orosz-ukrán háború
Két évvel a nagy tömegtüntetések kezdete után már csak a csodában és az ukrán győzelemben bízik a belarusz ellenzék
„Belarusz 2022-ben egy szenvedő, szétesett ország, amely az optimizmusát elveszíthette, de a hitét még nem.” A fehérorosz mellett svájci állampolgársággal is rendelkező ellenzéki aktivista, Natalia Hersche jellemezte így a helyzetet az Alekszandr Lukasenko és rezsimje által uralt államban. A BBC orosz nyelvű honlapja kereken két évvel a 2020-as tüntetések kezdete után külföldön élő ellenzékieket kérdezett arról, hogyan látják az azóta eltelt időszakot, és arról is, hogy mire számítanak a jövőben. Amit mondtak, jó néhány ponton egybevág Hanna Ljubakova újságíró helyzetelemzésével, akivel június elején tettünk közzé nagyinterjút.
2020. augusztus 9-én bonyolították le Fehéroroszországban az aktuális elnökválasztásokat, amelyeken 1994 után hatodszor választották államfővé Lukasenkót, aki aznap este ki is hirdette 79,9 százalékos győzelmét. Az ellenzék és a nyugati közvélemény ugyanakkor – az előzményekre is tekintettel, melyek során jó néhány potenciális és konkrét kihívójelöltet lehetetlenítettek el, illetve zártak rácsok mögé – nem fogadta el az eredményt, a legradikálisabb vélemények szerint a regnáló államfő reális támogatottsága jó, ha a tíz százalékot elérhette, míg egyetlen igazi riválisára, Szvetlana Tyihanovszkajára a választók hetven százaléka voksolhatott.
A történtek után békés megmozdulások kezdődtek, tízezrek vonultak utcára Minszkben és az ország más városaiban, csakhogy a demonstrációkat szabályosan vérbe fojtotta a hatalom. Sokan életüket vesztették, százak kerültek börtönbe, egyeseket húsz évig terjedő szabadságvesztésre ítéltek, ezrek hagyták el a hazájukat. A hónapokon át zajló események során az ellenállást letörték, a szabad sajtó maradékát megsemmisítették, a civil szervezeteket betiltották. Idén februárban Fehéroroszország az Ukrajna ellen totális háborút indító Oroszország partnereként tűnt fel, és bár a harcokban nem vesz részt, felvonulási területként segíti a putyini rezsimet.
Felemelik a fejüket, és nemet mondanak
„Az akkor egy reményekkel teli, egyetlen cél mentén egyesült Belarusz volt – idézte fel 2020 augusztusát Natalia Hersche a BBC-nek. – Boldog voltam, amikor láttam, hogy a honfitársaim felemelik a fejüket, és nemet mondanak a diktatúrának” – tette hozzá.
Két év alatt viszont minden megváltozott, és bár a cikkben megszólalók nem veszítették el végleg a reményt, ma már kevésbé bíznak önmagukban és a honfitársaikban. Inkább abban bíznak, hogy Ukrajnának sikerül megnyernie a háborút. „Ami Ukrajnában történik, abból is látszik, hogy nem volt reális sanszunk békés úton változtatni a dolgokon 2020-ban. Ha az események erőszakos fordulatot vettek volna, az csak még több áldozatot eredményezett volna. Amíg ez a két diktátor, Lukasenko és Putyin együtt van, addig a fehérorosz népnek semmi esélye” – mondta Hersche. Ezzel együtt kijelentette: „Nem volt fölösleges vagy értelmetlen, amit tettünk. Minden társadalomnak, amely a demokrácia felé halad, különböző fokokat kell meghaladnia. A 2020-as tiltakozások nagyon fontos lépcsőfokot jelentettek.”
Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.