Tusványos legnagyobb dobása minden évben Orbán Viktor programadó beszéde a zárónapon – idén viszont már egy péntek délelőtti panelbeszélgetésre is jutott egy deklaráció: Hoppál Péter kulturális államtitkár meghirdette

a normalitás progresszióját

mint a nemzetközi kultúrharcban követendő irányt. De hogyan jutottunk el ehhez a nyelvpolitikai vívmányhoz?

L. Simon, Demeter, Hoppál

A kultúrharcos beszélgetések általában az élénkebb vitát hozó tusványosi programok közé tartoznak – 2018-ban itt produkált emlékezetes összecsapást L. Simon László és Orbán János Dénes.

L. Simon az idei blokkban is szerepelt, most már a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójaként, mellette ott volt Hoppál Péter és Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója. A téma ismét az volt: hogy áll a jobboldal a kultúrharcban.

Az hamar kiderült, hogy a gazdasági nehézségekkel érkező, várható nadrágszíjhúzás a kultúrharcot sem hagyja érintetlenül.

Miután Hoppál Péter elmondta, hogy az elmúlt 12 év csodálatos fellendülést hozott ezen a területen, és idén is 505 milliárd forintot szánnak a költségvetésben kulturális célokra, L. Simon máris megragadta az alkalmat, hogy az általa vezetett intézményért lobbizzon.

Az eddigi vívmányokat nem vitatva azt mondta: elképzelhető, hogy ebben a nehezebb időszakban akár el is kell halasztani fejlesztéseket átmenetileg, hogy inkább a meglévő intézményeket támogassák. A Nemzeti Múzeum rezsije elmondása szerint százmilliókkal nőtt, L. Simon pedig kijelentette: csak akkor tudja elvégezni azt a munkát, amire felkérték, ha meglesznek ehhez a források.

Demeter Szilárd azzal szállt be a vitába, hogy szerinte továbbra is többszörös megfelelési kényszer van: egyrészt Kelet-Európában a rendszerváltás óta a nyugati sztenderdeknek akarnak megfelelni a kultúrában is, közben pedig a jobboldalnak még mindig megfelelési kényszere van a balliberálisokkal szemben is. Demeter szerint továbbra is meg kellene törni az „elitpaktumos kultúrpolitikát”, és arról is beszélt, hogy a kulturális szereplőknek inkább a közönség felé kellene fordulniuk.

De mi van a nyelvi harcokkal?

Hoppál Péter szerint igaz, hogy a rendszerváltás óta eltelt 32 évben nem tettek meg mindent, és még mindig nincsenek megnyerve ezek a harcok. De közben már egy nemzetközi kultúrharcban is részt vesz a magyar jobboldal, ahol Hoppál szerint egyelőre a patriotizmus van vesztes pozícióban. Ebben a harcban meg kell erősíteni a pozíciókat, szembe kell szállni a dekadens Nyugat olyan öngyilkos gesztusaival, mint a cancel culture. Hoppál Péter közismert ellenfele a cancel culture-nek: nemrég név szerint is elmondta, ki az, aki biztosan nem kaphat állami támogatást.

Pólón megnyert nyelvpolitikai csata

Ha mindez így marad, a mi kultúránk csak skanzen lesz, de mi nem ezt szeretnénk, hanem

kovászai akarunk lenni Európa kulturális megújulásának,

mondta Hoppál.

Ezen a ponton felállt Demeter Szilárd, hogy felhívja a figyelmet arra, milyen pólót visel: Hun Loves Mary (HLM) felirat volt rajta, a londoni magyar futballmeccsen voltak ebben magyar szurkolók, akik így arattak nyelvpolitikai-kultúrharcos győzelmet a Black Lives Matter (BLM) felett.

L. Simon azt mondta, mi magunk, magyarok nem vagyunk elegek ehhez a győzelemhez, és nem lehet lemondani egyetlen országról sem, azt gondolva, hogy Németország vagy Franciaország már elveszett. Ehelyett szövetségeseket kell keresni. Demeter Szilárd válasza szerint a mainstream politika valóban nem a barátunk, de egy Századvég-felmérés szerint az emberek Európa-szerte a magyar kormánnyal értenek egyet.

Ez vaskos öncsalás

– vágott vissza L. Simon. Hogy lehet az, hogy az emberek velünk értenek egyet, aztán mégis ilyen kormányokat szavaznak meg újra és újra? Nem látom, hogy a szövetségeseinket segítenék hatalomra, mondta. (Majd lesz ilyen, válaszolták félhangosan többen a közönségből.)

A piszoárnál mindenki nekünk szurkol

Hoppál Péter ebben az ügyben Szijjártó Péter és Varga Judit elmondásaira hivatkozott, akik arról szoktak beszélni, hogy az európai fórumokon, ha nyilvánosan nem is, de a kávészünetben és a piszoárnál mindenki nekünk szurkol. Demeter Szilárd szerint pedig jönni fog a fordulat, mert a gazdasági, energia- és migrációs válság egyszerre fogja elérni Európát, és a „jóemberkedésnek” zsebre ható következményei lesznek.

L. Simon nem értett egyet: szerinte a nehezedő helyzet nem józan fordulatot fog hozni, hanem egyre anarchikusabb állapotokat, rendszeresek lesznek a kormányválságok Európában, és egyre rosszabb politikusok jönnek. Közben a nemzetközi kulturális fesztiválokon sem látja a fordulatot, mindenki a mainstreamnnek akar megfelelni, a magyarok is.

A baranyai falvakból tisztán látszik, mit ront el Európa

Ekkor jött Hoppál Péter deklarációja. Elmondta, hogy baranyai választókerülete falvaiban azzal jönnek hozzá az emberek, hogy ha ők innen, a faluból kristálytisztán látják, hogy az európai politikusok Európának káros döntéseket hoznak, például a szankciók ügyében, akkor miért nem látják ezt Brüsszelben?

Mit csinálnak ott, és mikor méltóztatnak végre a normalitás talajára állni?

Mivel a progresszió a mostani formájában a pokolba vezet, mi lenne, ha váltanánk? Legyen progresszió a normalitás, könyörgöm! – mondta Hoppál, és szerinte ha ez így lesz, akkor az emberek végre elkezdik lecserélni a politikusokat is Európában.

A fordulat ugyanakkor azért is nehéz lesz, mert a médiában a normalitás progressziójának esélye vesztésre állt, és a nagy techcégek sem a normalitás irányába mennek, mondta Hoppál. A normalitás progressziója mindenesetre csak ezen a héten a második figyelemre méltó NER-nyelvi lelemény a „lakossági piaci ár” után.

Ilyenkor kell több pénz kultúrára

L. Simon ezen a ponton azt mondta, szeretné visszarángatni a beszélgetést a fiskális szintre. Szerinte pontosan ilyen válságos helyzetben nem szabad elvonni a kultúrára szánt pénzt. Annyi mindenen lehet takarékoskodni, de az identitást formáló intézményeken nem szabad. Kultúra nélkül nincs kurzus, 40 év sikeres kormányzás sem elég kultúra nélkül, offenzívnek kell lenni. Az újabb lobbizásra Hoppál államtitkár azt mondta,

most másfél év szigorra lesz szükség a költségvetésben,

addig meg kell őrizni az „eddigi lendületet”, 2024. januártól jöhet újra a prosperáló időszak.

Zárásként Demeter Szilárd elmondta, nem fiatalos tartalom kell, hanem kortárs tartalom, jelen kell lenni a fiatalokat érdeklő csatornákon. A PIM Youtube-csatornát indított, de elmondta a munkatársainak, hogy inkább a TikTokra menjenek fel, ott pedig sokkal több követőjük lett.

Kíváncsi vagyok, a TikTok-követők közül hányan mennek be a múzeumba, csípett oda L. Simon, aki szerint vannak realitások, amiket el kell fogadni. Ezeken a platformokon jelen kell lenni, és ott érvényes, jó tartalmakkal kell megjelenni. Ő is szokott Netflixet és HBO-t nézni, és talál is kedvére való dolgokat.