Júliusban 13,7 százalékos lett az infláció, ami megerősíti azokat a vélekedéseket, amik szerint öles léptekkel halad a magyar gazdaság a stagfláció irányába. Ez egy elég rossz irány, amiből ráadásul nehéz visszafordulni. Fő jellemzője, hogy a tartós drágulás, a lakossági fogyasztás csökkenése és a gazdasági visszaesés egyszerre van jelen.

A tankönyvi leírások szerint azért rossz ez a csillagállás, mert az egyik probléma orvoslása a másik súlyosbításához vezethet, vagyis ha például a jegybank kamatemeléssel megpróbálja leszorítani az inflációt, akkor az még nagyobb recessziót okoz, ellenben ha a kormány lakossági pénzosztással próbálná élénkíteni a gazdaságot (augusztusban dupla családi pótlék érkezik), az az inflációt pörgeti fel még jobban.

A szükséges három elemből kettő már teljesült: az infláció tartósan magas, hiszen már áprilisban két számjegyű volt a maginfláció (10,3%). A maginfláció az árszínvonal-változás egyik legfontosabb mutatószáma, elsődleges célja, hogy kiszűrje az olyan egyszeri, átmeneti és nem piaci eredetű árhatásokat, mint például a hatósági döntések vagy a rendkívüli időjárás. Tehát ez kiszűri a mindenféle hatósági áras trükközést, amiben az Orbán-kormány már egy ideje nagyon erős. Ez júliusban 16,7 százalék lett. A KSH múlt szerdán publikált adataiban pedig az látszik, hogy az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelemben a forgalom volumene 0,3 százalékkal mérséklődött, tehát a drágaság miatt már egyre kevesebbet vásárol a lakosság.

A második negyedéves GDP-adatot csak augusztus 17-én publikálják, de az elemzői várakozások szerint biztosra vehető, hogy az első negyedéves kedvező számhoz képest (8,2 százalékos volt a bővülés) lassulást fog mutatni - már csak a koronavírus-járvány okozta alacsony bázishatás megszűnése miatt is -, de idén még az éves növekedés 5 százalék is lehet. Az idei utolsó negyedévben és 2023 első negyedévében viszont jó eséllyel technikai recesszióba fordul az ország.

A júliusi 13,7 százalékos infláció még messze nem a csúcs, pedig ebben is már bőven szerepet játszik a tartósan gyenge forint és az árakba szép lassan beépülő különadók sora. A java azonban még csak a következő hónapokban jön, hiszen hamarosan látszani fog az augusztus 1-től érvényes rezsidrágítás hatása, a katázási szabályok módosítása és az aszály is (a takarmány ára növekedhet, így drágábban vásárolják fel a húst a nagykereskedők).

A jegybank első, nyers becslése alapján 3 százalékpont lehet a rezsiárak változásának inflációs hatása, a vállalkozók megemelt adóterhe pedig szintén infláció-növelő hatású, tehát eljöhet az az idő, amikor a 17-18 százalékos inflációhoz képest a mostani 13,7 százalékos pénzromlás még idilli állapotnak tűnhet. Mindenesetre a KSH szerint tavaly júliushoz képest a kenyér (57,9%), a sajt (52,6%), a száraztészta (49,1%), a tejtermékek (43,8%), a baromfihús (38,8%), a péksütemények (38,5%) és a tojás (37,5%) drágult a legjobban.

Én legutóbb hétfőn vásároltam, akkor

• egy 500 grammos kagylótészta 849 forintba,
• egy 450 milliliteres kakaó 525 forintba,
• egy félkilós félbarna kenyér 439 forintba,
• 4 darab sós kifli 780 forintba,
• egy 2,3 kilós mosópor pedig 3899 forintba

került a Spar egyik budapesti boltjában. Októberben majd megnézem, hogy ezek a termékek mennyivel lettek drágábbak vagy olcsóbbak.