Bár a hónapok óta tartó szárazságban a vizes élőhelyek nagy része visszaszorult, a Magyar Madártani Egyesület (MME) felmérése szerint ehhez a hazai fehérgólya-állomány jól alkalmazkodott. Az MME a már rendelkezésre álló 300 fészekadat alapján időközi számítást végzett, ami azt mutatja, hogy az átlagos fiókaszám idén 2,54. Figyelembe véve, hogy ez az érték az elmúlt 30 év átlaga 2,35 volt, a mostani az átlagosnál jobb költési eredményt mutat a hazai fehérgólya-állományban.

Az MME szerint ez annak köszönhető, hogy a fehér gólya rendkívül jól alkalmazkodik a költési időszak jelentős részében száraz élőhelyekhez, ahol tápláléka alapvetően rovarokból, ezen belül is az itt jellemző sáskákból áll (afrikai telelőterületén egyes törzsek sáskamadárnak hívják).

Egyébként a faj világállományának két legnagyobb egyedszámú költési csomópontja közül az egyik éppen Spanyolország, ahol a mostani időjárásunknál jóval melegebb és szárazabb viszonyok uralkodnak.

„Sikerességét tovább növeli, hogy úgynevezett opportunista faj, azaz azt a zsákmányt, táplálékot fogyasztja - kisrágcsálók, madárfiókák, gyíkok, kígyók, békák, halak, rákok, dögök, élelmiszerhulladék, bármi, amit le tud nyelni -, ami adott helyen és időben a legkönnyebben megszerezhető. Pont az egér- és pocokfogyasztó képessége teszi lehetővé, hogy egyes példányai gond, emberi segítség nélkül át tudjanak telelni Magyarországon is” -írják.

A költési sikert, a fiókaszámot a fészkelési időszak táplálékviszonyai mellett két további alapvető tényező is befolyásolja:

• Az első a szülő madarak érkezéskori kondíciója, ami a telelés és vonulás függvénye. Az idén egy-két hetet késett sok vonuló madár, így a gólyák is, ezért vélhetően alacsonyabb volt a szokásosnál a lerakott tojások száma.
• A kikelt fiókákat a május-júniusi esős időszakok szokták megtizedelni, ami viszont az idén elmaradt, így a fészekaljak szépen növekedhettek (átlagos fiókaszám-adatok a kirepülő fiatalokkal 2003-2021 között), az átlagosnál magasabb költési eredményt mutatva.

Az MME felhívta a figyelmet arra, hogy éppen ezért nemcsak szükségtelenek, de a fehér gólyákra is kimondottan veszélyesek azok a közösségi médiában terjedő hamis információk, melyek szerint vödörből itassák az emberek a fészek alatt vagy ezek közelében a gólyákat, illetve hogy etessék őket.

A fehér gólyák ugyanis nem szoktak hozzá, hogy a lakott területeken a talajon mozgáshoz, így az itatással (és a még feleslegesebb és veszélyesebb etetéssel) lecsalt madarak megsérülhetnek, közlekedési balesetet szenvedhetnek vagy akár okozhatnak, és az embereket is zavarhatják, megijeszthetik.

Mivel a fehér gólya fokozottan védett, ezért a sérült, legyengült példányról, a fészekben magukra maradt röpképtelen fiókákról a területileg illetékes nemzeti park őrszolgálatát lehet értesíteni.

Ezzel szemben a fekete gólyák, amik a vizes élőhelyekről szerzik a táplálékukat, kevésbé tűrik jól a szárazságot. Amikor június végén a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzetben felmérték a hullámtéri erdőkben élő fekete gólyákat, a 16 fészekből mindössze kettőben sikerült egy-egy fiókát találni. Mivel a tavaly nyár vége óta tartó csapadékmentes időszak megtizedelte a kétéltűek számát, a madarak védekezésképpen inkább nem is költöttek.