67 éves korában meghalt Törőcsik András. A 45-szörös válogatott, háromszoros magyar bajnok és szintén háromszoros kupagyőztes a Nemzeti Sport értesülése szerint szombaton a Honvédkórházban hunyt el, tüdőgyulladásban.

Ő volt az, akiről a legtöbbet hangzott el a "ha nem itt születik, világklasszis lett volna belőle". Kétségtelenül páratlan tehetségű, virtuóz játékos volt, akinek a pályafutása megrekedt itthon. Nemzetközi kiugrást vártak tőle is az 1978-as világbajnokságon, de rögtön az első meccsen, ahol végig büntetlenül faragták a házigazda argentinok, elszakadt nála a cérna, és törlesztett. Kiállították, aztán a legjobb haverját, Nyilasit is. Ők lettek a bűnbakok a gyenge vébészereplés miatt, fél évig nem léphettek pályára a válogatottban. Ezután játszott az 1982-es világbajnokságon is. A válogatottban összesen 12 gólt szerzett.

Törőcsik a BVSC-ben kezdett focizni, de Újpesten lett legenda. Pedig az apja fradista volt, vitte is az Üllői útra meccsekre. Amikor 18 évesen több csapat is hívta, a Fradi is, akkor mégsem oda igazolt.

„Katonaköteles voltam. Elsőre kaptam a Kossuth KFSE-től, ami fiókcsapata volt a Honvédnak egy behívót. Akkor két komoly lehetőségem volt, vagy a Honvédba vagy az Újpestbe megyek. A kettő közül az Újpestet választottam, mert jobb csapatnak tartottam. A Fradi nem tudta megelőzni ezt a két fegyveres testületet”

- emlékezett erre vissza.

Rögtön az első teljes idényében bajnokok lettek a Dózsával. Első hat szezonjában az Újpest mindig dobogón végzett. Összesen 239 meccsen játszott lila-fehérben, 69 gólt szerzett.

54 évesen megkérdezték tőle, hogy elfecserélte-e a karrierjét, de erre azt válaszolta hogy nem, mert itthon elért mindent. Ez igaz, háromszoros magyar bajnok és kupagyőztes, nemzetközi szinten az Újpesttel a legjobb eredményük egy KEK-negyeddöntő volt.

Egy-egy meccse kiemelkedik, mint ez, amikor a Köln elleni visszavágón 3-1-re nyertek, így a kinti 2-4 után, idegenben lőtt gólokkal mentek tovább.

Barátjánál, a vele egyidős Nyilasi Tibornál két évvel később ment külföldre, 1985-ben, de Nyilasival szemben az ő próbálkozása nem volt sikeres. Ekkor már túl volt az 1979-es autóbalesetén. Egy vidéki meccsről jött haza, de nem a csapattal buszon, hanem egy haverja Kispolskijában. Karamboloztak, megsérült a csipője, az a legkevesebb, hogy nem tudott elmenni a világválogatottba, hónapokra kidőlt, sőt ebből a sérülésből soha nem épület fel teljesen.

A francia Montepellier-ben így 30 évesen csak egy idény jutott neki. Ezután észak-amerikai teremcsapatokban játszott, majd visszatért Magyarországra. Előbb a másodosztályú Volánban kezdte újra, aztán Verebes szerződtette az MTK-hoz. Itt már nem volt főszereplő, és egy lábtörés miatt 34 évesen abbahagyta a futballt.

Egy futballista nem aszkéta

Törőcsik ösztönös zseni volt, de már játékoskorában sem vetette meg az alkoholt, ahogy nevetve megjegyezte:

„Vannak az aszkéta sportolók és vannak a futballisták.”

Edzeni nem szeretett, a meccsekre való készüléséről pedig jellemző az a pesti legenda, amiről egy interjúban maga mondta, hogy van alapja. Eszerint az 1976-os, egyébként 8-3-as újpesti győzelemmel végződött Fradi-Dózsa meccs előtt leitatták a ferencvárosiak, hogy ne menjen neki a játék.

„21-22 éves korában az ember bírja, ha előző nap nem úgy készül a meccsre. De ki lehetett pihenni.”

Törőcsik visszavonulása után nem találta a helyét. A BVSC-nél edzett 15 éveseket, de csak egy évig bírta. Az Újpest is próbált neki valami pozíciót adni az utánpótlásban, de ellinkeskedte a lehetőséget.

2009-ben egy interjúban rákérdeztek nála, hogy mi a helyzet az alkoholproblémával.

„Megszűnt. Megiszom most is, de már nem gond. Egy másik időszak volt, több szempontból is húzósabb, az gázos volt.”

2010-ben aztán kórházba került. Először stroke-ról lehetett hallani, aztán pedig arról, elesett és beütötte a fejét, miután már egy hete rosszul érezte magát. "Ugyan" - mondta már a kórházban az Origónak Törőcsik. "Nem volt itt semmiféle stroke, egy, a haverokkal töltött görbe este fejeződött be úgy, hogy elestem, alaposan bevertem a fejem, és azóta kórházban vagyok. Az első napok teljesen kiestek, jó időbe telt, mire teljesen kitisztult a fejem."

Pár éve megkérdezték tőle, mit csinálna másként.

„Egészen biztosan másképp alakult volna a pályafutásom, ha külföldre igazolhatok, ám ehhez akkor disszidálni kellett volna. Filóztam a dolgon, de maradtam.”