A Demokratikus Koalíció elnöke július 9. óta kb. másfél tucatszor írta le közösségi médiás posztjaiban, hogy: „készülünk”. A kezdetben szokásosan enigmatikus és mélyen költői szövegek ez alatt az egy hónap alatt egyre konkrétabbá és lényegre törőbbé váltak, másfelől az utóbbi napokban további DK-sok mellett Dobrev Klára, az egykori bukott miniszterelnök neje, a 2022-es parlamenti választások előtti ellenzéki előválasztás legnagyobb vesztese is csatlakozott a vezéralakhoz.

A posztok hangzatosak, megmondósak és célratörőek. Teljes evolúciójukon talán túlzás lenne végigmenni, ide kattintva mind megtalálható, de mivel az e hét szerdai különösen ütősre sikerült, idézném is egészében, sortörések nélkül, még ha ez el is vesz valamennyit a drámaiságából: „Ilyen, amikor dől. Amikor már nem működik a politikai mágia. Amikor kiderül: az egész egy politikai csalás volt. Ilyen, amikor a propaganda már nem helyettesíti a kormányzást. Ilyen, amikor megérkezik a valóság. Végetek van. Mi meg készülünk.” A megszólított olvasónak beleborsódzik a háta.

Hogy mire készül a Gyurcsány házaspár pártostul, kimondva-kimondatlanul sem vitás: arra, hogy még egyszer ebben az életben ismét kormányozhassák Magyarországot. Hogy milyen munkamegosztásban, szinte mellékes, a DK gyakorlatilag egyenlő a férjjel és a feleséggel, ergo a konkrét pozícióknak nincs extrém jelentőségük.

Orbán Viktor egymás utáni negyedik kétharmadának első évében ezzel együtt felmerül a kérdés: reális lehet, amit az ezt megelőző három ciklusban mindenki röhejes képtelenségnek tartott, miszerint a Gyurcsány-kör valahogy mégis visszatér a hatalomba?

Téglák és szögek

2010 óta tényleg semmi oka nem volt senkinek, hogy egy ilyen forgatókönyvet akár csak egy pillanatra is komolyan vegyen. A rendszerváltás óta soha senki nem bukott akkorát, mint Gyurcsány Ferenc a 2006–2010-es parlamenti ciklusban. Az Antall–Boross-kormány és az MDF is jelentőset taknyolt 1994-ben, ám az ő kudarcuk csendesebben, magától értetődőbben, nem ennyire parodisztikusan teljesedett be.

A későbbi DK-elnök ott hibázta el, hogy nem adta fel a 2006. őszi sajnálatos események idején, így bónuszképpen magára húzta a 2008-as gazdasági világválság hazánkban különösen kemény következményekkel kiteljesedő katasztrófáját is. Minden nap, amelyet Ferenc az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után a miniszterelnöki székben töltött, egy-egy tégla volt a későbbi kétharmadok építményeiben, illetve egy-egy szög a saját politikai jövőjének koporsójában.

Ám azok után, hogy milyen kitartó volt abban az ocsmány emlékű ciklusban, végső soron senkit sem érhetett meglepetésként, hogy bukása után is kitartó maradt. Ezt az olvasatot-értelmezést nem annyira szokás kibontani az elmúlt tizenkét év fejleményeinek megfejtésekor, holott roppant érdekes: 2010 óta tartósan sikeres politikát az ellenzéki térfélen kizárólag Gyurcsány Ferenc bírt megvalósítani.