2017-ben Omar el-Basír, Szudán akkori diktátora Szocsiba utazott. Vlagyimir Putyinnal találkozott, akiben szövetségest keresett. Ekkor már látszott, hogy közel három évtizede fenntartott autokrata rendszere meggyengült, ezért úgy határozott, Moszkva segítségéért cserébe felajánlja országát az orosz elnöknek mint „kulcsot Afrikához”. Putyin meglátta a lehetőséget, és rábólintott.

A diktátor barátja

Háromszáz kilométerre Szudán fővárosától, Kartúmtól, a sivatag mélyén szigorúan őrzött telep van. Aranyércet dolgoznak itt fel, de hogy pontosan kik, senki se tudja. A helyiek csak úgy nevezik, „az orosz cég”. Az aranybánya és a feldolgozóüzem valójában minden jel szerint az egyre erősebb Wagner csoport, a hivatalosan nem is létező orosz zsoldossereg kiterjedt birodalmának része. A sereg és a csoporthoz köthető bányavállalatok Putyin közeli szövetségese, az oligarcha Jevgenyij Prigozsin irányítása alatt állnak. A New York Times legfrissebb, Oroszország szudáni térnyeréséről szóló cikke alapján a helyi politikusok támogatásával működő aranybánya újabb bizonyíték arra, hogy az orosz jelenlét Afrikában egyre aggasztóbb méreteket ölt.

Hiába házalt Putyinnál, Basír számítása végül nem jött be: 2018 decemberében tüntetések kezdődtek, a következő év tavaszán börtönbe vitték a diktátort. Basír bukása után az emberek békés felvonulásokon tüntettek a demokratikus átmenetért: őket lőtték halomra aztán 2019 júniusában Kartúmban.

2019 októberéig katonai-civil tanács irányította az országot, de annak vezetője, Abdel-Fattáh al-Burháni tábornok megpuccsolta az átmeneti kormányt, és bejelentette, hogy hamarosan új, „technokrata kormányt" alakítanak. Novemberben megállapodás született a katonai vezetőkkel arról, hogy a miniszterelnök visszatérhet a hatalomba, de idén januárban lemondott, ezzel pedig teljesen a hadsereg kezébe került a hatalom.