L. Simon: Nem tudom, hogy miben szocializálódtatok Erdélyben, de ne menjünk el ebbe az irányba!

Még 12 millió forintot szeretnénk összegyűjteni az év végéig. Köszönjük, hogy összedobjátok. Akkor nem tartozunk majd senkinek, csak köszönettel - nektek.

  • Jó ideje pörög egy heves kultúrpolitikai vita a jobboldali nyilvánosságban.
  • Csütörtökön Tusnádfürdőn lejátszották ezt élőben is, és ugyan sokszor lehet kritizálni ezt a rendezvényt azért, mert valódi viták alig vannak, ez most egyáltalán nem volt igaz.
  • Sőt.

Az év kultúrpolitikai összecsapása. 

Helyszín: Tusnádfürdő, Mátyás udvar. Szikrázik a nap, zubog az Olt-folyó, a kis fehér sátorban izgatott emberek gyülekeznek. 

Fotó: botost/444.hu

Szereplők: L. Simon László költő, fideszes képviselő, volt államtitkár, aki a nagy kultúrpolitikai vitában azt találta mondani, hogy mégiscsak a teljesítmény fontosabb, mint a politikai habverés.

L. Simon LászlóFotó: botost/444.hu

Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője, akire azért sújtott le a Magyar Idők kultúrpolitikai verőembere, Szakács Árpád, mert liberálisokat is beenged a múzeumba.

Prőhle GergelyFotó: botost/444.hu

Orbán János Dénes (OJD), költő, a Magyar Idők kultúrarovatának vezetője, az Előretolt Helyőrség Akadémia vezetője.

Orbán János Dénes (jobbra)Fotó: botost/444.hu

A sorok között Schmidt Mária, Fekete Péter kulturális államtitkár és a Figyelő szerzői. Aztán belecsapnak. (A kulcspillanatokban szó szerinti idézetek, egyébként tartalmi összefoglaló következik.)

Fekete Péter és Schmidt MáriaFotó: botost/444.hu

OJD: Megválaszolhatatlan, hogy mi a jobboldali és baloldali kultúra. A nemzeti irodalom a jó irodalom, az, amit magyarul írnak.

L. Simon: Amikor megjelentek a cikkek a Magyar Időkben, amik osztályozzák az írókat, mi alapján dől el, hogy ki a jobb és bal?

OJD: Nem az írókkal van a baj, hanem bizonyos körökkel. Azzal, hogy embereket piedesztálra emelnek, másokat pedig elhallgatnak. Én Szőcs Gézát és Parti Nagy Lajost tartom a legnagyobb élő költőknek.

L. Simon: Parti Nagy Lajos egyáltalán nem olyan nagy költő, komoly problémái vannak a nyelvvel. Igaz, hogy méltatlanul emeltek piedesztálra szerzőket, de Parti Nagy Lajos ennek az egyik szimbolikus alakja. (Schmidt Mária hevesen bólogat, igen, igen, mondogatja.) Nem azon kellene fennakadni, hogy Prőhle Gergely múzeumában 5-10 ezer forintokért kik lépnek fel, hanem a tao-rendszerrel van a baj. Néhány százezer forintos koncon megy a marakodás, 37 milliárd megy a tao-világba, ott van az igazi pénz. Megszólítjuk Fekete Pétert, hogy a tao-rendszert vizsgálja felül! (Fekete Péter hátul állva mosolyogva fogadja.)

Prőhle: Nem intézményi szinten kell megjelennie annak, hogy ki a jó író. Az intézmények feladata a keretek megteremtése, és a lehetőség biztosítása. A gyakorlatilag egyetlen napilappá váló Magyar Időkben (VÁLÓ??? - jut eszébe a hallgatóságnak) zajlik erről egy vita...

L. Simon: Nem értek egyet. Az állami intézmény sem lehet értéksemleges, nem csak az egyenlő esélyek biztosítása a feladata. Ha markáns kultúrpolitikán keresztül akarjuk erősíteni az identitásunkat, hogy megmaradjunk államalkotó nemzetnek, annak elsőre látszólag nincs köze Parti Nagy Lajoshoz. Pedig van. Ha ez a cél, akkor a kultúrpolitika nem lehet semleges. Igenis van beleszólása az államnak, abba is, hogy mit kutassanak, nincs igaza Pálinkás Józsefnek.

(A szereplők láthatóan egyre izgatottabbak attól, hogy vita bontakozik ki.)

Fotó: botost/444.hu

OJD: Ha már egyszer megszavaztak MINKET, akkor a kultúrpolitikánkat is megszavazták. Ez a valami, ami ellen mi küzdünk, távolabb mutat. 

Minden meg van fertőzve kultúrmocsokkal és szennyel, az egyetemek világa is. Ez túlmutat a szerzőkről szóló vitákon, ha nem akarjuk, hogy totálisan konzumidióta legyen a magyar társadalom, be kell avatkozni az államnak. 

Amikor verspályázatot írtunk ki, a versek nagy része arról szólt, hogy mekkora tragédia, ha nincs wifi!

Prőhle: Miközben mi a kultúrkampfról vitatkozgatunk, 20-30 év múlva nem fognak olvasni az emberek. Drámai ebből a szempontból a listázós megközelítés, abszurd az Esterházy-fóbia! A magyar irodalom szereplőinek felosztása meglehetősen káros.

L. Simon (indulatba jön): Nem értek veletek egyet, nincsen tragédia. És már-már géprombolói effektust érzek rajtatok. Valljuk be: mi mit éreznénk, ha elvennék tőlünk a wifit? Megváltozott a világ, ezt nem tudjuk visszafordítani. Nézd meg, ott ül a 12 éves lányom, és nyomkodja a telefonját, miközben az apja beszél. Aki ezzel nem néz szembe, elmegy mellette a világ. Az a feladatunk, hogy felkeltsük az emberek érdeklődését. 

Sok milliárd forinttal támogatja az állam a filmipart, de egy olyan film sem jött ki, mint a Hídember az első Orbán-kormány idején. Lehet kritizálni, de az legalább volt! Egyetlen történelmi tárgyú film sem készült. Nem lehetne Hunyadi Jánosról vagy a Toldiról filmet készíteni? Tényleg a Pálfi Gyurit kellett megbízni a Toldi elkészítésére? Tessék kiírni olyan pályázatokat, amik ilyen témákról szólnak. Hol vannak azok a darabok például Trianonról, amik katartikus élményt jelentenek? Ez nem a politika felelőssége!

Fotó: botost/444.hu

Adott a kormány pénzt a kultúrára, 2009 óta megnégyszereződött a tao-támogatás! 

Hol vannak a nagy, megrázó dolgok, darabok? Ezt nem lehet rajtunk, politikusokon számon kérni! 

És János, neked azt kell mondanom, hogy nem, BENNÜNKET választottak meg, nem titeket, írókat!

OJD: Bocsánat, ha azonosulni mertem a kormánypárttal. Igen, bőven van támogatás, de az elmúlt évtizedek kárait még mindig nem sikerült felszámolni. A nemzeti konzervatív értelmiségi félénk, sőt, gyáva!

L. Simon: János, ne vicceljetek már. Már a Magyar Időkben is kezditek ezt az aláírósdit, amivel a baloldali értelmiség tönkretette magát?

OJD: Akkor elmondom, hogy Tompa Andrea, a színház.hu főszerkesztője azt nyilatkozta, hogy nem adnak teret senkinek, aki az Előretolt Helyőrség Akadémia támogatottja. Egy demokráciában? És erre nem történik semmilyen intézkedés?

L. Simon: Mégis milyen intézkedésnek kellett volna történnie?

OJD: Felfüggeszteni a lap támogatását, amíg nem kérnek bocsánatot, vagy le nem mond a főszerkesztő!

L. Simon (felindultan): Nem tudom, hogy miben szocializálódtatok Erdélyben, de ne menjünk ebbe az irányba könyörgöm, az anyaországban!

OJD: Hát ezért a mentalitásért fél a konzervatív értelmiség! Semmilyen intézkedés nem történik a liberális diszkrimináció ellen, és hagyja a politika, hogy félelemben éljenek.

L. Simon: Nem a félelem a baj, a konformizmus a baj! Az a baj, hogy a konzervatív értelmiség jelentős része liberális fórumokat tart origónak! Abban a pillanatban, hogy nem vagyok frusztrált, ki merem mondani, esztétikai és nem politikai alapon, hogy szerintem nem Parti Nagy Lajos a legnagyobb magyar költő. Nem az a megoldás, hogy a pártközpont betiltat lapokat!

Prőhle: Mindig elhangzik, hogy kit ne olvassunk, de arról nincs szó, hogy kit kéne, kik azok a szerzők, akik méltatlanul el vannak felejtve. 11 nevet voltak képesek említeni a Magyar Időkben megjelenő cikközönben.

OJD: Itt van Kányádi Sándor esete. Igen, ismerik a nevét, de aránytalanul kevés kritika, tanulmány jelent meg róla. Az ELTÉ-n fingjuk nincs róla, nem tudnak két percet beszélni Kányádi költészetéről, miközben Esterházyról órákat tudnak. És belőlük lesznek a jövő tanárai. 

Ha ezek az emberek fogják irodalomra tanítani a gyerekeinket, akkor megbaszhatjuk.

L. Simon: Én is az ELTÉ-n végeztem, és tudom ki az a Kányádi, és barátaim is tanítanak ott most. Néha belülről is meg kellene nézni, és nem felülni ilyen ócska toposzoknak. Akkor lesznek Kányádinak olvasói, ha mi megmaradunk magyarnak. Ezért kell kurzust építeni a negyedik Orbán-kormánynak.

Fotó: botost/444.hu

OJD (csípősen): Lacikám, ne haragudjál, a miniszterelnök úr feladata ezt elmondani majd szombaton. Mi itt a kultúráról beszélünk.

L. Simon: A kultúráról beszélek, János!