségű készpénzt, 2300 dollárt (ma ez 16 ezer dollárnak felelne meg) találtak ropogós százdolláros címletekben, melyek sorozatszáma egymást követte.