Habár erről a tusványosi beszédben nem esett szó, Magyarországnak van egy nagy problémája: a délkeleti része kiszárad. Ez idén nyárra már minden eddiginél látványosabbá vált. Azokat a képeket, amiket eddig csak a mediterrán országok erdőtüzeiről és kiszáradó folyóiról láttunk, idén nyáron már itthon is el tudtuk készíteni: a hónapok óta tartó aszály miatt kétszer annyi szabadtéri tűz keletkezett, mint tavaly, égett az erdő a Bükkben és a Kiskunságban is, a magyar tavak és folyók vízállása negatív rekordokat döntöget, némelyik teljesen kiszárad. Megtörtént az is, hogy az agglomerációban korlátozni kellett a lakossági vízfogyasztást.

Az Alföldön a legsúlyosabb a helyzet. Itt már a tél és a kora tavasz is aszályos volt, ezért a talaj nem tudott feltöltődni, most pedig a mélyebb rétegek is nagyon szárazak. Az OMSZ adatai szerint a csapadékhiány miatt a talaj teljes felső 1 méteres rétege kritikusan száraz, itt a növények számára hasznosítható nedvességnek csak kevesebb mint 30 százalékát tartalmazza. A legtöbb területen a kukorica teljesen kisült, mert már nem tudott elég vizet felvenni. Ezeknek a növényeknek csak júliusban legalább 100 milliméternyi csapadékra lett volna szükségük, ehhez képest keleten öntözés nélkül ennek legfeljebb az 5-20 százalékát kapták meg. Mivel már akkor sem hoznának termést, ha hirtelen elkezdene esni az eső, sok helyen egyszerűen bedarálták takarmánynak a fejletlen szárakat.

De ugyanúgy kiégtek a kaszálók és legelők is. Ezekre az állatok legfeljebb napozni járnak ki, de lényegében semmilyen táplálékhoz nem jutnak a kiszáradt fűből. Beszéltünk olyan Bács-Kiskun megyei gazdával, aki hiába tart fenn több hektárnyi területet a teheneinek, egészen Zala megyéig kellett mennie, hogy megfizethető áron tudjon takarmányt szerezni.